Általános vita: Holt sicher, hogy valami bűzlik

Lengyel Zoltán: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy külön tisztelettel köszöntsem az MSZP-frakció részéről jelen lévő és itt maradt, lelkes két fős (Dr. Géczi József Alajos: Már megyek is.), bocsánatot kérek, már csak egy fős hallgatóságot. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) A vita, melyben az MSZP-frakció magára hagyta Keller Lászlót, cikkünkben nyomon követhető.

Dátum: 2004-06-22 17:36:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=24817
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 20:11:11.261083, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Nos, a vizsgálóbizottság fölállítására azért van meggyőződésünk szerint szükség, mert történt egy olyan dolog a magyar közélet környékén, ami elég nagy viharokat kavart. Ugyanis három fiatalember minimális tőkével létrehozott egy kft.-t, a három fiatalember kft.-jét egy családi házba jegyezték be - és szeretném megjegyezni, hogy az ülés kezdete előtt megnéztük a Cégközlönyben: a mai napig a családi ház van bejegyezve székhelyként a társaság részére -, és ez a társaság nagy összegű szerződéseket tudott kötni nagy cégekkel az Európai Unióban történő lobbitevékenységre.

Az előző napirendi pont tárgyalása során Kuncze Gábor azt mondta, hogy ha a múltba nézünk, akkor lehet megállapításokat tenni. Én javaslom, hogy nézzünk egy kicsikét a múltba. Nézzünk egy kicsikét a múltba azért, hogy megértsük, miért is kavar nagy vihart egy-egy ilyen szerződés megkötésének a nyilvánosságra kerülése.

Kezdjük a sort, ha nem is a legelején, de az első nagy vihart kavart ügynél, amikor Kiss Elemér kancelláriaminiszter ügyvédi irodája végzett tevékenységet a kormány számára, ami Kiss Elemér miniszter úr miniszteri székébe került, le kellett neki mondani. Ekkor fogalmazódott meg Medgyessy Péter miniszterelnökben a következő gondolat: jog és erkölcs közül mindig az erősebbet kell választani. Nos, azóta is figyelemmel kísérjük a politikai élet menetét, és várjuk, hogy jog és erkölcs közül az erősebbet sikerüljön a miniszterelnök úrnak, illetve a kormánypártoknak választani.

Aztán eltelt néhány hónap, és egy közbeszerzésnek álcázott gyorsított eljárás keretein belül több mint 280 millió forintot sikerült bezsebelni Németh Imre miniszter úr volt cégének, Gyurcsány Ferenc miniszter úr volt cégének, illetve Máhr András helyettes államtitkár úr volt munkahelyének, mindezt a gazdák európai uniós felkészítése címén. Mire véget ért a felkészítés, addigra megváltoztatták az uniós támogatás igénybevételi lehetőségét, és a miniszter urak, államtitkár úr, helyettes államtitkár úr volt munkahelye, volt cége olyan tevékenységet folytatott, ami addigra gyakorlatilag nem ért egy fabatkát sem. Aztán - maradjunk az agrártárcánál - Szanyi Tibor államtitkár úr mint miniszteri megbízott megbízta testvérének cégét egy négymillió forintos munkával. És természetesen folytathatnánk a sort tovább néhány érdekes esettel, miszerint például a Kiss Elemér miniszter úr távozásakor távozó Zsuffa István közigazgatási államtitkár szerződést kötött a Miniszterelnöki Hivatallal, most külső vállalkozóként havi egymillió forintért közigazgatási vezetői tanácsokat ad a minisztérium részére. (Keller László bekiabál) Örülök, hogy Keller úr jegyzetel, mert, Keller úr, jelentem, munka van, lehet dolgozni üvegzsebügyi esetekben rendületlenül. Amennyiben kifogy a munícióból, van a gyűjteményemben néhány, nagyon szívesen adok belőle. Szerintem 2006-ig nem végezne vele, ha lelkiismeretesen szeretné ezeket a munkákat végigvezetni.

Aztán természetesen megtaláljuk a megbízottak között a miniszterelnök úr személyi titkárát, Komássy Ákost is (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Hoppá!), aki félmillió forintot tesz zsebre a Miniszterelnöki Hivataltól havonta; ez egy csekélyebb összegű megbízás. Aztán egy érdekes dolog: a Miniszterelnöki Hivatal az üvegzsebtörvény végrehajtását is külső céggel ellenőrizteti 600 ezer forintért. Nem lenne csoda a történet, de ha megnézzük, a tevékenységet végző 3G-Consulting nevű cég tulajdonosa a Király család, a Király családnak tagja Király István, aki fb-tag a volt Demisz-cégben, ami jelenleg Inhold Rt. néven fut, abban a cégben, ahol fölbukkant Karl Imre volt szocialista képviselő is. Nos, ezeket a visszatekintéseket azért tettem meg, hogy igaza lehessen Kuncze Gábor frakcióvezető úrnak, aki sajnos már nem tiszteli meg ezt a családias együttlétet ezen a késő (nem is olyan késő esti) estébe hajló órán a parlamentben.

Nos, ezek után tudjuk azt, hogy tény, a három fiatalember létrehozta ezt a céget. Az is tény, hogy a három fiatalember közül az egyik Baráth Gergely, akinek az édesapja kormánytag, a másik Medgyessy Gergely, akinek az édesapja miniszterelnök. Nos, ez a társaság kötött két nagy céggel lobbitevékenységre közel 100-100 millió forintos összegű szerződést. Azért nem pontos összeget mondunk, mert nagyságrendileg ismerjük csak, és euróban megkötött szerződés kapcsán egy ilyen rohamosan romló forintárfolyam mellett nehéz meghatározni a teljesen pontos összeget, és egyébként ez nem is tisztünk, hanem magának a jelenségnek a mivoltára szeretnénk fölhívni a figyelmet, és ennek kapcsán fogalmaztunk meg nyolc darab kérdést, amire szeretnénk választ kapni.

Szeretnék választ kapni arra, hogy van-e összefüggés a 2180/2003. (VII. 29.) kormányhatározat és a megkötött szerződés között, ugyanis ez a kormányhatározat jelentős adókedvezményt biztosított az egyik magyarországi távközlési cégnek, amelyik szerződött Medgyessy Péter és Baráth miniszter úr fiainak a cégével.

Nos, szeretnénk megtudni azt is, hogy a kormánydöntés előtt vagy után született meg a szerződés a fiúk cége és a társaság között. Mindezt természetesen a tisztánlátás érdekében, nem szeretnénk pálcát törni senkinek a feje fölött. Magyarországon jogállamban élünk, mindenki szabadon köthet szerződést, mindenki szabadon végezhet üzleti tevékenységet. De sok embernek a jó ízlését bántja, sok embernek a gondolatmenetét mozgatja meg az, hogy miként lehet egy közel egy éve, minimális alaptőkével, egy családi házban működő társaságnak ilyen jellegű szerződéseket kötni.

