Lyukas történelemkönyvek?
Egy szlovákiai magyar történész szerint a szlovákiai iskolákban olyan tankönyvekből oktatják a történelmet és annak magyar történelemmel összefüggő fejezeteit - így a reformkor és az 1848-49-es magyar szabadságharc és forradalom időszakát -, amelyek szerzői azt sugallják, mintha akkor már létezett volna a mai politikai-földrajzi fogalomnak megfelelő Szlovákia.
Dátum: 2004-03-15 10:49:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=21109
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 19:41:53.930324, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
A történelemtanításon kívül politikai megnyilatkozásokban és egyebütt is tetten érhető szemléleti jelenség oktatási vonzatairól Simon Attila hétfőn a forradalom évfordulójának kapcsán írt cikket a Pozsonyban megjelenő Új Szóban. A jelenleg használatos szlovák iskolai történelemkönyvek vizsgálata alapján felveti: vajon a felújított pozsonyi Petőfi-szobor körül sétáló szlovákok - március 15-én, amikor a szobornak helyet adó sétálópark Kossuth és Petőfi nevétől visszhangzik - megértik-e, hogy az ott ünneplő magyar tömeg nem a Felvidéket akarja visszacsatolni, csupán tiszteletét fejezi ki nemzete és Közép-Európa nagyjai előtt.
Mint írja, a hatályos oktatási szabályzók szerint a szlovák alapiskolák diákjai az iskola nyolcadik évfolyamában foglalkoznak először az 1848-49-es eseményekkel, mégpedig olyan tankönyvekből merítve, amelyek "egészének szemléletét a történelmi események szigorúan szlovák szempontú vizsgálata jellemzi, olyannyira, hogy a gyanútlan olvasó (márpedig egy tizenéves tanuló az) számára úgy tűnhet, itt egy már akkor is létező állam, Szlovákia történetét olvassa. Egy olyan Szlovákiáét, amelyet a mai politikai határok öveznek, s amelyet a szlovák etnikum tölt ki."
A cikk szerzője szerint talán e szemlélet okán lehetséges, hogy a jelzett tankönyvben Széchenyi István neve ugyanúgy nem fordul elő, mint a szlovák anyától született Petőfi Sándoré. Kossuthé igen. A reformkorról és a márciusi magyar forradalmárok szándékairól szólva a tankönyv azt írja: "A politikai jogokat és a nemzeti függetlenséget csak a magyaroknak követelték, Magyarország többi nemzetiségére nem gondoltak."
Simon Attila megjegyzi: talán a tankönyvíró elfeledte, hogy Kossuth nemcsak Magyarország összes lakójának követelt és adott polgárjogot, hanem még Ausztria számára is ő harcolta ki az alkotmányt. A tankönyv említi ugyan, hogy a magyar Országgyűlés törvényt fogadott el a jobbágyság felszabadításáról és Magyarország függetlenségéről. Arról azonban semmit sem olvashatnak, hogy milyen döntő változást jelentett a forradalom magyarok és szlovákok számára egyaránt, hogy a jobbágyi terhek megszűnése, a népképviseleti országgyűlés, a cenzúra eltörlése stb. egy minőségileg új polgári országot teremtett.
A szlovák történetírás hasonló "személeti korlátjait" tükrözi az a 2002-ben megjelent gimnáziumi tankönyv is, amely azt állítja: a szabadságharc kirobbanásához és későbbi vereségéhez az vezetett, hogy a magyar kormány elutasította a többi nemzet egyenjogúságának elismerését. A tankönyvírók ugyanakkor össznemzeti mozgalomként tüntetik fel a Ludovít Stúr nevével jegyzett szlovák nemzeti mozgalom kisebb, "evangélikus részének a bécsi reakcióval együttműködő irányvonalát", ugyanakkor mellőzik a szabadságharc honvédjeinek sorai közt harcoló szlovákok tízezreinek említését - mutat rá a szlovákiai magyar történész, aki külön szerencsének tartja, hogy a jelzett tankönyvet még nem fordították le magyar nyelvre, mert így a szlovákiai magyar gimnáziumok tanárainak jóvoltából a diákjaik bízvást mást is megtudhatnak nemzeti forradalmunkról - fejeződik be az egyetlen szlovákiai magyar napilap írása.
MTI - fidesz.hu