Mindnyájunknak el kell menni!
A jégesővel kísért óriási vihar ellenére hatalmas tömeg gyűlt össze vasárnap délután, az Összefogás Napján a Szabadság híd és a Műegyetem között. "Mindenkinek el kell mennie az európai parlamenti választásokra, aki nem akarja, hogy 2006-ban reménytelen állapotban várja az ország a választásokat" - szögezte le Orbán Viktor.
Dátum: 2004-06-07 07:52:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=24252
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 20:08:13.626480, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
A képre kattintva megtekintheti Orbán Viktor beszédét, melyet a Műegyetem előtt mondott.
Fotó: szabad-europa.hu
Budapest, 2004. június 6.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy nagy szeretettel és tisztelettel köszöntsem Önöket! Örülök, hogy itt lehetek, és ismét együtt lehetek Önökkel. Örülök, hogy egy jókedvű és elszánt közönséggel találkozhatom.
Természetesen most is vannak, akik kárhoztatják összegyülekezésünket, azt utcai politizálásnak nevezve. De mi tudjuk, hogy európai nemzet vagyunk, és nem hallgatunk olyan figyelmeztetésekre, amelyek lassan már a Balkánon is kimennek a divatból. Tudjuk, hogy a demokrácia éltető eleme a szabadság, a szabadság pedig nem létezhet a szólás, a vélemény, és az összegyülekezés szabadsága nélkül. Hiába riogatnak bennünket a hatalmukat féltő országvezetők, tőlünk, a polgári, nemzeti érzelmű emberektől senkinek sem kell tartania. Nem kell félni tőlünk, nem kell félteni a néptől az országot sem, vigyázunk rá, hiszen a miénk. Mindenkit szívesen látunk, azokat is, akik eddig közömbösek voltak, akik inkább otthon maradtak, akik távol tartották magukat a közügyek világától, és azokat is, akik eddig más irányban keresték válaszokat a gondjaikra. Tisztelettel köszöntöm azokat is, akik aláírták a Nemzeti Petíciót, de nem tartoznak a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség szavazói közé. Sőt, azokat is szeretettel köszöntöm, akik a petíciót sem írták alá, de meggyőződésük, és ezért ma itt vannak velünk, hogy egymillió-kétszázezer ember akaratát nem lehet lesöpörni, ahogyan ezt az ország vezetői eddig tették.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Barátaim!
Mi magyarok, ha összekapaszkodunk, mindig a szabadság nevében tesszük. Nem lerombolni, hanem megtartani, a vállunkra venni, a jövő számára megmenteni akarunk valamit. Így volt ez közel fél évszázada is, 1956-ban, amikor innen, a Műszaki Egyetem elől indult el az a békés menet, amely a szabad Európa ígéretét akarta beváltani. Bár az út a vártnál hosszabb volt - több mint három évtized kellett, hogy célba érjünk, de az oroszok végül hazamentek, megdöntöttük az egypártrendszert, és most európai választásokra készülünk. Ráadásul hétmérföldes lépést tettünk a határokon átívelő nemzeti újraegyesítés irányában: nem tíz, hanem tizenegymillió magyar készülődik választani. Hatvan esztendő után először választanak a magyarországi és a felvidéki magyarok képviselőket ugyanabba a parlamentbe, ahol szemben a pozsonyi Parlamenttel mindannyian magyarul beszélhetnek.
Június 13-án választások lesznek. Azért jöttünk össze, hogy megértsük, mi a választás tétje, aztán elhatározzuk, mit kell tennünk. Először is meg kell értenünk, hogy mi történt velünk az elmúlt két évben. Két éve azt mondták, az országot úgy kell irányítani, mint egy bankot. Nyilván azt gondolták, az ország olyan, mint egy bank. Biztos befektetési lehetőséget, mesés hozamot, kitűnő szolgáltatásokat ígértek, azt, hogy több és jobb lesz valamennyiünknek, ha náluk a kasszakulcs - mondták. Azóta kiderült, hogy ez a bank egyszerű földi halandóknak nem nyújt hitelt, biztonságos hozamot nem garantál, pénzünk értéke nem nő, hanem romlik, sőt azt látjuk, hogy nincs biztos kezekben az ország vagyona. Azt látjuk, hogy idegen kézre juttatják az ország féltve őrzött vagyontárgyait. De most már joggal tartunk attól is, hogy a megszorító csomagra hivatkozva az otthon, a fiókban őrzött borítékért is eljönnek a bankemberek. Mondjuk ki, hogy a nagy ígéretek bankja csődbe ment. Az ígéretek bankja csődbe jutott, és mi most sok millió betétes nevében állunk a bank előtt, és kérdezzük, hogy hová lett a hosszú évek munkájának eredménye?