Úgy gondolom, nagyon sokan vannak, akik közel egyéves tevékenység után, minimális alaptőkével, családi házban végzett vállalkozás keretein belül töredék értékű szerződéshez sem juthatnak hozzá. Ők vannak többen, ezért szükséges, hogy ezeket a körülményeket megvizsgáljuk, és megnézzük azt, hogy gyakorlatilag minden tiszta-e a szerződések körül.

Nem szeretném felsorolni mind a nyolc pontot, miután már ilyen kevesen vagyunk itt a Házban. Úgy gondolom, tiszteletben kellene tartani, hogy nyári szünetre készül a parlament, és akik még a hátralévő időben napirend utánit szeretnének mondani, ne vegyük el tőlük az időt, illetve ne raboljuk folyamatosan az idejüket.

Mint előterjesztő, az írásban kiadott indokolással egyetértve remélem, a bizottság le fogja tudni folytatni a vizsgálatokat, korrekt vizsgálati eredményt fog tudni a parlament elé állítani. Azt is remélem, hogy ez a vizsgálati eredmény a magyar demokrácia előnyére fog válni.

Mátrai Márta: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Láthatjuk pedig, hogy vége a kampánynak, és Magyarország az európai uniós tagság után megválasztotta képviselőit, mégis a vizsgálóbizottság létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat tárgyalásakor a szocialisták részéről egy fő, a szabad demokraták részéről pedig egyetlen képviselő sincs jelen, de a kormány sem büszkélkedhet, hiszen senki nem tisztelte meg a magyar parlamentet a mai tárgyalás kapcsán, ők sem jelentek meg.

Medgyessy Péter az egyik interjújában úgy fogalmazott, hogy az Európai Unió előnyeit az egész ország élvezni fogja. Medgyessy Péter nyilatkozatában az egész országról beszélt, ezzel szemben egy családi összefonódásra derült fény. Medgyessy Péter miniszterelnök csak azt felejtette el, hogy az Európai Unió vezetői és az Európai Parlament nagyon érzékenyen reagálnak a korrupcióra és a családi összefonódásra.

Fontosnak tartom a vizsgálóbizottság felállítását, ugyanis ha a minimális erőfölénnyel rendelkező szocialista, illetve szabad demokrata kormány nem akadályozta volna meg a vizsgálóbizottság felállítását, akkor már régen elkezdhette volna a munkáját. Választ várnak az emberek a felvetett kérdésekre.

Minden magyar adófizetőnek joga van megtudni a miniszterelnök fiának és az uniós pénzekért felelős államtitkár fiának cége által elnyert tanácsadói megbízások hátterét. Minden magyar adófizetőnek az a véleménye, hogy ez nem Medgyessy Péter magánügye. Minden magyar adófizetőben felvetődik az a kérdés, hogy a miniszterelnöknek takargatnivalója van. Minden magyar adófizető felteszi a kérdést, mi az oka annak, hogy a mai napig titkolják a szerződés tartalmát. Minden magyar adófizető felteszi a kérdést, hogy az előzmények és a referenciák nélküli, minimális alaptőkével alapított cég alig egy esztendő leforgása alatt hogyan kereshet 100 millió forintot. Minden magyar adófizető felteszi a kérdést, miért pont a Matáv kapott 2003-ban egyedi döntés alapján 3 milliárd forintos fejlesztési adókedvezményt.

A magyar adófizető polgárokat foglalkoztatja az a kérdés, és választ is várnak arra, hogy van-e bármilyen vagy valamilyen összefüggés Medgyessy Péter fia vagyongyarapodása és Medgyessy Péter miniszterelnöki megbízatása között. A magyar adófizető polgárokat foglalkoztatja az a kérdés is, hogy a kormánydöntés előtt vagy után született-e meg a szerződés Medgyessy Péter fia és a Matáv Rt. között. És a magyar adófizető polgárokat az is foglalkoztatja, gyakorolt-e valaki nyomást a Matáv Rt.-re a kormány tagjai közül annak érdekében, hogy a szerződéses jogviszony létrejöjjön Medgyessy Péter fiának cégével.

Ezekre a kérdésekre kell a vizsgálóbizottságnak fényt derítenie, hiszen a Fidesz - Magyar Polgári Szövetségnek egyetlen célja van, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba.

Az eddigi tények ismerete alapján a következőket állapíthatjuk meg. Tény az, hogy van szerződés, hiszen ezt a Matáv is elismerte. Tény az, hogy Baráth Etele bevallotta, a 100 milliós szerződésre azért volt szükség, mert Brüsszelben is irodát kell fenntartani. Tény az is, hogy a 2180/2003. számú kormányhatározat több mint 3 milliárd forint fejlesztési adókedvezményt biztosít. Tény az is, hogy már több mint 200 millió forint adókedvezményt igénybe vett a Matáv Rt. Tény az is, hogy a Matáv Rt. a 2003. évi jelentésében szerepelteti, hogy az adókedvezményt - mármint a fennmaradót - igénybe kívánja venni. Tény az is, hogy a Matávnak Brüsszelben már van lobbistája, mégpedig az anyacég, a Deutsche Telekom irodájában, ahol az anyacég további öt fővel képviselteti érdekeit. És végezetül tény az is, hogy Medgyessy Gergely és Baráth Gergely cége 2003-ban alakult, és tapasztalat nélkül jutott hozzá a 100 milliós nagyságrendű megrendeléshez.

Elhangzottak már ezek a kérdések itt a Házban; lehetett a feltett kérdésekre arrogánsan válaszolni a szocialisták részéről, és lehet a kérdezőt hazugnak nevezni, de egyet nem lehet: nem lehet a választópolgárokat becsapni.

A vizsgálóbizottság felállítását megelőzhette volna Medgyessy Péter, ha feltárja az igazságot, választ ad a közérdeklődésre számot tartó kérdésekre, feltárja a fia cégének adott megbízás hátterét, de nem ezt tette. Mit tett ehelyett? Ehelyett ugyanúgy reagált, mint amikor a korábbi kétes előélete vagy üzleti kapcsolatai során feltett kérdéseinkre válaszolt, megpróbálta a kérdezőt megalázni, de ez egyértelműen őt, Magyarország miniszterelnökét minősítette.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Keller László: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Itt egy vizsgálóbizottság felállításáról van szó, amely kérdés a parlament kompetenciája, nem a kormány kompetenciája. A kormány részéről egyébként részt veszek az ülésen, nem ülök a miniszteri bársonyszékben, de teljes felelősséggel figyelem mindazt, amit önök elmondanak. Ez egyébként nem is feltétel, csak azért mondom, hogy a rádióhallgatók tudják, a vizsgálóbizottság felállításáról folyik a tárgyalás.

