Orbán Viktor beszéde az Országgyűlés alakuló ülésén
Dátum: 2002-05-16 11:38:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=2056
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 17:33:44.281545, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Jó napot tisztelt hölgyeim és uraim! Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Engedjék meg, hogy a polgári kormány nevében köszöntsem az újonnan megválasztott Országgyűlés tagjait, tisztségviselőit. Külön is gratulálok a parlament minden képviselőjének, tisztségviselőjének és a következő kormánynak pedig sikeres munkát kívánok!
Tisztelt képviselőtársaim! Az elődök azt az alkotmányos szokást honosították meg, a jegyzőkönyvek tanúsága szerint is, hogy az alakuló parlamenti ülésen röviden összegezték azokat a gondolatokat, amelyeket összegzésre méltónak éreztek. Ahogy átlapoztam az előttem szólók beszédeinek írott változatát azt láttam, hogy leginkább az eredményeket összegezték. Engedjék meg, hogy én most az eredmények kimerítő és teljes felsorolását ne végezzem el, nem volt még olyan régen a választási kampány, így nyilván a tényekkel mindenki tisztában lehet.
Csak példaképpen engedjék meg, hogy elmondjam Önöknek: 1998-ban a munkanélküliség Magyarországon 7,8 százalék volt, ma 5,7 százalék, az államháztartás hiánya 6,3 százalék volt, ma 3,3 százalék, az átlagkereset négy évvel ezelőtt 67 ezer forint volt, ma 117 ezer forint, a minimálbér négy évvel ezelőtt 19 500 forint volt, ma 50 ezer. Volt tandíj, általános és kötelező tandíj, amit eltöröltünk. Nem volt diákhitel, amit létrehoztunk. Nem volt gyermekek után járó adókedvezmény és nem volt gyed sem. Ma ezek ismét léteznek. Négy évvel ezelőtt a felsőoktatási intézményekbe mindösszesen 279 ezer diák járt, ma 349 ezer. A továbbtanulni akaró cigány fiatalok közül 805-en kaphattak ösztöndíjat, ma, négy év elteltével 12 ezer 588-an. Négy évvel ezelőtt a nemzeti összterméknek 0,7 százalékát fordítottuk kutatásra és fejlesztésre, ma a nemzeti összterméknek 1,42 százalékát fordítjuk erre. Négy évvel ezelőtt lényegében gyakorlatilag nem épültek szociális bérlakások, most pedig lassan elérjük a 10 ezres számot. Talán arra is emlékeznek még, hogy a lakáshitel-kamatok négy évvel ezelőtt 25 százalék fölött jártak, most pedig 3-5 százalék között találhatók.
De az eredményeknél engedjék meg, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy fontosabbnak érezzem azt, s ezt szeretném röviden összegezni, hogy miért éppen ezeket a döntéseket hozta meg a polgári kormány, milyen mélyebb megfontolások, magasabb szempontok és összefüggések irányították lépéseinket.
Tisztelt elnök asszony!
A polgári kormány mindig azt a kérdést tette fel magának és a nemzetnek is, mit kell tennünk annak érdekében, hogy a Kárpát-medencében élő magyarok életlehetősége táguljon, életminősége emelkedjék. Mit kell tennie a mindenkori kormánynak, hogy szabadság és jólét köszönthessen be a Kárpát-medencébe. Nos, tisztelt képviselőtársaim, a kormány az elmúlt négy év során arra a meggyőződésre jutott, hogy a jövő legfontosabb kérdése, sikerül-e megállítani, és ha sikerült megállítani, sikerül-e majd megfordítani a népességfogyás vészes tendenciáját. Nem akarom eltitkolni, a helyzet négy évvel ezelőtt is súlyos volt, és most is az. A kormány nem elégedett meg a vészharangok kongatásával, négy éven keresztül azt kerestük, milyen lelki és anyagi erőket tudunk mozgósítani a bátrabb családalapítás és bátrabb gyermekvállalás érdekében. Négy évvel ezelőtt általános volt hazánkban, hogy a fiatalok eggyel kevesebb gyermeket mertek vállalni, mint amennyit szerettek volna. A helyzet valamelyest javult, de még mindig nehéz. A polgári kormány mindent megtett, hogy a családalapítás többé hazánkban ne gazdasági kérdés, hanem az élet magasabb értelmét szolgáló döntés lehessen. A polgári kormány kimondta és ezt az irányvonalat követte, hogy a gyermek érték, érték a család, de érték az állam számára is. Minden gyermekre szükség van, egyetlen magyar gyermek sem születik feleslegesen a világra.
Tisztelt hölgyeim és uraim!
