Írástudatlan smasszerek verték Bibó Istvánt Márianosztrán

2004. május 10-én lesz Bibó István halálának 25. évfordulója. A létező magyar utódoknak az a kötelességük, hogy kellő tisztelettel emlékezzenek Európa, s így Magyarország legnagyobb gondolkodójára. Mi magyarok hálás szívvel köszönjük teremtő Istenünknek, hogy nekünk adta Bibó Istvánt, aki nemcsak mint tudós ember, hanem mint magyar hős is, örök példaként él az utódok szívében, és mint világító fáklya mutatja az utat a felcseperedő magyar ifjúság előtt.

Dátum: 2004-05-07 14:25:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=23161
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 20:00:33.278624, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

A társadalomszervező tudós munkáját sokan ismerik, de azt kevesen tudják, hogy 1956. november 4-én, azon a gyilkos hajnalon, amikor a magyar Parlamentet mindenki gyáván elhagyta, egyedül Bibó István maradt ott, és egy személyben képviselte a magyar államiságot, amíg az orosz katonák a Parlament épületét megszállták. Ezekben a politikailag átláthatatlan napokban, Bibó a kivezető utat kereste és azon gondolkodott, miként lehetne fékezni a kommunista bosszút. Féltette a magyar ifjúságot, mellyel Ő teljes mértékben azonosult, és vállalta a maga részét a forradalomból, ezért lett államminiszter Nagy Imre kormányában. A forradalom leverése után arra használta széles körű politikai és baráti kapcsolatait, hogy lefogja az ártó kezeket, mígnem Őt is utolérte a bosszú. Életfogytiglani börtönre ítélték olyan bírák és politikusok, akik Bibó István cipőtalpáig sem értek.

A börtönévek alatt több alkalommal is összezártak Bibó Istvánnal. Tőle tanultam meg, hogy az embertelenségben miként kell megőrizni az emberi méltóságot. Tőle tanultam meg azt is, hogy a felmerülő gondolatot mindig végig kell gondolni. Azóta tudom, hogy a gondolkodás milyen nehéz műfaj. Mikor Bibó Istvánt megismertem, megszerettem, azóta is szeretem, az Ő szeretete bennem örök.

1960-ban történt valami, ami ma is fájdalmas szégyene korunknak. A márianosztrai börtönben írástudatlan smasszerok (börtönőrök), ütötték-verték Európa legnagyobb gondolkodóját, aki nemes lélekkel tűrte a megaláztatást, mert tudta, hogy Magyar Hazánkért minden embertelenséget el kell viselnünk. És azt is tudta, hogy ebben a küzdelemben csakis a magyarságnak lehet igaza.

Rácz Sándor

A Nagybudapesti Központi Munkástanács (1956. november 16-án megválasztott) elnöke