Hová lett a két évvel ezelőtti remény és bizakodás? Sőt, hogyan történhetett, hogy gyarapodás helyett kétezer-nyolcszáz milliárd forinttal nőtt az államadósság? És hova lett, miért nem látszik hazánk állapotán ez az irdatlan mennyiségű hitel?
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Minden nemzetnek megvan a maga sorsa. Nekünk magyaroknak a történelem megtanította: gyáva népnek nincs hazája. Hiszékeny népnek sincs, kedves barátaim, csak azt hiszi, hogy van. Ezt a leckét most tanuljuk. Hiszékeny embereknek nincs hazájuk, legfeljebb egy ország, ahol laknak. Ahol lakhatnak, de mások irányítják az életüket. Ahol lakhatnak, de munkájuk gyümölcsét más szedi, azon más gazdagodik. Ahol lakhatnak ugyan, de lépten-nyomon rászedik őket. Ahol lakhatnak ugyan, de gúnyt űzhetnek, sőt gúnyt is űznek mindenből, ami fontos nekik, ami szép az életükben. Ahol lakhatnak ugyan, de nem jut nekik munka, kenyérkereseti lehetőség. Ahol lakhatnak, de nem tudnak otthont teremteni maguknak és családjuk számára, ahol biztonságos élet helyett a mindennapos bizonytalanság vendégeskedik a háznál.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Barátaim!
Egy bankárkormány vezette országban sohasem lesz becsülete a munkásnak, a tanárnak, az ápolónak, az orvosnak, a gazdának, a nyugdíjasoknak és a szellem embereinek. Sohasem lesz becsülete a tisztességesen végzett munkának. Bankárországban kijár a hajbókoló elismerés a pénznek, a vagyonnak, a haszonnak és a kamatnak, az ügyeskedőknek, a ravaszkodóknak, a befolyásosoknak, a pénzembereknek, de a munkából élő embereknek sohasem. Nemcsak a magyar gazdaság sikere érdekében, de az emberiesség miatt is, vissza kell térni a munka alapú gazdasági rendszerhez, ahol a jólét és a munka összekapcsolódik. Ahol a jólét természetes előfeltétele a munka és a munka természetes következménye a jólét.
2002-ben figyelmeztettük Magyarország polgárait, hogy ha a Magyar Szocialista Párt kezébe adják a kormányrudat, akkor baloldali álruhában a nagytőke, sőt a pénztőke alakít kormányt. Meg lehet tenni egy néppel, hogy nem tartják be a nekik tett ígéreteiket, sőt: írásba adták, amelyért felelősséget vállaltak, sőt lassan mondták, mégis egyszerűen letagadják az ígéreteket. Európai demokrácia az, ahol következmények nélkül vissza lehet élni az emberek bizalmával? Meg lehet-e tenni azt, hogy az egyenes beszédet, az őszinte szót kiszorítják a közéletből? Ránk lehet-e erőltetni egy kisszótárt, ahol a "megteszem", azt jelenti, hogy "nem teszem meg", ahol az "igen" "nemet", a "nem" gyakorta "igent" jelent, ahol a "nő" azt jelenti "csökkentjük", a "csökkentjük" pedig azt jelenti, hogy "növeljük". A "folytatjuk" azt, hogy "megszüntetjük", az "adjuk" pedig a legtöbbször azt jelenti, hogy "elvesszük". Hogy élhet úgy egy nép, hogy nem is tudja, hol van, mert körülötte semmi sem az, aminek látszik? Meg lehet-e tenni egy néppel, hogy pénztőke baloldalinak fesse magát, és baloldali jelmezben lépjen a közélet porondjára? Meddig lehet a bolondját járatni egy néppel? Meddig lehet orruknál fogva vezetni az állásukért aggódó, a megélhetésért, a szegénység szélén egyensúlyozó embereket?