Szeretném az adókedvezménnyel kezdeni. Elképesztőnek tartom azt, ami most itt folyik. Az adókedvezmény kérdéséről az Orbán-kormány idején döntött az Országgyűlés. Azért kellett az adókedvezményről törvényben dönteni, mert a befektetők, a beruházók korábbi kedvezményezése az európai uniós csatlakozást követően nem volt fenntartható. Egy olyan szabályrendszert alakított ki az akkori többség - egyébként, ha jól emlékszem, akkor pontosan ezt az akkori ellenzék is megszavazta -, hogy a törvényben rögzítjük azokat a feltételeket, amely feltételekkel - az adókedvezménnyel - a beruházók élni tudnak, és ezt követően meghatározott feltételek fennállása esetén a kormány közvetlenül dönt arról, hogy ki milyen feltételekkel tud adókedvezményhez jutni, de a kormánynak nincs mérlegelési lehetősége abban az esetben, hogyha a feltételeket a beruházók kielégítik.

Most ezt úgy beállítani, tisztelt képviselőtársaim, az ellenzéki oldalon, hogy itt valamilyen gesztust gyakorol a kormány bármilyen befektetővel szemben, ez egyszerűen akkora csúsztatás, és akkora elképesztő tájékozatlanságról adnak tanúbizonyságot a képviselők, hogy nem nagyon tudok ettől nagyobbat elképzelni. Vagy tudják, vagy tisztában vannak azzal, hogy miről szól a történet, de ezt megpróbálják úgy beállítani, hogy valamilyen ellenérték fejében a kormány itt különböző fejlesztési adókedvezményeket biztosít.

Még egyszer szeretném rögzíteni: még az előző ciklusban törvény formájában egy jó országgyűlési döntés született arról, hogy segíteni kell azokat a beruházásokat, beruházókat fejlesztési adókedvezménnyel, akik valamilyen nagy összegű és a törvényben meghatározott feltételek szerinti beruházást hajtanak végre. Egyébként ezt egy olyan cég hajtotta végre, amelyik nem állami tulajdonú. Valamikor volt állami tulajdonú, de ezen is túl kell lenni; a Matáv ma nem állami tulajdonú cég.

Joggal teszi fel bárki is a kérdést, vajon közérdekű adat-e az, ha egy nem állami cég egy másik nem állami céggel köt szerződést; fel lehet, sőt fel is kell tenni ezt a kérdést. A közérdekű adat fogalmát önök 2002 előtt nem ismerték. Nem akarták, hogy akkor beszéljünk közérdekű adatokról, amikor az állam kötött szerződéseket különböző magáncégekkel, amelyek pedig a köz érdeklődésére kifejezetten számot tarthattak volna. Akkor azt mondták, hogy ezek mind üzleti titkot képeznek, ezek mind személyes adatok, ezekről ne beszéljük.

Most, amikor a közérdekű adat fogalmát az úgynevezett üvegzsebtörvény megteremtette, a közérdekű adat fogalmát megpróbálják kiterjeszteni magáncégek és magánszemélyek, magántársaságok viszonyára. Jelzem, hogy ez nem megy. Ha ezt önök ki akarják terjeszteni ilyen irányban, akkor - megmondom őszintén - nagyon rosszat tesznek a befektetőkkel, azokkal a magáncégekkel, amelyek Magyarországon piacot látnak, mert meglehetősen komoly jogbizonytalanságot idéznek elő azzal, hogy olyan kérdésekre keresnek választ, amikre meggyőződésem szerint nem kereshetik, mert nem számítanak közérdekű adatnak. Ha a jogállami kereteket tiszteletben szeretnénk tartani, akkor mindenképpen tiszteletben kell tartani az üzleti titok fogalmát és a személyes adatokról szóló törvény előírásait.

Jó, hogy képviselő asszony tette fel a kérdéseket, mert megpróbálom párhuzamba állítani, hogy milyen kérdéseket feszeget ezzel a vizsgálóbizottsággal. (Lengyel Zoltán: Hogy lesz a mészkőből kénsav!) Képviselő úr, az kőkeményen közérdek! Az kőkeményen közérdek, hogy az állami pénzből megvalósított beruházások esetében mi történik, milyen minőségi problémák vannak. Az közérdek! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) De, tegyük fel, arra állítanánk fel vizsgálóbizottságot, hogy elszámoltatjuk Mátrai Márta képviselő asszonyt, hogy ugyan mondja már meg...

Elnök: Képviselő úr, ötperces a felszólalási idő.

Keller László: Szabad még megnyomni, vagy csak a kétperces marad?

Elnök: Megnyomni szabad, és amikor önre kerül a sor, akkor szólítom. (Keller László: Köszönöm szépen.)

Kétpercesekkel folytatjuk. Lengyel Zoltáné a szó.

Lengyel Zoltán: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hogy mi tesz rosszat a befektetőknek, és mi nem tesz rosszat a befektetőknek, nos az éremnek mindig két oldala van, tisztelt államtitkár úr. Be lehet állítani ennek a vizsgálóbizottságnak a kérdését úgy is, hogy jogbizonytalanságot okoz. Azt, hogy mi számít közérdekűnek, és mi nem számít közérdekűnek, külön kellene kezelni. Az, hogy a miniszterelnök úr fia köt egy nagy értékű szerződést Magyarország piacvezető cégével, egy dolog. Jog és erkölcs közül mindig az erősebbet kell választani - lassan mondom, hogy megértse. Igaz, hogy csak egyedül van itt, de azért remélem, fog sikerülni.

Úgy gondolom, az egyáltalán nem fogja a befektetői bizalmat csökkenteni, és nem fog jogbizonytalanságot okozni, ha a magyar parlament fölfigyel arra, hogy köttetett egy ilyen szerződés, és felállít egy vizsgálóbizottságot. Ez nem rögtönítélő és nem statáriális bizottság, és nem prejudikál, mint a Miniszterelnöki Hivatalban 2002 óta működő feljelentésügyi államtitkárság - nem tudom, ismerős-e önnek ez a cég, államtitkár úr -, hanem arra hivatott, hogy megállapítsa, történt-e szabálytalanság nem.

És akár hiszi, akár nem, államtitkár úr, azt szeretnénk, ha az bizonyosodna be, hogy minden a legnagyobb rendben van és ebben az országban jogbiztonság van. Ez a célunk és nem az ellenkezője. Nagyon szépen kérem, hogy ne a fordítottjáról próbálja ezt a történetet nézni, hanem a valós cselekmények folyamán, hogy a valós problémát ki tudjuk vizsgálni normálisan, és megnyugtató eredményre tudjunk jutni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Elnök: Mátrai Márta következik, szintén két percben.

