Orbán Viktor: Az élet nyert a művi kommunikáció fölött
A választások éjszakáján a nyertesek kiörülték, a vesztesek kibánkódták magukat. Azóta eltelt tíz nap, itt az idő, hogy az érzelem helyébe az értelem lépjen, különös tekintettel arra, hogy a kampány során is volt érzelmi elem bőven. Ami előttük van: számtalan uniós év odakint, és két év idebenn, a hazai választásokig. Hogyan értékeli a választási sikert Orbán Viktor, mi a teendő most, és ha majd elmúlik a nyár? A Fidesz elnöke volt a kedd esti Háttér vendége.
Dátum: 2004-06-23 08:04:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=24827
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 20:11:14.303701, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
A Fidesz elnökségi ülésén megnézzük majd választókerületekre lebontva - ez 176 helyet jelent az országban -, hogy hol, milyen gyengeségeink mutatkoztak meg, illetve hol sikerült úgy végezni a munkánkat az elmúlt időszakban, hogy elégedettek lehessünk. Tehát most területileg szétbontott, az ott élő emberekhez, problémáikhoz, gondjaikhoz, a térség bajaihoz igazodó, választókerületi politikát kell csinálnunk. Szerintem radikálisan új helyzet van a magyar közéletben. A közélet nem fölöttünk, hanem közöttünk van, ezért el kell vinni az emberek közé, mert a közügyekkel való foglalkozás egy demokráciában nem a magyar elit kizárólagos dolga. A közélet nem a megválasztottak kiváltsága, hanem mindannyiunk élete, és azt el kell vinni az emberek közé, mert a rendszerváltoztatás utáni egy évtized elvitte a közéletet, fölszívta valahova a Parlamentbe meg a pártok világába és az embereket elidegenítette saját maguktól, illetve a saját közös ügyeiktől.
Én azt gondolom, hogy a magyar közéletben nagyon régóta hódít egy félreértés. Azt gondolják kis túlzással, hogy a szavazópolgárok a pártok tulajdonai, de a legtöbb ember nem a pártoké. A legtöbb ember Magyarországon saját magához tartozik abban az értelemben, hogy problémái vannak, gondjai vannak a mindennapi életben - lakás, munka, biztonság, gyereknevelés, nyugdíjas élet nehézségei - és ezekben valami segítséget vár, hogy meg tudja oldani. Nem azt várja, hogy az állam oldja meg helyette a gondjait, hanem hogy legalább valami segítséget nyújtson hozzá, aztán majd ő megoldja, és azt keresi, hogy kitől kaphatja meg a segítséget. Ilyen értelemben nagyon sokan Magyarországon a hasznosság elve alapján szavaznak. Azt nézik, hogy ha az egyik vagy másik erőnek adom oda a bizalmamat és ő kormányoz, akkor nekem személy szerint jó lesz vagy nem. Ez a gondolkodás sokkal erősebb Magyarországon, mint azt a pártvilágba bezárt országvezetők egyébként gondolni szokták.
Az egyik tanulsága ennek a választásnak talán éppen az, hogy nem a makrogazdasági számokkal kell foglalkozni, mert az valóban túl messze van a valóságos élettől. Szerintem úgy is le lehet írni ezt a választást, hogy az élet nyert a művi kommunikáció fölött. Mi végig a valóságos magyar élet problémáiról beszéltünk. Arról, hogy hogyan nőnek az árak, mi van a munkahelyekkel, mi van a gyógyszer árával. A gazdák hozzájutnak-e a havi támogatáshoz vagy nem. Tudnak-e a fiatalok felvenni kedvezményes feltételekkel, elviselhető terhet jelentő módon otthonteremtési hiteleket vagy nem. Ezek a valóságos élet problémái. A másik oldal, a kormány pedig arról beszélt, hogy ő jól kormányoz, mert tessék megnézni a számokat, amik nem voltak köszönő viszonyban sem azzal, ami a valóságos élet volt. A kormány azt mondta, minden rendben van, ahelyett, hogy azt mondta volna, hogy emberek, nagyon komoly problémáktól szenved a magyar társadalom, de így és így szeretnénk őket megoldani.
Mi ezekről a kérdésekről szóltunk a kampányban, a Nemzeti Petíció mindezekről a kérdésekről szólt. És valahol a messzi, távoli világból jöttek az MSZP-s hangok arról, hogy "de a gazdasági növekedés". Ezért mondom, hogy a beágyazottság azt is jelenti, hogy képesek vagyunk ugyanannak a kultúrának a nyelvén beszélni, amilyen kultúrában földolgozzák a saját életük gondjait az emberek. Ha egy másik kultúrában, más szókészlettel, más logikával beszélünk, akkor nem tudjuk elvinni hozzájuk a közéletet, és maradunk egy bezárkózó elit. Az MSZP problémái nagyjából most így néznek ki, szemben a mi helyzetünkkel, amely szinte ráterült a magyar valóságra.
