Szalai Annamária beszéde

Dátum: 2002-06-19 11:30:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=2472
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 17:35:53.060805, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Mi hittünk a szeretet és az összefogás erejében.

Míg a gyűlölet és a széthúzás fegyverével pusztítottak ők.

Tisztelt Kongresszus! Kedves Barátaim! Az elmúlt négy esztendőben tettük dolgunkat, hitünk, meggyőződésünk szerint, s azt reméltük, az eredmények önmagukért beszélnek.

Voltak sikerek, csalódások, örömök, álmatlan éjszakák. De mindig tudtuk, milyen jövőt szeretnénk. S megadatott a lehetőség, hogy kormányzati szerepben vehessünk részt formálásában.

Voltak emelkedett pillanatok. A státustörvény megszavazásakor a Parlamentben állva tapsoltunk. Önmagában ezért érdemes volt több mint egy évtizedet a magánéletet ledaráló politika világában eltölteni.A feladatok, a hétköznapok csak sodortak-sodortak bennünket. Tárgyaltunk, avattunk, üléseztünk, ünnepeltünk, szerveztünk.

Mindeközben politikai ellenfeleink, a baloldali pártok, az MSZP és SZDSZ múltban járatos korifeusai hátuk mögött médiacsahosokkal, önmagukat kizárólagos joggal értelmiségnek kikiáltott megmondókkal, az elprivatizált vagyonok újkapitalistáival, izraeli tanácsadókkal szőtték a félelem hálóját.

Négy éven át folyvást suttogtak, riogattak, címkéztek, csúsztattak, hazudoztak, koncepciókat gyártottak, démonokat kergettek, rágalmaztak, feljelentettek. Hogy aztán a kampány alatt a már összeszokott üvöltő kórus harsoghassa: Magyarországon félni kell! Mitől is? Nézzük sorra:

- Van ugye szélsőjobboldali veszély, a MIÉP, akivel össze-össze kacsintgatunk. Ahogy a multifunkciós külügyér-párttitkár, Kovács mondta volt: "Egy FIDESZ-MIÉP összegfogás Európa legjobboldalibb és gazdasági maffiák uralta országává züllesztené hazánkat." A jelenleginél alacsonyabb termetű szocialista ex-miniszterelnök tovább fokozta, ő szerinte: "mifelénk a fajgyűlölet, az antiszemitizmus és sok minden felerősödött."

- Van aztán másodsorban az arrogáns, gátlástalan, lehengerlő hatalom, tekintélyuralmi, pökhendi kormány, amely maga alá gyűri az igazságszolgáltatást, deficitessé teszi a demokráciát, APEH-kommandót uszít ártatlan áldozatokra, tisztogat az államigazgatásban. A jelenleginél alacsonyabb termetű szocialista ex-miniszterelnök a TV-ben (a megszálltban) így mondta ..." az emberek félnek, sokan félnek. Fél a vállalkozó, hogy ha valami igényt és törvénytelent nem teljesít, akkor ráküldik az APEH-kommandót. ..és...Tessék mondani, mi szükség volt a politikai indíttatású tömeges tisztogatásra az államigazgatásba?" (sic!) Horn úr, ugyan miért nem kérdezi meg mostanság ugyanezt a jelenlegi, a magas miniszterelnöktől?

- Veszélyben a demokrácia! - huhogták folyvást. A magas ember, akkor még jelölt, a hírhedt mozdonyos bő beszédében papírról tömören így fogalmazott: "A tét a demokrácia!" Magyar hangja, a rezzenéstelen arcú pártfőnök szerint pedig "..a választások tétje az, hogy szabadság, demokrácia és jogállam, vagy egy kirekesztő, szélsőjobboldali diktatúra lesz Magyarországon..." S vajon kitalálnánk-e, ki mondhatta a következő nagy ívűt az istenadtának? Idézem: ..." A magyar demokrácia azon áll vagy bukik, hogy mennyire tudjuk áthatni az egész ország közéletét, az egész közigazgatást, a közoktatást demokratikus szellemmel... Mindenütt a demokratikus...erőknek kell érvényre jutni. ...A demokratikus berendezkedések terén még csak a kezdet kezdetén állunk... " Nos ki volt a szónok? Elárulom? Magasságával - gondolok itt elsősorban a testire és nem a szellemire - ő sem büszkélkedett. Úgy hívják Rákosi Mátyás. Horn, Kovács, Medgyessy politikai előde. 1945-ben. Ő már bizonyított demokráciából.