Mátrai Márta: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Sok mindent felvetett, ami megfogalmazza az emberben azt, hogy szeretné eltussolni ezt az egészet, vagy legalábbis megpróbálná a figyelmet elterelni róla, de azt hiszem, ez nem fog önnek sikerülni. Engem elszámoltathat, államtitkár úr, joga van hozzá (Keller László: Még nem fejeztem be.) - remélem, hogy befejezi, és majd válaszolok is rá -, nos joga van hozzá, megteheti, nyugodtan állok elébe.

Ami pedig az adókedvezmény kérdését illeti: nem az a kérdés, államtitkár úr, hogy az adókedvezményt a jogszabály előírja vagy sem, hanem az, hogy 2003 elején alakult egy cég, amelyet TGG Partners Kft.-nek hívnak, és ebben az évben egyedi kormánydöntés alapján - mégpedig 2003. július 29-én - fejlesztési adókedvezményt kap a Matáv Rt. közel 3,2 milliárd forint értékben, majd ugyanebben az évben érdekes módon egy referencia nélküli, nevesincs, sehonnan előkerült cég kap egy 100 millió forintos megbízást. Nem lenne ez érdekes, de abban a pillanatban, ahogy kiderül, hogy a Medgyessy Péter és Baráth Etele fia által alapított cég kapta ezt a 100 milliós megbízást ugyanolyan tevékenységre, amilyet - mint már említettem - a Matáv fenntart Brüsszelben, ez kérdést vet fel. S ez nem Medgyessy Péter miniszterelnök magánügye, mégpedig azért nem, mert ő közszereplő. Az általa, illetve a fia által kötött szerződéseket nem lehet úgy minősíteni, mint bármely más cég szerződéses jogviszonyát. Feltettem a kérdést, de választ nem kaptam rá - remélem, a vizsgálóbizottság erre majd fényt derít -, hogy volt-e köze ennek a szerződésnek a létrejöttéhez a miniszterelnök úrnak.

Azt is mondta, hogy nem állami tulajdonú cég. Tudom, hogy nem, részvénytársaságról van szó, a vizsgálóbizottságnak ettől függetlenül jogában áll megtekinteni a szerződést. S hogy közérdekű adat-e? Persze, hogy az, mert közérdeklődésre számot tart. Így van!

Köszönöm. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Elnök: A következő kétperces felszólaló Keller László képviselő úr.

Keller László: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A szocialista frakció megszavazta, hogy ma kezdődjön el ennek a vitája, és álljon föl a vizsgálóbizottság. De most olyan kérdésekről beszél a képviselő asszony, amelyek számomra - aki picit is a gazdaságban volt - elképesztők. Számomra elképesztő, hogy országgyűlési képviselők magáncégeket be akarnak számoltatni arról, hogy miért fizetnek ki X millió forintot Y-nak.

Az öt percben nem tudtam elmondani azt a példát, hogy, mondjuk, önnek van egy testvére, aki nem is magáncéggel, hanem állami céggel üzleti kapcsolatba kerül. Majd bejövünk az Országgyűlésbe, és azt mondjuk, kedves Mátrai Márta képviselő asszony, legyen kedves elszámolni a testvére vállalkozásával. Ön erre jogosan mondja, hogy semmi közöm hozzá, mert a testvérem vállalkozásáról van szó. Amit önök előterjesztettek, az ugyanolyan képtelen felvetés, mint az általam felhozott példa, pedig, kedves képviselő asszony, lehet, hogy ott állami cég és magánszemélyek vagy magáncégek kapcsolatáról van szó, míg itt magánszemély és magáncég kapcsolatáról.

S ha nagyon vizsgálódni akartak volna a tisztelt fideszes képviselő urak és hölgyek, akkor azt megtehették volna a korábbi ciklusban, 1998-2002 között, amikor százmilliárdok sorsáról döntöttek úgy, hogy az Országgyűlés nem is tudott a döntésekről - most nem megyek bele abba az időszakba -, és egyetlenegy vizsgálóbizottságot sem engedtek megalakítani. Amikor a volt miniszterelnök édesapjának a vállalkozása közvetlenül száz százalékban vagy közel száz százalékban állami és önkormányzati tulajdonú cégekkel kötött szerződést, akkor nem engedtek létrehozni vizsgálóbizottságot. Most pedig magáncég és magánszemély vizsgálatát akarják elvégezni!

Elnök: Soltész Miklósé a szó.

Soltész Miklós: Köszönöm a szót, elnök úr. Keller úr utolsó gondolataira válaszolva hadd mondjam el, ha ott valóban lett volna bármi gond, akkor ön az elmúlt két évben már olyan vizsgálatot indított volna, hogy az egész sajtó arról zengett volna. Ön is nagyon jól tudja, hogy semmit nem talált, pedig kutakodott.

Viszont azt szeretném önnek jelezni és sokaknak, nagyon sokan gondolják úgy mostanában, hogy gyermeküket ezentúl Gergelynek fogják hívni, mert hátha akkor több esélyük lesz a jövőben. Mari nénit folytatva: Mari néni azt szeretné kérdezni, hogy az ő gyermeke milyen módon juthat - pedig tehetséges gyermeke van - ilyen szerződésekhez, milyen módon kerülhet ilyen üzleti kapcsolatokba.

A vizsgálóbizottság majd igenis azt fogja vizsgálni, volt-e köze annak, hogy a Matáv adókedvezményt kapott, ahhoz, hogy ezek a fiatalok, akik 2003-ban nyitottak egy céget, semmiféle referenciával nem rendelkeztek, semmiféle tapasztalattal nem rendelkeztek, ők pedig ilyen lehetőséghez jutottak. Az országban sok millió tehetséges fiatal ember él, sok millió tehetséges ember él, és messze nem tudnak ilyen lehetőséget megszerezni. Érdekes, hogy pont Baráth Gergely és Medgyessy Gergely kapta meg ezt a lehetőséget. (Taps a Fidesz soraiból.)

Elnök: Mátrai Mártának adom meg a szót.

Mátrai Márta: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Nem felháborodni kell, hanem válaszolnia kellett volna azokra a kérdésekre a miniszterelnök úrnak, amelyeket feltettünk, és nem került volna sor ennek a vizsgálóbizottságnak a felállítására. Ezt már elmondtam az előbb is.

Ami pedig az én személyes ügyemet illeti: na, látja, ez is különbség kettőnk között, államtitkár úr, az én testvérem soha nem keveredhet egy ilyen ügybe, mert joggal való visszaélésnek minősíteném azt, ha én őt jogtalan előnyhöz juttatnám, pontosan azért, mert én parlamenti képviselő vagyok. Ez szóba sem jöhet, de nyugodtan kutakodhat, és ha talál valamit, akkor azt ossza meg velem.

