Ruva Farkas Pál Siófokon: író-olvasó találkozó az elfogadás jegyében

Február 27-én, a Fidesz Kulturális Tagozatának Somogy megyei területi tanácsa és a siófoki Cigány Kisebbségi Önkormányzat szervezésében Siófokra látogatott Ruva Farkas Pál cigány költő, író, műfordító, szociológus. A vendég magyar és cigány nyelven olvasott fel verseiből, majd kötetlen beszélgetés kezdődött a résztvevőkkel.

Dátum: 2004-03-03 09:48:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=20732
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 19:37:57.392052, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Ruva Pál egy cigány család huszonharmadik gyermekeként teremtette meg saját értelmiségi egzisztenciáját, és helyzetéből adódóan azóta is feladatának érzi a cigány társadalom képviseletét, gondozását. A Magyar Nemzetben gyakorta olvashatjuk az e témában írt publicisztikáit.

A beszélgetésben elhangzott, hogy az írásbeliség nélkül élő cigányság milyen nehéz mindennapi harcot vív évszázadok óta a fennmaradásáért, milyen méltatlanul nehéz a megkapaszkodás, a

társadalom rendjébe való beilleszkedés.

Az előadó meleg szavakkal beszélt édesanyjáról, akinek mérhetetlenül nagy gyakorlati tudását, családot összefogó, összetartó tapasztalatait most készülő könyvében örökíti meg.

Elmesélte első napját az iskolában, a támogató és visszahúzó erőket, amik körülvették, és amik segítségével vagy ellenére eljutott addig, hogy ma már irodalmi és közéleti munkásságában egyaránt a cigányság sorskérdéseinek szószólója lehet.

A hallgatóság körében nagy arányban voltak jelen pedagógusok, akik óvodájukban, iskolájukban a napi munkájuk során hasznosíthatják az Előadó ötleteit, tanácsait.

***

Ruva Pál

Miért halt meg a Nap

Nekem senki ne merje mondani

hogy el kell fogadni a sors ránkszabott szerénységét

mert Isten egyenlőnek teremtett

ezért nem hiszem el

hogy elfogadható a gyermek számára

a maró éhség

az éjszaka fagyos ölelgetése

a szalmába hugyozás dohos szaga

vagy mezítláb a jégen

szélesvásznú szagos realizmusa

ülünk a szobányi hidegben

már hónapok óta elmenekült a

kemencénkből a NYÁR

anyám harminc éve haldoklik

hagyatéka az öröklött bűn öröme

a cigaretta füst

amit félve nyel Sószék óta

körbenéz akár az őz

a szerelmes szó álmaiban

görcsös szívbajt ád neki

szájában törékeny a csend

fojtogatja a leselkedő halál

de csitt Te szó

hátha ittfelejti Őt

és én elhozom neki

a temetőnk legszebb rózsáit

ha felnövök hentes leszek

hogy ne kelljen anyánknak megalázkodni

a taknyos maradékokért

ha felnövök koporsós leszek

ha mégis meghal egyszer anyám

mindig láthassam az üvegen át

ha felnövök pék leszek, hogy mindenkinek...

ha felnövök akkor biztos én is meghalok

hát én soha nem akarok felnőni

Mama

- hol vagy

miért nem jön fel a Nap?

fidesz.hu