Százötvenöt éve indult a tavaszi hadjárat
1849. április 2-án a hatvani csatával kezdődött az 1848-49. évi magyar szabadságharc tavaszi hadjárata. A szabadságharc április elején indított tavaszi hadjáratában az első győzelmes állomás Hatvan volt. A honvédsereg nagy támadása a császári seregek ellen a főhadszíntéren Eger-Gyöngyös vidékéről, illetve a Tisza vonalától indult, s május 21-én Buda felszabadításával ért véget.
Dátum: 2004-04-01 13:43:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=21862
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 19:48:46.514784, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Legfontosabb állomásai: a hatvani (április 2.), a tápióbicskei (április 4.) ütközetek; az isaszegi csata (április 6.); a váci (április 10.), nagysallói (április 19.) ütközetek; Komárom (április 22.) felmentése és Buda (május 21.) felszabadítása voltak. A császári hadmozdulatokról érkező hírek alapján a magyar hadvezetés arra a feltételezésre jutott, hogy Windischgra:tz a főerőit Gödöllő térségében csoportosította, tehát a támadást a Hatvan-Gödöllő-Pest felé vezető úton várja. Vetter Antal altábornagy haditervét tovább finomítva Klapka György a következő megoldást javasolta: a Pestre vezető úton Hatvan irányába csak a legerősebb, VII. hadtest vonuljon előre, és a Zagyva vonalának birtokba vétele után verje vissza a császári főerők várható támadásait, azt a látszatot keltve, mintha ott lenne a honvédség zöme. Ezalatt a tényleges főerők: a Klapka, Aulich Lajos és Damjanich János vezette másik három hadtest Jászárokszálláson, Jászberényen és Nagykátán át hajtson végre oldalmenetet az ellenség hátába, illetve oldalába kerülve. A haditerv meglehetősen kockázatos volt, de magában hordozta a lehetőséget, hogy a magyar csapatok az osztrák sereget elvágják Pest-Budától, sőt esetleg bekeríthetik Windischgra:tz hadtestét. 1849. április 2-án a VII. hadtest megindult Hort és Hatvan felé, az I., II. és III. hadtest pedig Jászárokszállás irányába. A főerők még aznap harc nélkül megszállták Jászárokszállást, a VII. hadtest azonban Hort és Hatvan között beleütközött a császáriak III. hadtestébe. Schlik ugyanis elindult Hatvanból - saját szavaival - "nyulászatra a magyar táborba", hogy tájékozódjon a magyar főerők elhelyezkedéséről. Az élen haladó Parrot-dandár Horttól nyugatra az előrenyomuló Gáspár VII. hadtestének élosztályába ütközött. A magyar csapatok Hatvan felé vetették vissza a császári dandárt. A várostól keletre közben Schlik egész hadteste felsorakozott. Tüzérségi párbaj kezdődött, mialatt a magyar sereg észak felé húzódva igyekezett megkerülni a császáriak bal szárnyát. Eközben délnyugat felől az osztrákok harcvonalának jobb szárnyánál újabb magyar csapatok jelentek meg, mert a II. hadtest egyik hadosztálya, amely az eredeti terv szerint Csányban volt hivatott biztosítani az összekötést a magyar seregrészek között, az ágyútűz hallatán Hatvan felé indult. Schliket az események ilyen fordultával a bekerítés fenyegette, ezért visszavonulást rendelt el. A hadtest zöme Hatvanba húzódott vissza, és hamarosan az utóvéd is visszaszorult a városba. A Zagyvánál azonban - bár sebtében egy hidat is vertek - összetorlódtak a császári csapatok, és közelharcra kényszerültek a Hatvanba betörő Poeltenberg-hadosztály honvédeivel. A magyarok egyre közelebb jutottak a hídhoz, azt azonban már nem tudták megakadályozni, hogy a folyó keleti partján rekedt császáriak átkeljenek rajta. A híd védelmét ellátó császári gyalogság parancsnoka, Kalchberg százados később a csapat helytállásáért Mária Terézia-rendet kapott. Ám a császáriak vesztesége még így is 200 fő volt, a magyaroké 150. A Hort-hatvani csata legfőbb eredményeképpen, a VII. hadtest biztosítani tudta a Zagyva-vonal ellenőrzését. A hatvani csatával indult tavaszi hadjárat a magyar hadtörténet kiemelkedő eseménye.
MTI - fidesz.hu