Hölgyeim és Uraim! Választások utáni mottónk hangozhatnék ekként is: "Úgy látszik, a magyarnak hiába írták a történelmet. Nem okul semmin. Még csak saját kárán sem. .. Sőt megtapsolja a hangzatos szavakat, melyekkel őt a vesztőpadra nógatják." Ezek Kossuth Lajos szavai.

De visszatérve a történelmi kalandozásból, lássuk a baloldali pártpolitikusok szerint mitől kell félniük még az embereknek ma, Magyarországon. Mi a következő vádpont ellenünk? Nos.

- Elhallgattattuk a másképp gondolkodókat, megszálltuk a közszolgálati médiumokat. Üldöztük Kendét, Jusztot, Bolgárt, a szombat esténként viccezésre felbérelt hétfejű mocsárbűz-leheletű szörnyet. Nem folytatom a felsorolást, hátha megsértődik, aki kimarad.

- Összességében félni kell tehát mindenkinek, mindentől, de főleg tőlünk. Mert miattunk vagy általunk elvesztik létbiztonságukat, munkahelyüket, mert jönnek a külföldi munkavállalók, mert retorzió éri a szocialista szimpatizánsokat, mert a minimálbér emelése miatt kirúgják őket. Félni kell, mert telefonjaikat lehallgatják, a választáson csalni fognak.

Kedves Barátaim! Nem vettük komolyan a lélekromboló, a mérget cseppenként adagoló, alaposan kitervelt sunyi kampánystratégiát, melynek fókuszában a szorongás, a félelem felkeltése állt. Nem tettünk semmit ellene!

Hagytuk, hogy nap mint nap hazudozzanak rólunk, rágalmazzanak bennünket. Sőt az emberi aljasság netovábbjaként, minket vádoltak azzal, amit ők maguk magas fokon űztek.

"Ha keressük az okát annak, ami történik, rájövünk arra, ami történni fog." - mondja egy aforizma.

Nem kerestük időben a történések okát, mindenre későn jöttünk rá.

Ők azt mondták, a választáson csalni fogunk. Közben leplezetlenül csaltak. Azt mondták árkot ásunk, kettéosztjuk az országot. Eközben: "Velünk az ország" - harsogták kirekesztő szlogenjüket. Mi soha nem rágalmazzuk ellenfelünket - hallhattuk, s közben burjánzott a Szanyi-szenny a neten. Mi soha nem gyűlölködünk - mondták, s közben okádta bűzét a Kende-kloáka.

Jól láttuk az Antall-kormány hibáit. Tudtuk, veszélyes elegánsnak lenni. Mégsem tanultunk. Ha egy sikátorban neked támadnak, két választásod van. Vagy visszaütsz, vagy elmenekülsz. Nincs harmadik út. Nem tudod udvariasan elmagyarázni aljas támadódnak, hogy ez nem volt szép dolog, ez nem helyes és jogtisztelő magatartás.

Kölcsey Ferenc azt mondta: "ismerni a jót könnyebb, mint követni."

Sajnos sokan meg sem kísérelték a jót követni. Bevezették, s tökélyre csiszolták a korábban Magyarországon ismeretlen választási kampánystílust. A szocialisták a gátlástalan, törvényen kívüli werberizmust, a szabaddemokraták az altesti, alpári gesztizmust.

Nem tudom, nekik mire van lelki igényük, de akik hisznek a szeretet és az összefogás erejében, azoknak - nekünk - a lelkét a szépre, a jóra, a szeretetre, a békességre, a nemzet tiszteletére való vágyakozás igénye tölti be.

Mi mindenre képesek azok, akik a békésen zászlót lengető lelkesült fiatalok és idősebbek százezreit lecsőcselékezik, lefasisztázzák! Ugye emlékszünk arra, amikor néhány éve elaggott ávósok, pufajkások az esernyők alatt keblükre ölelték a haladó liberális értelmiséget. De valahogy nem emlékszünk arra, hogy a marxista Lukács-tanítványokból anarcho-liberálissá átváltozott tollforgatók valamelyike is csőcselékezte volna a posztkommonisták és liberálisok násztáncát. Arra sem emlékezhetünk, hogy a "legkedveltebb" arról cikkezett volna, óvnunk kell ifjúságunkat az efféle szélsőséges hatásoktól.

Hja! Az idők változnak!