Ami pedig a miniszterelnök úrra, Orbán Viktorra tett utalását illeti: ezt, hogy úgy mondjam, nem is kívánom minősíteni. Tudja, ezt azért mondom, mert az én nagypapám a badacsonyi kőbányában dolgozott nagyon hosszú éveken keresztül, és tudom, mit jelent egy kőbányában dolgozni. Orbán Viktor miniszterelnök úr édesapja ezt tette több tíz éven keresztül, huszonhárom-huszonöt éven keresztül. Emlékszem, amikor a nagyapám hajnali négy órakor kelt, elment a kőbányába, és éjjel tért haza. És ez éveken-évtizedeken keresztül ismétlődött.

No, látja, többek között ez a különbség, államtitkár úr, Orbán Viktor miniszterelnök úr édesapja és Medgyessy Péter fia között, hogy ő már nagyon sok mindent letett az asztalra, Medgyessy Péter fia pedig még semmit sem, de már százmillió forint üti a markát. Hihetetlen!

Köszönöm szépen. (Keller László: Elképesztő! - Taps a Fidesz soraiból.)

Elnök: Keller Lászlóé a szó.

Keller László: Tisztelt Elnök Úr! Elképesztő, hogy miket mond, tisztelt képviselő asszony! Még egyszer... (Halász János: Laci, te nem hallgatod magadat, az az elképesztő!) Képviselő úr, meg kellett volna hallgatni, hogy mit mondott a képviselő asszony. (Halász János: Itt ültem!) Arra utalt, hogy azért kell megvizsgálni egy magáncég és egy magántársaság viszonyát, mert ő nagyon sok pénznek gondolja azt, amit a magántársaság fizetett a magántársaságnak, és összehasonlította, hogy két ember, akikről semmit nem tudunk, hogy a múltjukban mit csináltak, és nem is ez az érdekes akkor, amikor valaki állami céggel szerződést köt... - tehát most ő olyan párhuzamot állított, nem tudok jobb szót, elképesztő, hogy milyen párhuzamot. (Soltész Miklós: Még egyszer! Nem lehetett érteni! - Dr. Mátrai Márta: Az államtitkár úr hozta fel, én csak erre válaszoltam!) Képviselő asszony, nagyon sajnálom, hogy nem értette meg a példát.

Ugyanolyan gondnak látnám azt, ha bárki itt a parlament soraiban felvetné azt, hogy számoltassuk el Mátrai Márta képviselő asszonyt azért, hogy az ő testvére milyen vállalkozásokban vett részt, és a testvérének a vállalkozásaiért ő számoljon el. De továbbmegyek: akkor vegyük sorba a képviselőket, 386 képviselőnek az összes családtagját vegyük sorra, és itt a parlamentben ítéljük meg, hogy jogosan keres-e annyi pénzt, amennyit keres, mi mondjunk ítéletet a magáncégeknél dolgozó emberekről. Ha idáig eljutunk, akkor az az érzésem, képviselő asszony, hogy az ötvenes évekbe viszik vissza ezt az országot. (Halász János: Ti teszitek ezt, ne viccelj már!)

Azt gondolom, hogy az adókedvezmény törvény által garantált minden magáncégnek, minden cégnek, amelyik fejleszteni akar, ezt már sokszor elmondtam, és az pedig a magáncég szuverenitása, hogy milyen szerződéseket (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), milyen mértékben köt meg magánszemélyekkel. Ami közérdek, az az állami vagyonhoz (Az elnök ismét csenget.), a közpénzhez kapcsolódó szerződés. Erről lenne érdemes vitázni. De természetesen, ha önök vizsgálódni akarnak, tegyék, én csak arra szerettem volna rámutatni, hogy milyen képtelenség az, amit most idehoztak az Országgyűlés elé.

Elnök: Mátrai Márta következik.

Mátrai Márta: Köszönöm szépen, elnök úr. Én csak egy mondattal szeretném befejezni, és nem is hiszem, hogy tovább hozzá szeretnék szólni ehhez. Én is mondhatnám azt, hogy döbbenetesnek tartom, hogy az államtitkár úr nem érti vagy nem akarja érteni, amiről beszélek. Vizsgálóbizottság felállítását kértük az Országgyűléstől, már régen túl lehetnénk rajta, amennyiben önök nem akadályozták volna meg. (Keller László közbeszólása.) De igen! A vizsgálóbizottság most már elkezdheti munkáját, reményeink szerint; sajnálom, hogy csak ősszel.

Nem kellett volna a vizsgálóbizottságot felállítani akkor, ha a feltett kérdéseinkre, amit itt a parlamentben megfogalmaztunk, nyílt, őszinte választ adott volna akár a miniszterelnök, akár Baráth Etele, az európai uniós pénzekért felelős államtitkár. Azt gondolom, hogy mivel ez nem történt meg, és igenis közérdeklődésre számot tart ez a szerződés, amely létrejött, ezért a vizsgálóbizottság felállítását tartjuk annak a jogi formának, amely alkalmas arra, hogy megvizsgálja, hogy ez a szerződés milyen körülmények között köttetett, mi volt a tartalma, mi volt a cég feladata, hogy megkapta érte a százmillió forintot, ezért milyen munkát végzett, milyen referenciákkal rendelkezett. Majd ha ezekre a kérdésekre választ adtunk, utána vitatkozhatunk azon, hogy jogos volt-e a százmillió forint vagy sem. Állok elébe, tehát ha a vizsgálóbizottság a munkáját befejezte, akkor reményeink szerint a jelentés ide kerül a parlament asztalára, és akkor valamennyien okosabbak leszünk.

Köszönöm szépen.

Elnök: Keller László!

Keller László: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csak a rádióhallgatók kedvéért: senki nem akadályozta, hogy elinduljon a vita erről a vizsgálóbizottságról, és ez a vizsgálóbizottság felálljon. Azok mondják azt, hogy mi akadályoztuk a vizsgálóbizottság felállítását, akik négy éven keresztül egyetlenegy vizsgálóbizottság felállításához nem járultak hozzá, csak amit ők akartak. Amit az ellenzék akart, ahhoz egyáltalán nem járultak hozzá. Mi minden egyes vizsgálóbizottság felállítását támogatjuk és támogattuk. (Halász János: Csak elszabotáljátok a munkát!) Mint ahogy most ennek a - bár szerintem teljesen képtelen - vizsgálóbizottságnak a felállítását támogatjuk. Folyik róla a vita.

Az, hogy elvártuk azt, úgy tárgyaljon az Országgyűlés erről a javaslatról, hogy előtte a szokásos Házszabály szerinti rendben megvizsgálja az ügyrendi bizottság, amelynek a feladatkörébe tartozik ennek a javaslatnak a minősítése, gondolom, az nem akadályozás kérdése, hanem egyszerűen a Házszabályhoz való ragaszkodásunk volt, és semmi más. Az, hogy időrendben a benyújtáshoz képest most kerülhet sorra a vita, ez a Házszabályból fakad, és nem a kormánypárti képviselők akadályozó tevékenysége okozta ezt a helyzetet.