Minden európai társadalom jövőjét meghatározó kérdés, mit kezd azzal a ténnyel, az életnek azzal a természetes tényével, hogy tehetség és szorgalom egyfelől, és a vagyon másfelől, nem azonos arányban osztattak szét. Mi azt valljuk, és ezt az irányt követtük, úgy igazságos és hasznos, ha a szegényebb családba született gyermekek is megtalálják a lehetőségét, hogy tehetségüknek és szorgalmuknak megfelelő pályát futhassanak be életük során. Ezért azon dolgoztunk, hogy a tanulás lehetősége a szorgalomhoz és a képességhez, ne a tehetősséghez, a vagyoni helyzethez kötődjék. Ezért szüntettük meg a tandíjat, és vezettük be - engedjék meg, hogy így fogalmazzak - az Európában egyedülállóan sikeres diákhitel rendszert. Szeretném önöket arról is tájékoztatni, hogy Magyarországon ma, egy-egy iskolás nemzedéknek 40 százaléka jut el egyetemre és főiskolára, ami már csak egy százalékra van az európai uniós átlagtól. Tizenkét évvel ezelőtt Magyarország ebből a szempontból utolsó előtti volt Európában.
Tisztelt elnök asszony! Hölgyeim és uraim, tisztelt képviselőtársaim!
Az idő rövidsége miatt a fontosnak tartott gazdasági kérdések közül csak néhányra térhetek ki. Bizonyára önök is emlékeznek rá, hogy a gazdasági kérdések közül a polgári kormány az inflációnak különös figyelmet szentelt. Ugyanis az infláció, vagyis az árak gyors emelkedése a legnagyobb csapást valójában mindig a szegényekre méri. Ezért meggyőződésünk volt és maradt, ha igazságos gazdaságpolitikát, ha valóban arányos közteherviselést akarunk, akkor az inflációt kell első számú ellenfélnek tekinteni. 1997 decemberében az előző kormány utolsó teljes évének utolsó teljes hónapjában az infláció mértéke 18,8 százalék volt, 2001 decemberében, a mostani kormány utolsó teljes évének utolsó hónapjában pedig 6,8 százalék, 12 százalékos csökkenést tudtunk elérni négy esztendő alatt.
Tisztelt elnök asszony!
A kormány tudatában volt annak, hogy az árak megfékezése érdekében szembe kell szállnia, és a szegények számára elfogadható megállapodásra kell szorítani a nagytőke képviselőit, gyakran a nemzetközi nagytőke képviselőit is. Ezeket a csatákat a kormány megvívta. Úgy érzem, többségében, ha nem is mindig, de többségében sikeresen vívta meg. Nemcsak azért vívta meg sikeresen, mert féken tartotta a gázárakat, féken tartotta a gyógyszerárakat, és ha az egész országban nem is, de annak nagy részén sikeresen letörte az autópályadíjakat. Azért nevezhetjük a kísérletünket sikeresnek, mert mindezt úgy tettük, hogy közben a Magyarországra érkező külföldi beruházások mértékét jelentős arányban növelni tudtuk.
Milyen szerepet kell játszania a mindenkori államnak itt, a 21. század küszöbén a magyar gazdaságban? Kell-e támogatnia a mindenkori kormánynak a magyar vállalkozókat? Kell-e a kormánynak is szerepet vállalnia abban, hogy tizenkét, a magyar vállalkozók számára sovány esztendő után ők lehessen ismét a fővállalkozók saját hazájuk újjáépítésében? Ezzel a kérdéssel is szembesült a kormány négy évvel ezelőtt. A kormány azt az álláspontot foglalta el, hogy a magyar vállalkozókat támogatni kell. Ugyanis ma már nem az a tét, hogy Magyarország tagja lesz-e az Európai Uniónak. Ez ma már csak karnyújtásnyi távolságra van. Ma már a gazdaságpolitika tétje az, hogy hol lesz a helyünk az Európai Unión belül. Hol lesz a helyünk az Európai Unióhoz tartozó államok sorában.