Ám az immáron - az oly reszketve vágyott - hatalom mámorában tetszelgő politikusok és hátországuk katonáinak stílusa nem. Hiába ért véget a választási küzdelem!

De meg kell-e barátkoznunk ebben az ócsító-érában azzal, hogy naponta a legképtelenebb gyalázatokat vágják a fejünkhöz? Mit várhatunk tőlük?

Reklámszendvics-emberük, aki szimplán gyűlöletből van összerakva, s ami Bosch képzeletvilágát felülmúlva plasztikusan látszik rajta, változatlanul udvari szerző. Épp Tóth Ilonát, '56 fiatal áldozatát rántaná a maga mocskába. Róla mondta a ma államtitkár-pártigazgató, hajdan zsurki vodkagyáros: "A szerzőtől nem kívánunk elhatárolódni. Kende bátorsága, hogy meg merte írni a kötetet, hozzájárult a civil kurázsi megerősödéséhez."

Mit várhatunk azoktól, akik szerint, ha a miniszterelnök felesége gyermeket hoz a világra, arra azt mondják...- de inkább ki sem ejtem.

Mit várhatunk azoktól, akik az Orbán-családot csak egy pornólapban tudták idilli környezetben bemutatni.!?

Mit várhatunk azoktól, akiknek megér másfél millió forintot, hogy leírják, papírra hazudják a kálvinista Róma polgármesteréről, hogy saját városa főpályaudvara előtt örömlányokkal szórakozik.?

Mit várhatunk azoktól, akik Magyarországot 23 millió románnal fenyegették!?

A rezzenéstelen arcú szocialista pártelnök januárban ezt mondta: "Most nem fognak jönni. Legalábbis minimális számban. Ez a választások után fogja éreztetni a hatását. Nekem már az is szembe jutott, hogy lehet, hogy a kormányoldal nem is bízik a saját választási győzelmében? Lehet, hogy már bekészített egy időzített bombát a következő kormánynak, robbanjon fel őalatta. Mert ez majd nyáron fog jelentkezni problémaként."

Kovács úr! Ezúton tájékoztatom, nálunk Zalában most, nyáron négy ember dolgozik a státustörvény okán. Ebből kettő focista. Nálunk Zalában jól lemaradt a baloldal! Mert nem hittek ennek a mesének sem. Mert felénk, vidéken inkább a szemüknek hisznek az emberek.

Kedves Barátaim! Erre a mocsokáradatra, amit elegánsabban negatív kampánynak neveznek, nem készültünk fel. Nekünk is el kellett volna mondani újra és újra, hogy Kovács pártelnök az a magyar politikus, aki rezzenéstelen arccal, egységnyi idő alatt a legtöbb csúsztatásra képes. El kellett volna mondani újra és újra, hogy a nemzettel szemben a hazaárulásnál nincs nagyobb bűn. El kellett volna mondanunk újra és újra, hogy a szarka, ha átfesti tollát, akkor is szarka marad.

A negatív kampány nem ért véget, nem csitul, fokról fokra erősödik, hogy október táján újra tetőzzön.

A mocsok áradatra mi Berzsenyivel válaszolunk:

"Az erkölcs minden polgártestnek lelke...

Mi hát, ami a magyart emelheti?

Valóban nem más, mint az ész s az erkölcs."

Meg kell mutatnunk, hogy a mi polgártestünk lelke az erkölcs. Meg kell mutatnunk, hogy különbek vagyunk a gyűlöletembereknél, az egységnyi idő alatt legtöbbet csúsztatóknál, a magas termetű, bőbeszédű ócsítóknál. Meg kell mutatnunk, hogy különbek vagyunk. Ugyanakkor nem hagyhatjuk, hogy a hordalékot ránk lapátolják.

Nálunk Zalában úgy tartja a mondás. Ha átdobják a trágyát a kerítésen, az eleinte büdös, de később bő termőtalajjá válik. Utasítsuk hát el a gyűlöletet, a széthúzást! Továbbra is higgyünk a szeretet és az összefogás erejében!

Az előttünk álló, kisebbségben töltendő időszakra szolgáljon útravalóul, kísérjen el bennünket Pilinszky néhány ihletett sora:

"Az egyetlen törvény a szeretet, amiben minden törvény bennfoglaltatik. Van-e súlyosabb annál, mint amikor valakinek az élő szeretet néz a szeme közé? És van-e tisztítóbb és nevelőbb a szeretet pillantásánál?"