190 éve született Egressy Béni
Százkilencven éve, 1814. április 21-én született Egressy Béni zeneszerző, színműíró és fordító, a Szózat megzenésítője.
Dátum: 2004-04-20 13:24:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=22489
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 19:54:00.760286, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Sajókazincon (ma Kazincbarcika) született igen szerény körülmények között élő hatgyermekes családban. Első zenetanára édesapja, Egressy Galambos Pál református lelkipásztor volt. A kis Egressy Benjámin előbb a miskolci református gimnáziumban tanult, majd a sárospataki kollégiumban teológiát hallgatott, lelkész apja nyomdokaiba kívánt lépni. A család egyre romló anyagi helyzete azonban végül más pályára sodorta. A teológiát befejezni nem tudta, s előbb Mezőcsáton, majd Szepsiben (ma Szlovákiához tartozik) vállalt tanítói állást. Innen gyakorta látogatott át a közeli Kassára, ahol Gábor bátyja a híres magyar színtársulat tagja volt. A színház világa Bénit is elvarázsolta, s 1834-ben ő is színésznek állt, Kassán és Kolozsvárott lépett fel. Egy évvel később a két Egressy-fivér a Budai Játékszíni Társaság tagja lett. 1837-ben az akkor megnyíló Pesti Magyar Színházhoz (később Nemzeti Színház) szerződtek, ahol Béni a kórusban énekelt, s kisebb énekes és prózai szerepeket is játszott. 1838-ban, hogy énekhangját és technikáját csiszolja, gyalogosan Milánóba ment, ahol az énekleckék mellett az olasz színjátszást is tanulmányozta, s remekül megtanult olaszul. Hazatérve a színészetet zeneszerzői és szövegírói munkával váltotta fel, s olasz, német és francia nyelvből fordított operai és népszínműszövegeket.
Pályája során 19 operának és 60 népszínműnek, illetve vaudeville-nak (francia zenés bohózat) szövegét fordította le e három nyelvből. 1840-ben Erkel Ferenc Báthori Mária című operájának, majd a Hunyadi Lászlónak is ő írta a szövegkönyvét. (A dolog érdekessége, hogy 1844-ben, mikor az operát bemutatták, Egressy Béni énekelte benne Rozgonyi királyi hadnagy szerepét.)
1843-ban Bartay András, a Nemzeti Színház igazgatója pályadíjat tűzött ki Vörösmarty Mihály Szózat című művének megzenésítésére, és a húsz arany pályadíjat Egressy Béni nyerte meg csodálatos zenéjével. Egy évvel később Kölcsey Himnuszára írtak ki pályázatot, melyen Egressy munkája is elismerésben részesült, ám a pályadíjat Erkel zenéje nyerte el.
E jeles munkák mellett Egressy nevéhez fűződött számos Petőfi-költemény megzenésítése is (A virágnak megtiltani nem lehet, Alku, Ez a világ amilyen nagy, Fürdik a holdvilág, Ezrivel terem a fán a meggy), melyek némelyike népdalként terjedt el. Írt zongoradarabokat is, ezeknek néhány motívumát később Liszt Ferenc és Brahms is feldolgozta.
Az 1840-es években fiatal és tehetséges cigányzenészekből zenekart alakított, saját költségén képezte, etette, ruházta őket, s hatalmas sikerrel léptek fel a Nemzeti Színházban és külföldön is. A szabadságharc alatt ez a zenekar Sárközi Ferenc prímás vezetésével szórakoztatta a front mögött a honvédeket. 1848. március 15-én Petőfi Nemzeti dalához szerzett zenét, melyet a Nemzeti Színházban Szerdahelyi József kórusátiratában elő is adtak.
A szabadságharc idején, bátyját követve, ő is beállt honvédnek, s 1849 februárjában a kápolnai csatában láblövést kapott. Lábadozása idején zsoltárokhoz írt zenét és orgona átiratokat szerkesztett. Így érte főhadnagyi kinevezésének híre, mire nyomban Komáromba utazott, ahol Klapka György tábornok a II. hadtest zenekari főnökévé nevezte ki. A legendás tábornok tiszteletére megírta a Klapka-induló néven ismert csatadalt, s részt vett a Komáromi Lapok szerkesztésében is. Komárom kapitulációja után menlevelet kapott, s visszatért a Nemzeti Színházhoz, ahol karigazgatóként működött. Élete utolsó időszakában még megírta a Két Sobri című népszínművét, melynek zenéjét is maga szerezte, s elkészült a Bánk bán szövegkönyvével is, ám az ebből készült Erkel-opera bemutatóját már nem érhette meg.
Tüdőbaja egyre elhatalmasodott, s érezvén fizikai gyengülését, 1850 áprilisában kéziratait összecsomagolta, és beadta megőrzésre a Nemzeti Múzeumnak (onnan azóta az Országos Széchényi Könyvtárba kerültek).
1851. május 30-án még megérte az általa fordított Verdi-opera, a Miller Lujza bemutatóját, ám nem sokkal később végleg ágynak esett, s 1851. július 17-én Pesten meghalt.
MTI - fideszfrakcio.hu