Elnök: Lengyel Zoltán következik.

Lengyel Zoltán: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Ez a vizsgálóbizottság már szerepelt a Ház előtt. Tény és való, hogy sürgősséggel kértük a tárgyalását. Sürgősséggel kértük a tárgyalását, mert egy feszítő problémáról volt szó. Szerettük volna ezt a kérdést lerendezni a nyári szünet előtt. Lehet, hogy az államtitkár úr úgy gondolja, hogy a választások előtt. Ha ezért nem szavazták meg a sürgősséget, akkor régen rossz, és úgy gondolom, hogy nagyon rossz taktikát követtek.

Szintén a rádióhallgatók számára, mert akik néhányan itt ülünk a Házban, rettenetesen jól tudjuk: manapság az a módi, hogy ha vizsgálóbizottságot szeretne az ellenzék létrehozni, akkor a szocialista frakció kicsikét vonakodva, de utána nagy csinnadrattával megszavazza, majd a működését lehetetleníti el. (Halász János: Így van!) Úgy gondolom, hogy a kettő között van néminemű különbség, mert lehet azt mondani egy kormányzati többségnek, hogy ebben a kérdésben nem akarunk vizsgálóbizottságot felállítani. De az, hogy szándékosan ellehetetlenítik, hogy a kormánypárti képviselők az ügyrend megszavazásával, meghatározásával bénítják meg egy testület munkáját, és nem tud eredményes munkát végezni, úgy gondolom, ez erkölcstelen, és a demokrácia sárba tiprása. Sőt, mi több, a működőképességének a megkérdőjelezése és a komolytalanná tétele, úgy gondolom, erkölcstelen dolog.

Köszönöm szépen. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van! - Taps a Fidesz soraiból.)

Elnök: Mátrai Márta!

Mátrai Márta: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ott folytatva, amit képviselőtársam elmondott, ezt szeretném az államtitkár úr figyelmébe ajánlani.

Szóval, hiteltelennek tűnik az államtitkár úrnak az a mondata akkor, amikor ha figyelte volna az M5-ös autópályánál a felszólalók által szóvá tettet, pontosan ugyanazt fogalmazták meg, hogy van ugyan vizsgálóbizottság, amit önök most megengednek, és pontosan erről van szó, hogy akkor, amikor a vizsgálóbizottság elkezdi a munkáját, ellehetetlenítik, mert hol az iratokat nem adják oda, hol azokat az adatokat nem szolgáltatják, amelyekkel a vizsgálóbizottság előreléphet. Egyetlenegyet hoztak fel, a lakásmaffiával foglalkozó vizsgálóbizottságot, amely eredményesen tudta a munkáját befejezni, de az összes többi vizsgálóbizottság szinte botrányos véget ért; pontosan azért, mert önöktől, illetőleg az önökhöz tartozó, önökkel kapcsolatos cégektől nem kapják meg a megfelelő információt pontosan ahhoz, hogy a vizsgálóbizottság a munkáját végezze.

Nagyon bízom abban, hogy ha feláll ez a vizsgálóbizottság, akkor nem erre a sorsra jut, és akkor az államtitkár úr megint el tudja mondani, hogy lám, lám, mi engedjük a vizsgálóbizottságok felállítását - bezzeg a Fidesz-kormány nem engedte -, csak éppen nem tudják a munkájukat elvégezni. Ez is egy különbség kettőnk között. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Elnök: Keller Lászlóé a szó.

Keller László: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszony! Fónagy úr az előző napirendi pont vitájában éppen azt mondta vagy legalábbis arra utalt, hogy reményei szerint ősszel a vizsgálóbizottság jelentését meg fogjuk tudni tárgyalni, és ez alapján fogunk tudni vitázni.

Itt tehát nem az hangzott el, hogy mi ellehetetlenítjük a vizsgálóbizottságok munkáját, hanem kifejezte jó reményét Fónagy képviselő úr arra vonatkozóan, hogy az általa vezetett bizottság őszre leteszi azt az anyagot, amit mi fogunk tárgyalni. Most viszont az általános vitában, képviselő asszony, nagyon jó lenne, ha számot adnának arról, és azt mondanák el, hogy hogyan próbálják értékelni a magáncégek szerződéseit, azok teljesítéseit. Mi az, amit a vizsgálóbizottság elfogadható mértékű díjazásnak tart? Hogyan fogják ezt majd értékelni? Hogyan viszonyulnak a személyes adatokról, azok védelméről szóló törvényhez?

Csak szeretném megemlíteni - ön is somogyi képviselő -, hogy a vadászatok kapcsán vitába keveredtem én magam is az adatvédelmi biztossal (Dr. Mátrai Márta: Ez így van!), akkor, amikor csak és kizárólag közérdekű adatokat kértem be. Most önök hogy fognak elszámolni az adatvédelmi biztossal? Nem tudom, kaptak-e már észrevételt az adatvédelmi biztostól arra vonatkozóan, hogy hogyan képzelik a személyes adatokba való betekintést. Mert gondolom, hogy Baráth Gergő és Medgyessy Gergő neve személyes adatnak számít.

Nem tudom, megkereste-e már önöket a adatvédelmi biztos, hogy tévúton járnak, tisztelt képviselők, merthogy ezek az adatok aztán kőkeményen személyes adatokat érintenek. A vadászati naplókban feltüntetett adatok - ha törvény szerint jártak volna el - nem személyes adatok, azok közérdekű adatok, minden egyes adata közérdekű adat. Ezeket kértem én, erre kaptam a fenyítést az adatvédelmi biztostól.

Hogyan viszonyulnak önök ehhez a törvényhez? Erről kellene most itt vitázni. Milyen felhatalmazás alapján kutakodnak önök a Matáv és más egyéb magáncégek szerződéseiben? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Milyen alapon kutakodnak a magánszemélyek társaságainak a szerződéseiben? Erről kellene az általános vitában szót váltanunk, képviselő asszony.

Elnök: Horváth Jánosnak adom meg a szót.

Horváth János: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, hogy eljutottunk odáig, hogy a békélés gondolatát vessük fel. Lehet mindebből, ami itt elhangzott, pozitívum? Szeretném azt mondani, hogy igen; noha úgy hangzik, mintha egymást leckéztetnénk.

Az ország azonban azért küldött ide bennünket, hogy megoldjunk dolgokat, problémákat. Ha úgy látszik, az a látszat, hogy ebben az országban nepotizmus vagy valami másféle rendellenesség van, akkor nemhogy eltakarni, hanem elejét venni és kinyitni, hogy hadd lássák minél többen, még akkor is, ha úgy gondoljuk, hogy nincsen olyan.