Kedves Barátaim!
Akarunk-e ilyen országban élni június 13-a után? Június 13-án eldől, vissza lehet-e élni az emberek bizalmával, és eldől az is, hogy milyen országban akarunk élni 2006-ig. Bizonyára mindannyian hallottak arról, hogy a kormány a választások után újabb megszorításokra készül. Azt is tudjuk, hogy ezt a szándékot leplezni próbálják, de mindannyian tudjuk, hogy a hír igaz. Egy minden eddiginél súlyosabb, húsbavágó, pénzügyi megszorító csomagra készülnek, amely újabb terheket, áremeléseket és elbocsátásokat hoz majd. Itt megszorító program készül, amely tovább szűkíti a hazai vállalkozások támogatásait és elveszi a magyar vállalkozások kedvét és lehetőségét attól, hogy új munkahelyeket teremtsenek. Arra készülnek, hogy újra elvegyenek az egészségügytől és az oktatástól. Többszáz milliárd forintos megszorításra készül a kormányzat, akkora csomagot állított össze, hogy kétszer is belefér a teljes Bokros-csomag. Az elmúlt két évben az ország vezetői sorozatban ejtettek olyan hibákat, amelyek kijavítását menet közben elmulasztották, és most, ha túl vagyunk a választásokon, ha túl vagyunk június 13-án, egyszerre zúdítják majd ránk az egészet. Most egyszerre akarják a munkából élőkkel megfizettetni a Széchenyi Terv megtoldásából, a fejlesztésekből szétosztott jövedelmeknek és nemzeti valutánk, a forint meggyengítésének az árát. De van a hibák kijavításának más útja is, mint a megszorítás. Változtatni kell azon a kialakult gyakorlaton, hogy mindig azoktól követelnek újabb áldozatvállalást, akik eddig is a legtöbb áldozatot hozták. Változtatni kell azon, hogy mindig azoktól vesznek el, akiktől azt várják, hogy fizikai és szellemi munkájukkal felemeljék Magyarországot. A megszorítások nem összefogják, hanem összeszorítják az embereket. A bankárkormány mindig csak mások számára ajánl lemondást, ha bajt éreznek, rögtön ollóhoz nyúlnak: levágni, visszametszeni, megszorítani. Megszorítások helyett vissza kell térni a korábbi gazdaságfejlesztési programokhoz, vissza kell térni a Széchenyi Tervhez, és jóvá kellene hagyni a Parlamentben a Nemzeti Petíción nyugvó törvényjavaslatainkat.
Igen, Kedves Barátaim, ez a választás erről szól: képesek leszünk-e megállítani egy minden eddiginél súlyosabb pénzügyi megszorító csomag bevezetését, merünk-e tiltakozni egy hibás kormányzati politika, a megszorítások sehova sem vezető politikája ellen? Azt javaslom, állítsuk meg a kormányzatot, és tiltakozzunk a készülő megszorítások ellen! Ne áltassuk magunkat, inkább nézzünk szembe a tényekkel: akik felelősséget viselnek az ország sorsáért, - hiába kértük őket, - nem értettek a szép szóból, a szakmai érvekből. Nem értettek egymillió-kétszázezer ember aláírásából sem. Nem értettek abból a példátlan összefogásból, amelyhez hasonlót nem ismerünk a rendszerváltoztatást kezdete óta. Úgy viselkedtek, mint az a járókelő, akihez odafordulunk, hogy "Ne haragudjon, a buszmegállót keresem." Mire a válasz: "Nem haragszom. Keresse!"