És most nem arra a vitára gondolok, mert a hely alkalmatlan arra, hogy ezt lefolytassuk, hogy milyen politikai koncepciót kell, vagy kellene támogatnia a Magyar Köztársaságnak egy egyesült európai államokat-e, vagy a nemzeti parlament tágabb hatáskörét fönntartó megoldást. Ezt a vitát talán tegyük el későbbre; hanem arra gondolok, hogy ha valaki az Európai Unión belüli államokat alaposan végigtanulmányozza, és a hozzánk hasonló méretűeket megnézi, megvizsgálja, akkor azt látja, hogy a velünk azonos méretű államok rendelkeznek ma négy olyan dologgal, amivel mi még nem, és ezért félő, hogy nem is leszünk velük versenyképesek. Minden hozzánk hasonló méretű államnak az Európai Unión belül van legalább fél tucat nemzetközi, ahogy szokás mondani multinacionális vállalata, amely nemzeti kézben van, ha nem is világméretekben, de régiós méretekben nemzetközi befolyással bíró cégnek számítanak. Minden hozzánk hasonló állam rendelkezik erős kis- és középvállalkozókkal, rendelkezik jegyzett, a világban magasan jegyzett vállalatirányító réteggel és rendelkezik vállalkozói, gazdasági érdekképviseletekkel. Az elmúlt négy évben azért dolgoztunk, hogy Magyarország is ilyen ország lehessen, ezt neveztük gazdasági patriotizmusnak. Az elmúlt négy évben sikerült fejlesztési forrásokat teremtenünk a magyar gazdaság számára.
Kétségkívül fontos, hogy mire használja fel a mindenkori kormányzat ezeket a fejlesztési forrásokat. De az is fontos kérdés, habár csak második a sorrendben, hogy kik használják fel, kiknek a munkája révén használjuk fel ezeket a forrásokat. Kik végzik Magyarországon az állami forrásokból megvalósuló nagyberuházásokat. Mi azt mondtuk, hogy előnyben kell részesíteni a magyar vállalkozókat. Ezt elvi meggyőződésből tettük és elviseltük folyamatosan és éveken keresztül a legméltatlanabb támadásokat és a legbántóbb gyanúsítgatásokat is. Valóban úgy történt Magyarországon, hogy az útépítéseknél, hídépítéseknél, gátépítéseknél, vasútfejlesztéseknél a magyar vállalkozók támogatásának gazdaságpolitikai irányát követtük, és nem is akarom eltitkolni, ha lett volna még időnk, más területeket is szívesen bevontunk volna ebbe a körbe. Szeretném azonban elmondani önöknek, hogy ez a magatartás európai magatartás, ne legyünk szemforgatóak, talán ez az alkalom megfelelő arra, hogy elmondjam önöknek: Európában mindenki ezt csinálja. Ezért butaság volna, ha éppen mi magyarok nem használnánk, nem élnénk a magyar vállalkozók számára megadható támogatási lehetőségekkel.
Tisztelt hölgyeim és uraim!
Ez a gondolat, ez az európai gondolat a saját vállalkozók támogatása, a nemzeti érdekkörbe tartozók vállalkozása volt az egyik döntő oka annak, hogy a Széchenyi-tervet megalkottuk, és talán éppen ez magyarázza, hogy a magyar vállalkozók körében a Széchenyi-terv olyan sikeres volt, mint amilyen.
Mélyen tisztelt elnök asszony! Tisztelt képviselőtársaim!
Az elmúlt négy év egyik felemelő pillanata volt az, amikor az Országgyűlés, emlékeim szerint, megközelítőleg 92 százalékos többséggel megszavazta a státustörvényt, és ezzel engedjék meg, hogy a polgári oldal részéről én így értelmezzem, hitet tett a határokon átívelő nemzeti újraegyesítés mellett. Történelmi vállalkozás volt ez, szeretném megköszönni mindenkinek a szavazatát. Nem csupán ennek a törvénynek a tartalma teszi értékessé számunkra ezt a döntést, hanem azért is értékesnek mondhatjuk, mert egy olyan nemzeti célt sikerült elérnünk, amely kétségkívül nem illeszkedik a világ kordivatjába.
Mégis határozott külpolitikával, vitákat vállaló külpolitikával el tudtuk érni a státustörvény nemzetközi elfogadtatását. A velencei bizottság előtt is sikeresen védtük meg, mi több, hat szomszédunkból öt, megámi csonkítása nélkül sikerül majd megállapodásra jutnia a hatodik szomszédunkkal is. Ez egy folyamat, a státustörvény nem egyszeri aktus, jogi kifejeződése a nemzet határokon átívelő újraegyesítésének, mely a kultúrában már szépen előrehaladt, a lelkiélet területén úgy érzem szintén szép eredményeket ért el, maradt még a következő kormányoknak teendőjük a gazdaság és a politikai élet területén.
Tisztelt hölgyeim és uraim!
