Virágvasárnap

Keresztyén naptárak piros betűvel jelzik a virágvasárnapot. Vannak, akiknek e nap csupán a tavasz kezdetét jelzi. Úgy gondolják, e vasárnap nevében szereplő virágok a minket körülvevő természet szépségeire, ajándékaira emlékeztetnek. A keresztyén hívő ember Jézus szenvedéstörténetének, passiójának egy fénylő, kiemelkedő és örömteli megállóját látja a virágvasárnapban.

Dátum: 2004-04-04 16:46:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=21990
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 19:50:27.628388, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Ritka szép nap volt ez nem csupán Jézus életében, hanem a főváros, Jeruzsálem történetében is: megmozdult a város, élettel telt meg, ujjongott és örvendezett a sokaság, elfeledkeztek megaláztatásukról és reménykedő szívvel fogadták a Király Krisztust. Régi ószövetségi prófécia teljesedett be aznap, Zakariás jövendölte meg egykor: "Örülj nagyon Sionnak leánya, örvendezz Jeruzsálem leánya; ímé jön néked a te királyod, igaz és szabadító ő, szegény és szamárháton ülő." (Zakariás 9:9)

Az első virágvasárnap sokan ilyenfajta reményeket fűztek a szamárháton bevonuló Krisztushoz. Remélték, hogy ő lesz az, aki megszabadítja népét az elnyomó ellenség kezéből. Ezért volt őszinte és hangos a hozsannázásuk, ezért adtak meg neki minden tiszteletet, ami egy királynak kijár. Pedig Jézus Krisztus királysága nem e világból való. Ő nem ellenségein lett úrrá, hanem a mi bűneinken; nem ellenségeit győzte le, hanem a halált. Milyen királyra van szükségünk: keménykezűre, aki hadsereget szervez és egyszer s mindenkorra megszabadít minden ellenségtől - vagy arra az alázatos és szelíd királyra, aki a szívek szabadságát hozta el, akitől a megváltást, a bűnbocsánatot kaphatjuk ajándékba? Mindnyájunknak szükségünk van a király Krisztusra, az útmutatóra, a tanítómesterre, aki kivezet a világ útvesztőiből, aki velünk van félelmeink, békétlenségeink között, aki vállára veszi keresztjét, s rajta a mienket is.

Álljunk be bátran a hozsannázók seregébe, állítsuk gyermekeinket is a Jézus követésének útjára, hogy nemzedékről nemzedékre szólhasson: "Áldott a Király, aki jön az Úrnak nevében". Vigyünk ez ünnepen Ő elé pálmaágak helyett alázatos, tiszta szívet.

A virágvasárnapi sokaság királyként üdvözölte és tisztelte aznap Jézust. Egy nép életében dicsőséges és felemelő érzés, amikor királya győztesen bevonul országába, városába.

Forrás: Ny.J, erdély.ma