Orbán Viktor: Kapcsolatainkat elvi és erkölcsi szempontok szerint alakítjuk
Bármilyen ellentétek is vannak magyar és magyar között, odáig sohasem lenne szabad eljutni, hogy magyar emberek nyújtanak segédkezet a román hatóságoknak ahhoz, hogy a közéletből magyar közéleti szereplőket, sok tízezernyi magyar akaratot iktassanak ki - mondta Orbán Viktor szombaton a Krónika című erdélyi újságnak.
Dátum: 2004-05-25 14:03:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=23849
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 20:05:08.370135, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Gyakran éri önöket az a vád, hogy Erdélybe hozták a magyarországi megosztottságot. Nem tart attól, hogy a székelyudvarhelyi szoboravató újabb adalék lesz majd azok számára, akik ezt a vádat megfogalmazzák?
Nagyon régóta, szinte 1989 óta követem az Erdélyben zajló magyar politikai, közéleti eseményeket, és nem emlékszem, hogy valaha is részt vehettem volna olyan magyar rendezvényen, amelyiken ne lett volna vita valamilyen kérdésről. Nem új jelenség, hogy élő társadalom az erdélyi magyar társadalom, amely megvitatja a fontos kérdéseket. Az pedig tehetség kérdése, meg persze a hadi szerencséé is, hogy megvan-e a kellő bölcsesség egy szervezet vezetőiben arra, hogy a sokszínűséget, a természetes vitákat egy szervezeten belül tartsák. Erről én is tudnék beszélni önöknek, hiszen a Fidesz - Magyar Polgári Szövetséget fogom össze Magyarországon, amelyben kereszténydemokrata, szabadelvű, konzervatív és ki tudja hány irányzat él még egymás mellett. Nagy mesterség ezeket együtt tartani, állandóan kompromisszumot kötni, mindenki számára lehetőséget biztosítani, és mindeközben megőrizni a közös célokat, az elvi, erkölcsi alapot. Van, ahol sikerül, van, ahol nem. Most Erdélyországban éppen olyan időket élünk, amikor az erre hivatottaknak ez nem sikerült.
Az azért nyilvánvaló, hogy önöknek megvannak az erdélyi szimpátiái.
Mi is emberből vagyunk. Vannak, akiket jobban ismerünk, vannak, akik közelebb állnak a szívünkhöz, de ebben az új helyzetben nem a személyes szimpátiák alapján alakítjuk az erdélyi közélet szereplőihez való viszonyunkat. Elvi és egyúttal erkölcsi természetű szempont vezet bennünket: ki az, aki a magyarság, a székelyföldi magyarság előtt álló óriási történelmi lehetőséget támogatja, és ki az, aki nem. Aki az autonómiát támogatja, és tesz is érte, aki nem gyengíti az autonómiáért kiálló erőket, közel áll a szívünkhöz. Azt is tiszteljük, aki nem tesz valódi lépéseket az autonómiáért, aki azt fél szívvel se vállalja, hiszen a magyar nem lehet a magyar ellensége, de tudomásul kell vennünk, hogy a legfontosabb feladatban véleménykülönbség van közöttünk.
Erkölcsi szempontot is említett. Az MPSZ választási versenyből való kizárására gondolt?
Mindaz, ami ebben az ügyben történt, elsősorban erkölcsi kérdés. Lehet közéleti vitákat vívni, Székelyföldön, Erdélyben, Magyarországon, az Európai Unióban, de az ilyen vitáknak nem szabad felemészteniük az erkölcsi tartást. Márpedig erkölcsi kérdés a népakarattal szembefordulni, fönnálló szabályokat szándékosan félreértelmezni, elvenni az emberektől a jogot, hogy képviseltessék magukat a közéletben. Nagyon szeretném, ha a magyar közélet sürgősen kihúzná magát ebből az erkölcsi züllésből. Mert erkölcsi züllés az, hogy magyar emberek nyújtanak segédkezet a román hatóságoknak ahhoz, hogy a közéletből magyar közéleti szereplőket, sok tízezernyi magyar akaratot iktassanak ki. Nem vagyok hivatott arra, hogy felelősséget porciózzak, csak a tényt tudom megállapítani: bármilyen ellentétek is vannak magyar és magyar között, eddig sohasem lenne szabad eljutni. A politikában rövid időre erkölcsi alapok nélkül is magasra lehet kapaszkodni, de a belső rohadás előbb-utóbb kívülről is láthatóvá válik. Én nem hiszek az olyanfajta közéletben, amelynek döntő kérdésben nincs szilárd erkölcsi alapja. Azt kívánom, hogy az erdélyi magyar közélet találjon vissza a biztos erkölcsi alapokhoz.
Mintha Brüsszelen és Strasbourgon keresztül próbálnák visszaterelni, hiszen fideszes politikusok közvetítésével jutott a téma az Európa Tanács és az Európai Parlament asztalára. Hogyan látja a kérdés európai vetületeit? Frunda György szenátor ugyanis biztosra veszi, hogy kudarcot vall az európa tanácsi indítvány.
