ORFK: Kádár bűnös Nagy Imre internálásában

Kádár János bűnös Nagy Imre 1956 novemberében történt Romániába internálásában - állapítja meg az ORFK határozata, amelyet a napokban kapott meg a feljelentő Deport-,56 elnevezésű civil szervezet.

Dátum: 2004-06-16 12:42:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=24608
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 20:10:04.048722, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Az MTI-hez a Deport-56, által eljuttatott irat szerint Nagy Imre, munkatársai és családtagjaik 1956-os forradalom után Romániába történt internálása alkalmas a személyi szabadság megsértése bűntettének megállapítására. Tettesként az akkori szovjet vezetők, bűnsegédként pedig Kádár János akkori magyar miniszterelnök és Münnich Ferenc akkori magyar belügyminiszter bűnössége állapítható meg.

Az ORFK tekintettel arra, hogy az elkövetők már elhunytak, megszüntette a nyomozást. Róth Miklós ügyvéd, a Deport-,56 jogi képviselője az MTI érdeklődésére jelezte, hogy várhatóan panasszal fordulnak az ügyészséghez a nyomozás megszüntetése miatt, mint ahogy folytatják az 56-os forradalom után a Szovjetunióba hurcolt több száz magyar állampolgár, illetve a Nagy Imre és társai elleni per ügyét is.

Koncepciós per során 1958 júniusában a magyar hatóságok szervezkedés kezdeményezése és vezetése, valamint hazaárulás hamis vádjával halálra ítélték Nagy Imrét és több munkatársát. Az ítéletet éppen 46 évvel ezelőtt, 1958. június 16-án hajtották végre. Nagy Imrét és társait a rendszerváltás során rehabilitálták, ünnepélyes újratemetésük pedig 1989. június 16-án volt.

A Deport-,56, amely a ,90-es években az 1956-os sortüzek miatt szorgalmazta a büntetőjogi felelősségre vonást, és számos elutasító, megszüntető hatósági döntés után érte el célját, 2000-ben tett feljelentést a mártírhalált halt miniszterelnök és társai ügyében.

A civil szervezet álláspontja szerint a polgári lakosság háború idején való védelméről szóló genfi egyezménybe ütközött Nagy Imréék 1956-os internálása, és törvénysértő volt 1958-ban történt halálra ítélése, illetve kivégzése.

Az ORFK különböző indokokkal már többször megszüntette a nyomozást. A 2002 áprilisi döntés szerint a korabeli történelmi és politikai helyzetben nem volt jogsértő az internálás. Később pedig arra hivatkozott a rendőrség, hogy a forradalom miniszterelnökének ügyében politikai döntés született, és a magyar igazságszolgáltatás hatálya alá tartozó személyek nem követtek el bűncselekményt, ezért kell megszüntetni a nyomozást.

A legutóbbi, ez év tavaszán született nyomozást megszüntető határozatában az ORFK kimondta, hogy a genfi jog alapján "súlyos jogsértésnek minősíthető magatartás" volt az 1956. november 4-i nemzetközi fegyveres összetűzést - szovjet megszállást - követően Nagy Imréék internálása. Mindezt "tettesként kizárólag a megszálló hatalom tagjai valósíthatták meg. Magyar állampolgárságú személyek, akik valamilyen módon a bűncselekmény elkövetésében részt vettek, bűnsegédi magatartást valósíthattak meg".

A határozat megállapítja azt is, hogy a személyes szabadságnak a genfi jog hatálya alá tartozó megsértése 1956. november 22-én kezdődött, amikor Nagy Imrét és a jugoszláv követségről vele együtt távozókat a szovjetek őrizetbe vették, és 1957. április 14-én ért véget, amikor a magyar hatóságok vették át a csoport őrizetét a romániai Snagovban.

"Ezt követően Nagy Imréék már nem tartoztak a Genfi Egyezmény hatálya alá, mivel a megszálló idegen Hatalom hatalma alól kikerültek" - áll az ORFK határozatában.

A rendőrségi döntés tartalmazza azt is, hogy már nem élnek sem a fél évszázaddal ezelőtti szovjet döntéshozók, sem pedig Kádár János és Münnich Ferenc, akik "segítséget nyújtottak a megszálló hatalom által elkövetett, a magyar jogba ütköző cselekmény végrehajtásában, az internálás lebonyolításában".

Ez az indoka az ORFK legutóbbi, Nagy Imre és társai elhurcolásának ügyében született megszüntető határozatának.

A hatoldalas rendőrségi határozat, amelynek történész szakértői kutatások is az alapjául szolgálnak, idézi többek között az akkori szovjet vezetőt, Nyikita Szergejevics Hruscsovot, aki 1956. október 31-én az SZKP KB elnökségi ülésén úgy fogalmazott: "Ideiglenes Forradalmi Kormányt kell alakítani Kádár vezetésével. Mégis az a jobb, ha helyettes lesz. Münnich legyen a miniszterelnök, a honvédelmi miniszter és a belügyminiszter. Ezt a kormányt (a Nagy Imre kormányt) meghívjuk, mondjuk a csapatok kivonásával kapcsolatos tárgyalásokra, és megoldjuk a kérdést. Ha Nagy Imre beleegyezik, vegyük be miniszterelnök-helyettesnek. Münnich segítséget kért tőlünk, mi segítséget nyújtunk, és rendet csinálunk. Megbeszélni Titóval. Tájékoztatni a kínai elvtársakat, a cseheket, románokat, a bolgárokat. Nagy háború nem lesz".

A rendőrségi határozat szerint Nagy Imrét 1956. november 4-én becsalták a jugoszláv követségre, Kádár Jánosnak pedig akkoriban az volt a véleménye: "Nincs olyan tervünk vagy szándékunk, hogy Nagy Imrével és csoportjával szemben megtorlást alkalmazzunk". Azonban ha szabadon hazamennek, "rövid időn belül, akár kívánják, akár nem, a reakció számára kijegesedési ponttá válnak". (...) "De mi történik, ha ezek közül egy is olyat csinál, amit nem lehet megengedni. Akkor a megrendszabályozás nem a régi dolog miatt történik, hanem az új cselekedeteik miatt".

MTI - fideszfrakcio.hu