De mivel kirakatban vagyunk, Országgyűlés vagyunk, közéleti szereplők vagyunk, hadd lássák; és attól, Keller képviselő úr, hogy magánszemélyek ügyeibe belekotnyeleskedünk, azért nem félnék, és azért nem félnék attól a vetületétől, amit tetszett mondani, hogy mit szól majd a világ, hogy mi, a kormányzat, egy vizsgálóbizottság beleavatkozunk emberek magánéletébe, az elriaszthat magánvállalkozókat ebből az országból.

Azt szeretném ehhez hozzátenni, hogy azt úgy is láthatják szerte azt országban és az ország határain kívül, hogy ni csak, ezek a magyarok milyen finnyásak arra, hogy tisztességesek, etikusak, jól csináljanak dolgokat, és olyannak is látsszanak. Van tehát egy ilyen vetülete ennek. Ha ezt megengedjük, ezt mutatjuk, akkor mi magunk is azt mondjuk, hogy jó, most már van egy egyezség erre a bizottságra. Lesz neki mit őrölni a malmában, és majd besegítünk neki, amikor szeptemberben elkezdi.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Elnök: Soltész Miklós!

Soltész Miklós: Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár úr, ön azt mondta, hogy mi adjunk számot, hogy képzeljük el ennek a vizsgálóbizottságnak a kérdését.

Ne haragudjon a személyeskedésért, nem szeretem, de itt hadd mondjam el: ha ön jól végezné a munkáját, erről a bizottságról nem is kellene beszélnünk. Ön arra tett ígéretet, hogy ha a kormányon belül érez olyan dolgokat, amelyek a köz- és a magándolgok összefonódását jelzik, arra utaló jelet talál, akkor annak igenis utána fog járni. A vállalkozók nagy része tucatszámra szeretne kérni adókedvezményt. Kis- és középvállalkozók nyögik azt a magas adót, ami itt az országban van. Tucatszámra szeretnének adókedvezményhez jutni - egyik oldalról.

Másik oldalról, amit már említettem, tehetséges emberek százezrei szeretnének olyan szerződéseket kötni, amelyeket megkötött most ez a két fiatalember, Gergely és Gergely társa. Így beszélik, így szólnak róluk az emberek. Ha ilyen fölvetődik, akkor vizsgálódjon ön, tisztelt államtitkár úr! Végezze el helyettünk! Olyan nagy tapasztalata van most már ebben az elmúlt két évben erről, hogy a kisujjából kirázna egy ilyen vizsgálatot. A kérdés az, hogy mi jönne ki belőle. Ezért szükséges a vizsgálóbizottság felállítása.

Elnök: Lengyel Zoltán következik.

Lengyel Zoltán: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Igyekszem most már nagyon rövid lenni. Mi személyes adat, és mi nem személyes adat, és miben lehet kutakodni, miben nem lehet kutakodni?

Tisztelt Államtitkár Úr! Addig, amíg valaki egyszerű emberként teszi a dolgát, addig vannak személyes adatai. Attól a pillanattól kezdve, hogy fény derül egy társaság tevékenységére, és megjelenik a társaság neve, attól a pillanattól kezdve a cégjegyzékben levő nyilvános adatok alapján meg lehet tudni, hogy kik azok, akik ebben a társaságban tulajdonosok, tisztségviselők. Eddig tart a személyes adatainak védelme megítélésem szerint.

Attól a pillanattól kezdve, hogy a közvéleményt foglalkoztatja egy társaság körül kialakult helyzet, és megnevezik a társaságot, és a közvélemény számára nyilvánossá válik a társaság neve, attól a pillanattól kezdve a cégjegyzékben szereplő adatok alapján nyilvánossá válik a tulajdonosok és tisztségviselők neve is. Ez történt, semmi más.

Államtitkár úr, ha minden olyan nagyon rendben lenne, akkor az elmúlt másfél évben nem romlott volna Magyarország korrupciós megítélése. Nagyon sok hellyel visszaestünk a 2002-es állapot óta. Ezen talán el kellene gondolkoznunk.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Elnök: Keller Lászlóé a szó.

Keller László: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Nincs félelem bennünk. Alakuljon meg a vizsgálóbizottság, és vizsgálódjon! De az adókedvezmény nem a kormány kegyétől függ, hanem törvényben meghatározott feltételeket kell kielégíteni azoknak a vállalkozásoknak - Soltész úrnak mondom -, akiket megillet az adókedvezmény. Tehát bizony sokan szeretnének adókedvezményhez jutni, de éppen az önök által beterjesztett és elfogadott törvény alapján nem jutnak hozzá, mert azoknak a nagyon szigorú beruházásösztönző feltételeknek nem tudnak megfelelni.

Tehát a Matáv nem azért kapott fejlesztési kedvezményt, mert bárkivel szerződést kötött, hanem azoknak a nagyon szigorú fejlesztési elgondolásoknak érvényt tudott szerezni.

Ez a fájdalmas számomra, hogy azt próbálják sugallni, hogy itt valaki kap egy adókedvezményt, és utána lehet menni a pénztárhoz. Nem így működik, tisztelt képviselő úr, és biztos vagyok benne, hogy ezt nagyon jól tudják.

A másik: tehetséges fiatal emberek és idősebb korosztály is igen, ma nagy jövedelemhez tud jutni, jóval nagyobb jövedelemhez, mint amit mi el tudunk képzelni. De azt az Országgyűlésben vizsgálni, hogy a különböző magáncégek, nem az állammal szerződést kötve, hogyan, milyen jövedelemhez jutnak hozzá, megmondom őszintén, ez az, ami elképesztő számomra, mert itt nem az adókedvezményhez kötődik a szerződés, hanem vannak magánjellegű szerződések. Persze, Lengyel képviselő úr, igaz, a céginformáció nyilvános, de az, hogy ki kivel köt szerződést, magáncégek közötti szerződéseket, az már nagyon súlyosan sérti azt a bizonyos törvényt, amire már utaltam.

Amikor aggódnak, tisztelt ellenzéki képviselők, 2126 napja nem tudjuk, hogy kicsoda Joszip Tot. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Az, aki közpénzeket tüntetett el. Erről kellene beszélni, tisztelt képviselőtársaim! (Zaj. - Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

Elnök: Babák Mihályé a szó, öt percben.

Babák Mihály: Köszönöm. Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy aki most ismételten a rádiót hallgatja, tisztelt hölgyek, urak, tisztelt Ház, azt fogja mondani, hogy amiről itt szó folyik, az képtelenség. Kedves államtitkár úr, én úgy gondolom, hogy a választók, akik az ön számára is léteznek, ezt a dolgot nem fogják megérteni. Hogyan fogunk mi számot adni arról, hogy fölvetődik egy kérdés ebben az országban, és nem lehet megnézni, nem lehet rá korrekt választ adni? Ha nincs mit takargatni, akkor mitől kell félni? Én már azt gondoltam volna, hogy ön ezt megnézi, és referál a parlamentnek, hogy ez van, az van, amaz van. Volt ebben a tisztelt Házban arra példa, hogy államtitkár lemondott vagy épp miniszter is, és ehhez hasonlók.

