Júniusban már 25 ország polgárai választanak európai képviselőket

Az Európai Unió eddigi legnagyobb szabású bővítése után néhány héttel, június 10-13-a között már 25 tagállam szavazópolgárai fogják megújítani az Európai Parlamentet (EP). Az unió közvetlenül választott képviselőtestülete Strasbourgban ezen a héten tartja az 1999-2004-es parlamenti ciklus utolsó plenáris ülését. Az új parlament várhatóan július második felében alakul meg.

Dátum: 2004-05-04 11:38:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=23030
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 19:58:48.271591, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

A bővítés miatt a strasbourgi székhelyű intézmény létszáma is viszonylag jelentős mértékben emelkedik. A 2004-2009-es ciklusra megválasztandó parlament a jelenlegi 626 helyett 732 képviselőből áll majd. Ebben az időszakban azonban kivételesen még egy változás lesz, mert Bulgária és Románia 2007-re várt csatlakozásával a parlament létszáma átmenetileg 786-ra bővül. A 2009-ben kezdődő következő ciklusban azután - az egyes országoknak jutó mandátumok részleges újraosztásával - az alkotmányos szerződés tervezetében megjelölt 736-ra csökken.

A 25 ország nagy többségében ugyanazon a napon, június 13-án, vasárnap lesznek a választások. Hollandiában és Nagy-Britanniában június 10-re, Írországban 11-re, Csehországban 11-12-re, Lettországban és Máltán 12-re tűzték ki a szavazás napját.

Az EU alapító szerződése eredetileg azt írta elő, hogy az EP-választásokat valamennyi tagállamban egységes eljárás szerint kell tartani, és hogy erre a parlamentnek kell - a miniszterek tanácsa által egyhangúlag jóváhagyandó - javaslatot tennie. Az idők során több ilyen javaslat is született, a tanács azonban egyikről sem tudott egyhangúlag elfogadott megállapodásra jutni. Így az 1997-ben elfogadott amszterdami szerződés megteremtette azt a lehetőséget, hogy - egységes eljárás híján - a választásokat "valamennyi tagállamban közös elvek szerint" rendezzék.

Ilyen közös - de már az alapító szerződésben is kimondott - elv mindenekelőtt, hogy a képviselőket általános, közvetlen és titkos szavazással kell megválasztani, vagy hogy az unió minden olyan polgára is szavazhat, illetve indulhat a választásokon, aki nem az állampolgársága szerinti tagországban él.

A közös elvek tiszteletben tartásán túl mindegyik tagállam a saját alkotmányos rendjében meghatározott szabályok szerint szervezi az EP-választásokat. A választási eljárások azonban csaknem kivétel nélkül az arányos képviselet rendszerének valamilyen válfaján alapulnak.

Jelenleg csak egy általános jellegű előírás van érvényben arra nézve, milyen minimális szavazati arányt kell elérniük az egyes pártoknak ahhoz, hogy listáikat figyelembe vegyék a mandátumok kiosztásakor. Eszerint ezt az arányt nem lehet az összes leadott szavazat 5 százalékánál magasabb értékben meghatározni, de az egyes tagállamok lefelé eltérhetnek ettől.

A tizenötök uniójában ezt csak öt tagállam szabályozta: Németországban és Franciaországban 5, Ausztriában és Svédországban 4, Görögországban pedig 3 százalék a küszöb. Az új tagállamok közül Csehországban, Lengyelországban, Litvániában és Magyarországon is a legmagasabb, 5 százalékos küszöb van érvényben.

Nagy-Britanniában 1994-ig azt az elvet alkalmazták, amely szerint minden választókörzetben az a jelölt nyer, aki a legtöbb szavazatot (nem feltétlenül a szavazatok többségét) kapta.

Magyarországon csak a vonatkozó törvény szerint bejegyzett pártok állíthatnak listát. Két vagy több párt közös listával is indulhat, de ugyanaz a párt csak egy (önálló vagy közös) listát állíthat. A választópolgárok szintén csak egy listát ajánlhatnak, illetve egy listára szavazhatnak.

Magyarországhoz hasonlóan öt tagállamban (Dánia, Görögország, Hollandia, Németország és Svédország) csak politikai pártok, illetve szervezetek állíthatnak listákat. Másutt ez nem előírás, feltétel viszont, hogy listákat csak meghatározott számú szavazópolgár aláírással hitelesített támogatásával lehet benyújtani. Írországban és Olaszországban egyénileg is indulhatnak jelöltek, ha beszerezték az ehhez szükséges számú aláírást.

Néhány tagállamban a szavazók nem változtathatják meg a listákon szereplő nevek sorrendjét, de többségben vannak azok az országok, ahol megtehetik ezt. Luxemburgban különböző listákon szereplő jelöltekre is lehet szavazni, Írországban és Nagy-Britanniában pedig nem használják a listás rendszert.

A jelenlegi tagállamok és a most csatlakozó országok többségében (Magyarországon is) az EP-választások szempontjából az egész ország egyetlen választókerületet alkot. Kivételt képez Belgium, Írország, Olaszország, Nagy-Britannia és Lengyelország, amelyeket választókerületekre osztottak. Németországban a pártok eldönthetik, hogy tartományi vagy szövetségi szinten állítanak listát, és hasonló rendszer van érvényben Finnországban (tartományok helyett választókerületekkel).

Az EP-választásokon az egyes országokban megszerezhető mandátumok száma értelemszerűen megegyezik az Európai Parlamentben az adott ország számára fenntartott képviselői helyek számával. Ez alapvetően (de nem kizárólag) a népesség nagyságától függ, és jelenleg Németország esetében a legnagyobb (99). Magyarországnak a 2004-ben kezdődő ciklusban 24 parlamenti hely jut, ugyanannyi, mint Belgiumnak, Csehországnak, Görögországnak és Portugáliának.

A szavazásra való jogosultság alsó korhatára valamennyi tagállamban 18 év. Azok az uniós polgárok, akik nem az állampolgárságuk szerinti tagországban élnek, ugyanolyan feltételekkel vehetnek részt a választásokon, mint a lakhelyük szerint ország állampolgárai. Az állandó lakhely, illetve tartózkodási hely fogalmának meghatározása azonban a szavazásra való jogosultság szempontjából még mindig nem egységes a tagállamokban.

A választhatóság alsó korhatára a tagállamok nagy többségében 18 és 21 év között van, Franciaországban 23, Olaszországban pedig 25 év.

MTI - fideszfrakcio.hu