Nem teljesen értek egyet azokkal, akik azt mondják, hogy Európában mindenhol ellenzéki siker született. Én azt látom, hogy Közép-Európában van egy polgári előretörés. Szerintem egy közép-európai, polgári gondolkodásmódbeli reneszánsz kezd kibontakozni, ahol a munka, az otthon, a biztonság, a család, a nemzet a legfontosabb kérdésekké váltak, és egy egységes kormányzati vagy politikai elgondolássá gyúrták őket össze a jobboldali, vagy mondjuk így: polgári pártok. És ennek a népszerűsége szerintem nő. Én egy ilyen tendenciát olvasok ki, és ennek szerintem Magyarországra is meglesznek majd a következményei a következő választáson, hacsak el nem rontjuk.
Mire jogosít bennünket az eredmény? Az első dolog, hogy erősítsük meg magunkat abban a hitben, hogy Magyarországon demokrácia van. Ez azt jelenti, hogy a demokrácia elveit be kell tartani. Az európai választást megnyertük. Szerintem indokolt volna, hogy a Fidesz Magyar Polgári Szövetség a neki adott bizalommal élve jelölhesse az Európai Unióba delegálandó magyar biztost, vagy minimum a mi véleményünk ellenére ne delegálhasson a mostani kormányzat biztost az Európai Unióba. Másfelől szerintem, ki kell mondani azt a tényt is, hogy a választópolgárok megvonták a bizalmat a kormánytól. Ez egy bizalmi szavazás is volt, és a kormánynak ezt a bizalmat vissza kellene szereznie, egyébként nem tud kormányozni, mert bizalom nélkül demokratikusan nem lehet kormányozni. Ehhez pedig az kellene, hogy a Nemzeti Petíciót a kormánynak komolyan kellene vennie, és inkább egészen, mint részben végre kellene hajtani. Ellenkező esetben nem fogja tudni visszaszerezni a bizalmat, nem tud megbirkózni Magyarország valóságos problémáival, s annak mindannyian közösen megisszuk a levét. Azért van egy országnak kormánya, hogy a közös gondok megoldásában élen járjon, segédkezzen, szembenézzen a valóságos helyzettel, az ország nagy gondjait, és az egyes emberek kisebb problémáit, illetve azok megoldását elősegítse.
A választások mindig az országról szólnak, meg az emberek előtt álló lehetőségről. Arról, hogy mihez tudnak kezdeni a saját életükkel az emberek akkor, ha magyarok és Magyarországon élnek. Erről szól minden választás. És aki azt gondolja, hogy nem erről szól, az félreérti az egész magyar közéletet. És aki úgy gondolja, hogy személyekről hozunk döntést, az szerintem nem érti meg ennek a szolgálatnak a lényegét. A közéletben szerepelni, szolgálat. Ráadásul alázatot is igénylő szolgálat, ahol a személy sohasem tolakodhat, még az ellenfelek szemében sem szabadna, hogy egy személy elébe tolakodjon az ország problémáinak. Magyarországon a választás arról szól, hogy lesz-e az embereknek munkahelyük, lesz-e otthonuk, biztonságban tudják-e élni az életüket. A személyek csak abból a szempontból fontosak, hogy ki az, aki ebben segíteni tud nekik. Kik azok az emberek, akikre rá lehet bízni, hogy olyan döntéseket hoznak, amitől több munkahely, több otthon, meg az élet nagyobb biztonsága következik majd. Erről szól a választás, legalábbis nagyon szeretném, hogyha minden magyar ember fejében erről szólna.
A petícióban szereplő öt kérés mind a kormány programjában szereplő kérdés. Illetve programpont. Tehát nem felel meg a valóságnak az az állítás, hogy a saját programunkat kérnénk számon a kormányon. Azt majd magunkon fogjuk, ha eljön az idő. A kormányon most az ő általa tett 2002-es ígéretek egy részét kérjük számon, ráadásul csak azokat, amiket egyszer 2002-ig mi már megvalósítottunk. Tehát csak olyan kéréseket intéztünk a kormányhoz, amelyek szerepeltek az ő programjában, és egyszer az előző kormány már megvalósította. Ezt én becsületbeli kérdésnek is tekintettem, hogy ne kérjünk számon olyasmit a kormányon, amit egyébként mi magunk sem tudtunk volna megvalósítani. Csak olyat, amit egyszer már megvalósítottunk. Ezért szoktam azt mondani: nem azt kérjük a kormánytól, hogy másszon meg egy olyan magas hegyet, ahol még magyar ember sohase járt, hanem hogy méltóztassék fölkapaszkodni arra a dombra, ahol egyszer már mindannyian 2002-ben megfordultunk" - mondta Orbán Viktor a Háttér című műsorban.
Farkas Erika, Magyar Rádió
fideszfrakcio.hu