Stoiber a Benes-dekrétumok visszavonását sürgeti

A német konzervatív pártok kancellárjelöltje vasárnap felszólította Prágát és Varsót, hogy vonják vissza a II. világháború után hozott rendeleteiket, amelyek szentesítették a helyi német kisebbség elűzését szülőföldjéről.

Dátum: 2002-06-24 12:41:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=2527
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 17:36:09.752091, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Edmund Stoiber a kelet-porosz honfitársi szövetség lipcsei találkozóján mondott beszédében kijelentette: mindaddig, amíg érvénnyel bírnak az Eduard Benes csehszlovák és Boleslaw Bierut lengyel elnök által aláírt, a német kisebbség jogfosztását, vagyonának elkobzását és az emberek kitelepítését rögzítő dekrétumok, nyitott sebek tátonganak Európában.

Burkolt utalásként az Európai Parlament elvárásaira, amely már több határozatban sürgette a Benes-dekrétumok hatálytalanítását, a bajor politikus leszögezte: az Európai Unióba törekvő minden tagjelölt államnak tudnia kell, hogy az idézett rendeletek ellentétesek az EU érték- és jogrendjével.

"Szomszédainknak is érdekükben áll, hogy elhatárolják magukat e jogsértő intézkedésektől" - célzott Stoiber az ominózus dekrétumok és a majdani EU-tagság összefüggésére, noha beszédében nem szabta a csatlakozás feltételéül az 1945-ben hozott rendeletek hatálytalanítását. Egyúttal Gerhard Schröder kancellár és Joschka Fischer külügyminiszter szemére vetette, hogy cseh és lengyel kollégáikkal találkozva nem hozzák szóba a vagyonelkobzás és kitelepítés kérdését.

Eduard Benes elnöki rendeletei alapján mintegy 3,2 millió szudétanémet személynek kellett elhagynia Csehszlovákia nyugati peremvidékeit 1945 májusa után. A mai Lengyelország területén élt mintegy tízmillió német nagyobbik része 1945 januárjától kezdve, a keletről előrenyomuló szovjet hadsereg elől menekülve önként távozott nyugatra.

A helyben maradt német lakosság zömét Bierut elnök rendeletei alapján kitelepítették. Ugyanezek a rendeletek tiltották meg, hogy a német kapituláció és a békekötés után az elűzött, illetve elmenekült német kisebbség visszatérjen szülőföldjére. Kelet-Poroszország, amelyet 1919 után a "danzigi korridor" választott el a Német Birodalom többi részétől, 1945 elején szovjet megszállás alá került, majd a potsdami konferencia határozata alapján Moszkva és Varsó felosztotta egymás között: a 37 ezer négyzetkilométernyi terület északi, tengerparti része - kalinyingrádi terület elnevezéssel - a Szovjetunióé lett, a déli részt pedig Mazúria néven Lengyelországhoz csatolták.

Berlini megfigyelők feltűnőnek tartják, hogy a német konzervatív pártok (CDU és CSU) kancellárjelöltje három hónappal a választások előtt gyakorlatilag frontot nyitott Lengyelországgal szemben is. A prágai kormány, illetve pártok ellen február óta vívott verbális csatában, amelynek témáját a Benes-dekrétumok képezik, eddig rendre pozitív példaként hangzott el (Magyarország és Románia mellett) Lengyelország neve mint olyan államé, amely elismerte felelősségét a háború utáni kitelepítésekért, és sokat tesz a német-lengyel megértés előmozdításáért, a múlt ütötte sebek begyógyításáért.