Visszatérve erre a dologra, úgy gondolom, hogy ezt sem fogja tőlem Jutka néni elfogadni, aki a Bethlen Gábor utcában lakik, de néha a piacon is megakaszt engem, mert Jutka néni nem politizál - csak már nincs itt államtitkár úr, aki ezt fölvetette -, ő csak racionálisan gondolkodik, és ha ő megért dolgokat, akkor biztos, hogy jól csináljuk, és ha valami ellenvéleménye van, akkor holt sicher, hogy valami bűzlik Dániában. Erre az ügyre is azt fogja mondani, mint az előző kérdésre, hogy Mihály, itt bűzlik valami Dániában, nézzék már meg ezt az ügyet! Jutka néni azt is fogja mondani, és csípőre teszi majd a kezét: mondja meg a Kellernek, hogy nem üvegzsebe van, hanem valószínű, üvegszeme van neki, hát vegyen hozzá okulárét, hogy jobban lássa a problémákat. (Keller László: Én nem személyeskedtem! - Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Azt is mondja majd Jutka néni... (Zaj.) Nem én vagyok az üvegzseb-államtitkár! Azt is fogja mondani Jutka néni, hogy igen, Mihály, Ádernak igaza volt: nekem hazudtak éjjel-nappal, minden hullámhosszon, de most már elegem volt, és ne higgyék, hogy hülye vagyok! Nem fogja hinni az autópályáról, nem fogja erről az ügyről hinni, és neki elege van már ebből.

Tisztelt Képviselő Úr! Gondolkozzon a magyar állampolgár fejével, aki a rádiót hallgatja most is, mint mondtam: ő ezt tőlünk nem fogadja el. Azt is fogja nekem mondani a választópolgár, hogy tisztelt képviselő úr, rossz híre van ennek a Háznak - mintha csinálnák! Mondja, direkt csinálják azt, hogy maguknak rossz hírük legyen?! Hát ennyire bűz van ott? Ne haragudjon meg, azt is fogja mondani, hogy magát meg a Domokos urat én ismerem, meg még sok mást. Nem hiszem, hogy a sok becsületes ember közt annyi konkoly van, hát vigyázzon magára, mert aki korpa közé keveredik, megeszi a disznó! No, hát én nem szeretnék ilyen lenni. Épp ezért úgy gondolom, ha fölvetődik egy probléma az országban, akkor arra igenis választ kell adni, tisztelt képviselő úr.

Hiteltelenné tesszük magunkat, tisztelt képviselő úr, pontosan ezekkel a vitákkal, amikor egy ilyen problémánál és másnál is csak visszafelé mutogatunk, és nem nézzük meg adott alkalommal azt a kérdést, és nem vizsgáljuk meg, és nem adunk az embereknek konkrét választ. Erre azt várhatják tőlünk a rádióhallgatók és Magyarország állampolgárai, hogy csináljanak már, tisztelt képviselő urak, végre rendet, ne beszéljenek mellé, ne mutogassanak vissza, hanem arról beszéljenek, ami napirenden van. Tudja, azt is mondaná nekem Jutka néni a Bethlen Gábor utcából, hogy ha ennyire mellébeszélnek, maga már régen megvonta volna valakitől a szót, azt mondta volna, hogy beszéljen a napirendről. Arról a napirendről kellene beszélni, hogy megnézik ezt a kérdést vagy nem nézik meg, rendben van az autópálya szerződése vagy nincsen rendben. Mert azt is fogják mondani, hogy nem esznek már mindent meg a magyar állampolgárok, mert elegük van belőlünk.

Úgyhogy én is azt mondom: ne egyenek meg mindent, tegyünk rendet végre, és tegyünk erre a kérdésre is pontot a vizsgálattal, van-e valami takargatnivaló vagy sem. Tisztelt hölgyek, urak, ez a kérdés, erre kell választ adni!

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Elnök: Keller László következik.

Keller László: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Kedves Babák képviselő úr, azt sajnálom, hogy Jutka nénivel a Bethlen Gábor utcában csak 2002 májusa után találkozott, mert ha előbb találkozott volna, akkor biztos elmondta volna önnek azt a figyelmeztetést, hogy nehogy korpa közé keveredj, Mihály! És akkor megfogadhatta volna azt a tanácsát Jutka néninek a Bethlen Gábor utcából, hogy nem keveredik korpa közé. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból: Ez nem így van! Találkozott előtte is vele.) És akkor, képviselő úr, nem lett volna az a nagyon sok botrányos közpénzfelhasználás és közvagyonkezelés, amit most nem akarok elsorolni, de hosszú lenne az a lista (Lengyel Zoltán: Nem tudtad bizonyítani. - Zaj, felzúdulás a Fidesz soraiból.), ahol nem magáncégek magánszemélyekkel kötöttek szerződést, hanem az állam kárára... Képviselő úr, a bizonyítás folyamatban van, ne legyen türelmetlen! (Derültség a Fidesz soraiban. - Lengyel Zoltán: Lepattantál mindenhonnan. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!) Óriási tévedés, tisztelt képviselő úr, több ügyben a vádemelés megtörtént, csak most nem ül bent a képviselő úr, akinek most a nagy összegű szerződéseit kifogásolják, az egyik magántársaságnak; meg kell nézni, hogy milyen értékű szerződéseket kötött az állammal az a képviselőtársunk, akit most már a mentelmi jogában is fölfüggesztettünk, és folyik a vizsgálat. (Zaj. - Soltész Miklós: Ő maga kérte! - Lengyel Zoltán: Nyugtával a napot!) Nem kell ennyire ordítani erről, képviselő úr! És még nagyon sok ügyben folyamatban vannak a vizsgálatok, tehát ezt inkább hagyjuk! Ezt inkább hagyjuk!

Ezt csak azért mondtam, Babák képviselő úr, hogy bizony nem kellett volna korpa közé keveredni (Babák Mihály: Nem keveredtem. - Halász János: Nem is keveredett.), és amikor az elmúlt négy év során a Szabadit elvezette a rendőrség - hogy csak egy ékes példáját mutassam annak, hogy mi történt annak idején a közpénzekkel -, mert keresik, hogy hol vannak a vádlottak, hol vannak az elítéltek, volt olyan államtitkár, akit elvezettek... (Dr. Mátrai Márta közbeszólása.) Nem volt felelősségre vonás, képviselő asszony, mert akkor nem került volna erre sor. Tehát akkor kellett volna a korpa közé nem keveredni, tisztelt képviselő úr.

Elnök: Az általános vitát lezárom, mivel nincs több jelentkező. A benyújtott módosító javaslatokra figyelemmel részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.