A polgár független, mégis tartozik valahová
Balatonfüreden a Polgári bált szombaton Korzenszky Richárd atya, tihanyi bencés apát védnökségével tartották meg. A tudós szerzetes beszédében azokat a gondolatait osztotta meg a közönségével, hogy mit is ért ő a "polgár" szó alatt. A polgári bál vendége volt Schmitt Pál, a Szövetség alelnöke.
Dátum: 2004-02-23 18:37:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=20402
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 19:35:15.349425, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Miért vállaltam védnökséget? Mert fontos számomra, hogy legyenek közösségek. Olyan közösségek, amelyeknek fontos a hagyomány, az összetartozás.
Polgár: nem lekicsinylő tartalmú ez a szó, bármennyire is így használják sokan.
Polgár: nem kirekesztő ez a fogalom, bármennyire is így gondolják sokan.
A polgár nem a társadalom osztályokra tagozódásában egy társadalmi réteg marxista ízű megjelölése. Hadd idézzem a magyar marxista ideológusok által sokszor idézett, Füreden is járt Csokonai Vitéz Mihályt:
S e szigetnek egy szögébe,
Mint egy Russzó Ermenonvillébe,
Ember és polgár leszek.
Ember és polgár leszek
A polgár: létezési mód. A polgár: értékrend. Nem jobb- és nem baloldali. A polgár ember, aki nem kívülről irányított, hanem értékei határozzák meg mindennapjait, munkáját, cselekvését, időtöltését, kapcsolatait. A polgár lehet egyszerű parasztember, kétkezi munkás, lehet "top-menedzser" - a közös nevező, hogy fontos számára a gyökerek világa. Nem hontalan, nem hazátlan, nem otthontalan. Fontos számára, hogy "itt ringatták bölcsőm, itt születtem", fontos számára, ami oly sokan nevetségesnek tartanak - a hűség az otthonhoz, a társhoz: "ki téged akkor is, ott is, örökre szeret" - Petőfi szavai ezek. S ugyanő mondja másutt: "Ember és polgár vagyok."
Vörösmarty pedig így beszél:
Fiam! tudd meg: neked nincs több egy hazádnál,
Ezen tul mindenütt koldus gyanánt járnál!
Hazafi, polgár vagy, s mint ilyennek szégyen:
- Fegyvert nem ragadni, hazád szent ügyében!
A polgár: független, mert van múltja, s van a jelenben közössége. Tartozik valahová. Nem gyökértelen.
Csodálnám, ha a vitatkozók a marxista szemináriumi jegyzetek alapján próbálnák körülírni, hogy mi a polgár, s nem a magyar reformkor szellemisége szerint - amire egyébként oly szívesen hivatkoztak (igaz, válogatással) az ötvenes évek tankönyvei.
Kívánom, hogy akik most itt, Füreden együtt vígadnak, úgy legyenek együtt, hogy tudják: nem szabad, hogy elsodorjon a tánc. Nem szabad, hogy elsodorjanak idegen ritmusok, idegen dallamok. Örülni kell mindannak, ami szép, ami jó - még ha nem is hazai -, de nem szabad elfelejteni: "Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, idegenen sohasem."
Polgár az, akinek van anyanyelve. Európai polgár az, aki saját anyanyelvét, saját kultúráját nem adja föl és nem adja el.
A polgár: szuverén. Nem kívülről irányítható. Nem fanatizálható. Nem fanatikus. Gondolkodó, tűnődő, egymásra figyelő - és tudatosan cselekvő.
Nem a piaci érdek jelenti számára a kohéziós erőt, hanem a szellemi, lelki, kulturális együvé tartozás.
Fogjuk meg tehát egymás kezét. S érezzük jól magunkat. Itthon. A mi hazánkban.