Az Európai Unió ezt a kérdést nem magyar ügyként, hanem a demokrácia kérdéseként kezeli. Azt a kérdést teszi fel, hogy joggal tart-e igényt a felvételére egy olyan ország, amelyben nem tartják tiszteletben az alapvető emberi jogokat, amelyben lábbal tiporják a választásokon való részvétel elemi jogát, amelyben a hatóságok segédkeznek a népakarat kifejeződésének megakadályozásában. Szabad-e egy ilyen országot fölvenni az EU tagjai közé, és ha igen, akkor milyen feltételek teljesülése után? Nekünk, magyaroknak is ki kellett állnunk a demokráciakritérium Koppenhágában felállított próbáját. Magyarországon is meg kellett teremteni a teljes körű önkormányzati választási részvétel lehetőségét, meg kellett teremteni az autonómiát a kisebbségek számára, hogy olyan demokratikus államnak fogadjanak el, amely okkal és joggal pályázik az uniós tagságra. Amikor tehát Brüsszel vizsgálódik, akkor demokrácia-szempontokat vizsgál, és nem magyar ügyet. Azt a megbízást kaptam az Európai Néppárttól, hogy alakítsak egy megfigyelő bizottságot, amely nyomon követi az itteni választások előzményeit és a választások lefolyását. Ezt a bizottságot a napokban állítottam föl, és jelentést fogunk tenni az Európai Néppártnak, amely az Európai Parlament legnagyobb frakcióját adja.
Magyarország május elsejétől tagja az EU-nak. Hogyan érzékelheti majd az ebből fakadó befolyás-növekedést az erdélyi magyarság?
A kapu előtt ácsingózni, és befele tekintgetni nem ugyanaz, mint a kerítésen belül leülni a padra, figyelni, hogy mi van az udvarban, és nézni, kik álldogálnak még a kerítés előtt. Miután nemzetek dolgáról van szó, kellő udvariassággal és beleérző képességgel kell fogalmaznunk, de mégiscsak az a helyzet, hogy közös európai ügyek döntéseihez eddig csak jó tanácsokkal szolgálhattunk, ezután meg szavazni fogunk, sőt bizonyos döntéseket nem is lehet nélkülünk meghozni. Bízom abban, hogy a magyar kérdés rendezése az egész Kárpát-medencében gyorsabban halad majd, hiszen erőteljesebb lehetőségekkel bíró magyar diplomácia lép fel majd a rendezetlen kérdések megoldása ügyében. Márpedig rendezetlen kérdéseink bőségesen vannak. Elegendő, ha a Benes-dekrétumokra, a székelyföldi autonómiára vagy a délvidéki magyarok vízumkérdésére gondolunk. Jobb esélye nyílik annak, hogy a magyar diplomácia érvényt szerezzen a magyar nemzeti érdeknek. Ez egyébként csak lehetőség. Nem elég, hogy az ember megváltotta a jegyet az Európai Unió vonatára, helyet is kell azon foglalni. Nem járhatunk úgy, mint a székely bácsi, aki akkor ért a peronra, amikor a vonat már kigördült, aztán magabiztosan legyintve csak annyit mondott: eredj csak, a jegy úgyis nálam van. A jegy ugyan megvan, de érvényt kell tudnunk szerezni neki.
Ugyanakkor Románia EU-csatlakozását is támogatják.
Érdekünk, hogy Románia is csatlakozzék az EU-hoz, ehhez azonban bizonyos feltételeknek eleget kell tennie. Méghozzá úgy, hogy velünk együtt az egész európai közösség megnyugodjék. Lássa, hogy ezek a feltételek nemcsak papíron, hanem a valóságban is teljesültek. Csak olyan állam válhat az EU tagjává, amely minden kétséget kizáróan és a gyakorlatban is megvalósítja az emberi jogokat, a demokráciát, a kisebbségek tiszteletét. E nélkül nem tudjuk a román barátainkat hozzásegíteni ahhoz, hogy az EU tagjaivá váljanak. De szívesen nyújtunk segítséget azáltal, hogy átadjuk a magyar tapasztalatokat. Például azt, hogy miként kell teljes körű demokráciát teremteni az önkormányzati választásokon.
Mircea Geoană külügyminiszter nemrég azt nyilatkozta, Románia az utóbbi években annyi gesztust tett a magyarok felé, hogy ezek minimális viszonzását jelentené, ha Magyarország visszaadná a Gozsdu-vagyont. Ki tartozik gesztusokkal a másiknak?
Azt hiszem a kérdést nem érdemes így föltenni. A román diplomácia képességét, hatékonyságát nagyra tartom. Úgy látom, azt a kérdést szokta föltenni magának, hogy mi a román érdek? Mi magyarok időnként buta kérdéseket teszünk fel. Pedig az a helyes, ha a románok a román érdeket követik, mi magyarok meg a magyart. Ezeket összemérjük, próbáljuk őket összebékíteni. A gesztusok helyett a magyar érdekeket kell úgy érvényesíteni, hogy az a másik gyarapodását, békés életét is szolgálja. A Gozsdu-udvar vitáját akkor lehet megnyitni, ha megnyitjuk az összes többi vagyoni kérdés vitáját is. Megnézzük mi a magyar érdek, mi a román érdek, ki mivel tartozik, ki vett el többet, és hogyan akarjuk a történelmi igazságot helyreállítani. Én készséggel állok elébe egy ilyen rendezésnek.
Forrás: Gazda Árpád, Krónika
fideszfrakcio.hu