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Emlékezzünk a gazdák esetére! Hóban és fagyban hiába álltak ezrével az út mellett, az ország vezetői csak akkor hallgatták meg őket, csak akkor tértek jobb belátásra, amikor már az utak lezárása fenyegetett. Úgy tűnik, hogy itt a jó szóból nem, csak az erő nyelvén értenek. Egy demokráciában az erő, az elszántság és az összefogás eszköze maga a választás. Most kell megmutatni! Ha egy demokráciában a kormány a helyén akar maradni, akkor tudomásul kell vennie a népakaratot, nem mehet szembe egy választás eredményével. Mi tehát a teendő? Immár nem először tapasztaljuk azt, hogy az MSZP háborús hangulat gerjesztésére építi kampányait. Talán azt gondolják saját híveikről, ily' módon bírhatják őket arra, hogy menjenek el választani. Nekem úgy tűnik nemcsak bennünket, de saját szavazóikat is lenézik. Gyűlöletkeltéssel, az emberek egymás ellen uszításával, az alantas indulatok felkorbácsolásával mozgósítják saját szavazóikat. Ha június 13-án nem megyünk el szavazni, jóváhagyjuk, hogy ezentúl mindig az idegen tanácsadók által keltett gyűlölet, és a háborús hangulat döntsön Magyarország jövőjéről, a demokrácia szabályai helyett. Június 13-án arról is döntünk, hogy bebizonyítjuk-e, hogy mi, békeszerető, összefogást kereső emberek vagyunk többen, és kulturált, emberhez méltó módon gátat tudunk-e szabni a fékevesztett hatalomvágy ámokfutásának. Embernek lenni néha nehéz, de másnak lenni nem érdemes! Ha egyetlen szóban akarom összefoglalni, mi is a teendőnk, azt mondhatom: ébresztő!
Ébresztő Magyarország!
Ha meg akarjuk akadályozni az újabb megszorításokat, ha meg akarjuk gátolni az újabb áremeléseket, ha nem akarjuk, hogy privatizálják a kórházainkat, ha nem akarjuk, hogy az Európai Uniós támogatásból csak néhányan gazdagodjanak, ha azt akarjuk, hogy mindannyian az Európai Uniós csatlakozás nyertesei legyünk, akkor mindannyiunknak el kell mennie választani. Senki sem nyert még versenyt, aki nem nevezett be. Süllyedő hajóról hiába vágyódunk a felsejlő szárazföld felé: amíg a léket be nem foltozzuk, semmi esélyünk, hogy eljussunk a partra, és 2006-ban már késő lesz! Ezért arra kérem mindannyiukat, menjenek el haza, és mondják el mindenkinek, mondják el Magyarország legkisebb falujában is, hogy aki otthon marad, az a Magyar Szocialista Pártra szavaz!
Kedves Barátaim!
A jövő héten úgy kell sokkal többen lennünk, mint most, hogy nem állunk majd egymás mellett, nem érnek össze a vállaink és nem fogjuk érezni a levegőben azt a sok ezer szétfutó akaratot egyesítő közös erőt, amely most itt van velünk. Mindannyiuknak külön-külön Szatmárban, Békésben, Csongrádban, Vasban vagy Zalában az ország mind a tizenhétezer szavazókörében külön-külön kell helyt állnunk, hogy szavazatainkkal kapaszkodjunk egybe: megtartsuk, vállunkra vegyük, és megmentsük a jövő biztonságát.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Menjünk, vegyük vállunkra az egész országot, jussunk el mindenhova, kérjük meg híveinket, kérjük meg azokat is, akiket nem sorolunk a híveink közé, mondjuk el mindenkinek, aki eddig még nem jött velünk, hogy ha nem akarjuk, hogy 2006-ban az ország már szinte reménytelen állapotban várja a választásokat, akkor most kell cselekednünk! Menjenek, kérem, mondják el mindenkinek! Legyenek ügyesek, legyenek szelídek mint a galambok, ha kell, legyenek ravaszak, mint a kígyó!
Hajrá Magyarország, hajrá Magyarok!
Forrás: orbanviktor.hu
fideszfrakcio.hu