Tizenöt éve rehabilitálták Nagy Imrét és mártírtársait
Tizenöt éve, 1989. július 6-án, - pár héttel újratemetésük után - jogilag is rehabilitálták Nagy Imrét, az 1956-os forradalom és szabadságharc kivégzett miniszterelnökét és mártírtársait - Gimes Miklóst, Losonczy Gézát, Maléter Pált, Szilágyi Józsefet és másokat - az ellenük 1958-ban emelt hamis vádak alól. Rehabilitálásuk a rendszerváltás kiemelkedő eseménye volt: éppúgy mérföldköve a modern magyar jogtörténelemnek, mint 1989. június 16-a, újratemetésük napja, a magyar politikatörténetnek.
Dátum: 2004-07-05 16:56:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=25234
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 20:13:18.236029, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Nagy Imre és mártírtársai ügye politikai kérdéssé vált a rendszerváltást megelőző időszakban. A Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB) már 1988 júniusában követelte rehabilitálásukat, majd 1989 januárjában Pozsgay Imre - a Kádár-rendszer politikusai közül elsőként - az 1956-os eseményeket újraértelmezve pozitívan értékelte Nagy Imre tevékenységét. Egy hónappal később Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, miniszterelnök kijelentette, hogy Nagy Imre és társai földi maradványainak eltemetése humanitárius szempontból indokolt, és korábbi elzárkózásával szemben már nem zárta ki teljesen Nagy Imre esetleges rehabilitálásának a lehetőségét sem.
A Németh Miklós miniszterelnök által vezetett Minisztertanács 1989. április 20-i ülésén felkérte a belügyminisztert, hogy az eljárás és az ítélet törvényességének vizsgálata céljából adja át a Nagy Imre és társai elleni büntetőeljárás iratait a legfőbb ügyésznek. Néhány nap múlva az iratokat tartalmazó 88 dossziét a legfőbb ügyész rendelkezésére bocsátották. Ezt követően öt ügyész kezdett hozzá a több ezer oldalnyi dokumentum, közte a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa 1958. június 15-i, 52 oldalas ítéletének jogi szempontú elemzéséhez. A rendelkezésre álló iratanyag felülvizsgálata 1989. június 9-ig befejeződött.
Ennek alapján a legfőbb ügyész Nagy Imre, dr. Donáth Ferenc, Gimes Miklós, Tildy Zoltán, Maléter Pál, Kopácsi Sándor, dr. Szilágyi József, dr. Jánosi Ferenc és Vásárhelyi Miklós javára törvényességi óvást emelt a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa előtt. A 70 oldalnyi óvásban - amely tartalmazza a megtámadott ítéletet is - a törvénysértő ítéleti rendelkezések hatályon kívül helyezését, és az ártatlanul elítéltek felmentését indítványozta a legfőbb ügyész. (Losonczy Géza ügyében a bíróság nem hozott ítéletet, mert ő 1957. december 21-én, még a nyomozás befejezése előtt meghalt. A Legfőbb Ügyészség külön határozata szerint a büntető eljárás vele szemben is alaptalan és törvénysértő volt.)
A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsának 1989. július 6-i ülésén ott voltak a három évtizeddel korábban halálra ítéltek és kivégzettek, valamint a szabadulásuk után elhunytak hozzátartozói, de nem vett részt a per két - akkor még élő - szereplője, Kopácsi Sándor és Vásárhelyi Miklós. Az óvás lényegét Dr. Nyíri Sándor, a legfőbb ügyész helyettese foglalta össze.
A megtámadott ítélet: A Népbírósági Tanács 1958. június 15-i ítéletében Nagy Imrét és nevezett társait (Szilágyi Józsefet 1958. április 22-én kelt ítéletében) a népi demokratikus államrend ellen irányuló szervezkedés, ezen felül Nagy Imrét hazaárulás, Maléter Pált és Kopácsi Sándort zendülés bűntettében mondta ki bűnösnek.
Ezért Nagy Imrét, Gimes Miklóst, Maléter Pált és dr. Szilágyi Józsefet halálra, Kopácsi Sándort életfogytig tartó börtönre, dr. Donáth Ferencet 12 évi, Tildy Zoltánt 6 évi, dr. Jánosi Ferencet 8 évi, Vásárhelyi Miklóst 5 évi börtönre ítélte, és mellékbüntetéseket is alkalmazott. Nagy Imre, Gimes Miklós és Maléter Pál halálbüntetését 1958. június 16-án, dr. Szilágyi József halálbüntetését 1958. április 24-én végrehajtották.
Az óvás és az indoklás: 1989. július 6-án a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa az óvást alaposnak találta, és annak helyt adott. A Legfelsőbb Bíróság dr. Szilbereky Jenő, a Legfelsőbb Bíróság elnöke által vezetett héttagú Elnökségi Tanácsa azt a határozatot hozta, hogy az 1958-as ítéletek törvénysértőek voltak, ezért hatályon kívül helyezte őket, a vádlottakat pedig felmentette. A felmentő ítéletet dr. Szilbereky Jenő hirdette ki. A Legfelsőbb Bíróság elnöke az indoklásban megállapította: Nagy Imre és társainak tevékenysége alkotmányos keretek között maradt, nem irányult a népi demokratikus államrend megdöntésére. Az Elnökségi Tanács leszögezte: a hatalmon lévő párt politikájának a bírálata, illetve annak a megváltoztatására irányuló, az alkotmány keretei közötti politikai tevékenység nem tekinthető az államrend elleni támadásnak. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a Népbírósági Tanács 1958-beli vádjai az 1956. október 23-i tüntetés kirobbantására vonatkozóan nem felelnek meg a történelmi tényeknek. Dr. Szilbereky Jenő hangsúlyozta: valamely kormány működésének megítélése nem büntetőjogi kérdés. A számos eljárási szabálysértésen túl utalt a magyar-jugoszláv egyezményre, amelyben a Kádár-kormány ígéretet tett arra, hogy Nagy Imre és társai ellen nem indítanak büntetőeljárást.
A sors különös fintora, hogy Kádár János éppen a rehabilitálási tárgyalás napján halt meg.
MTI - fideszfrakcio.hu