Minden kormány még hosszú időn keresztül birkózni fog azzal a kérdéssel, mit kell tenni annak érdekében, hogy az elmúlt évtizedben, talán évtizedekben, oly sokszor becsapott vidéki emberek ismét azonos jogú állampolgárnak érezhessék magukat a saját hazájukban. És kétségkívül a kárpótlás végrehajtása sok helyütt félrecsúszott, a téeszátalakítások során pedig nagyon sokan joggal érezhették úgy, hogy valójában kisemmizték őket. A kormány próbált kárpótlást nyújtani a vidéki embereknek, amikor a külső üzletrészeket fölvásárolta, a nyugdíjasoktól is fölvásárolta, és elkészítette azt a törvényjavaslatot, amellyel egy újabb kárpótlás keretében a volt téesztagoknak ki lehet fizetni majd a jussukat.
A mezőgazdaság területén a kormány megállapodott az Európai Unióval arról, hogy csatlakozást követően még hét évig, tehát még kilenc-tíz esztendeig külföldiek Magyarországon termőföldet nem vásárolhatnak, majd a megállapodás után megalkottuk a Nemzeti Földalapról szóló törvényt, majd megteremtettük a gazdák elővásárlásáról és előhaszonbérletéről szóló törvényt is. Szeretném fölhívni mindannyiuk figyelmét, hogy ez egy teljes kör. Ennek a körnek bármely ponton való megbontása óhatatlanul magával hozhatja a külföldiek földvásárlását Magyarországon, magával hozhatja azt a veszélyt, hogy a magyar gazdák lába alól kihúzzák a termőföldet.
Tisztelt hölgyeim és uraim! Mélyen tisztelt elnök asszony!
A magyarokat és a magyar nemzetet gyakran érték és érik méltatlan támadások itthon és külföldön, amellyel szemben, bizony még a kormányoknak is kötelessége védekezni. Így volt ez az elmúlt négy esztendőben is. Gyakorta nacionalistának, antiszemitának, idegengyűlölőnek és fasisztának bélyegezték, bélyegzik a magyarokat. Az elmúlt négy évben a polgári kormány, ha kellett kiállt és megvédte a közös becsületünket. Bebizonyítottuk az elmúlt négy évben, Magyarország olyan ország, ahol születése miatt senki sem szenvedhet hátrányt, de nem is élvezhet előnyt. Úgy érzem sikerült megmutatnunk az egész világnak és saját magunknak is, hogy a magyarok nem nacionalisták, nem antiszemiták, nem idegengyűlölők, egyszerűen csak élni szeretnének Európában, igaz magyarként szeretnének élni Európában.
Tisztelt hölgyeim és uraim!
Összegzésképpen talán megengedik nekem azt a gondolatot, hogy ha vetünk egy pillantást a nemzet állapotára, akkor azt mondhatjuk, hogy a nemzet ma erősebb, egységesebb, szabadabb és bizakodóbb, mint bármikor volt a mögöttünk hagyott negyven esztendő során. Szeretnék éppen ezért köszönetet mondani azoknak, akiket illet. Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki kész volt az összefogásra, amikor Magyarország bajba került, mert hát bajból jutott ki nekünk bőven az elmúlt négy esztendőben. Köszönöm a küzdelmet, köszönöm az eredményeket és köszönöm az azért végzett munkát is, amit minden igyekezetünk ellenére nem, vagy csak félig sikerült befejeznünk. Köszönöm mindazt az erőt és segítséget, amit a kormánynak nyújtottak, és köszönöm azt is amit egymásnak. Köszönöm Magyarország minden polgárának, hogy tudtak örülni, immáron nemcsak a saját, hanem mások sikereinek is. Köszönjük a kormány nevében a szeretet és a törődést. Mindannyiunk nevében köszönjük azt, amit a családjukért, a gyermekeikért, a barátaikért, az itthon és a határon túl élő magyarokért, a hazánkért és a magyar nemzetért tettek Magyarország polgárai.
Azoknak, akik pedig most az ország kormányrúdjához állnak majd, kívánok sok erőt és bölcsességet! A kormánypárti képviselőknek pedig azt szeretném mondani, hogy politikusok körében nem ritka az a tévhit, miszerint a jól végzett munka jutalma az újraválasztás. Ez nincs így. A kormány nevében azt mondhatom minden kormánypárti képviselőnek, a jól végzett munka legnagyobb jutalma az, hogy elvégezhettük. Ezért köszönjük, hogy a kormányzati munka lehetősége éppen a Millenniumkor, éppen az új évezred első éveiben talált meg bennünket.
És végezetül kívánok Magyarország minden polgárának sok erőt, jó egészséget, kívánok minden magyar polgárnak jó szomszédot, megértő társat, boldog családot és munkát, amelynek haszna, értelme és gyümölcse van!
Isten éltesse Magyarország minden polgárát!