Sötét Denisz esete a szabadkai rendőrséggel és a nyilvánossággal
A szabadkai Sötét Denisz nemrégiben elsőként állt a nyilvánosság elé a vajdasági magyarok ellen elkövetett jogsértések szenvedő alanyai közül. A 19 éves fiú vállalta a nyilvánosságot, ma sem bánja ezt, bár családja részben emiatt a szülőföldről való távozást fontolgatja.
Dátum: 2004-09-03 14:17:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=26770
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 20:22:20.675666, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Denisz valamivel fiatalabb barátjával két hete, vasárnap szállt le a buszról a szabadkai városközpontban található Pátria szállodánál. Miközben kilakatolta otthagyott biciklijét, négy-öt fiatal szólította le barátját. Szerbek voltak, valamilyen Zsoltot kerestek. Deniszt akkor érte az első ütés, amikor a biciklijével bajlódott. A támadó arcát sem látta, az első pofon után egy gépkocsira rogyott, s kezével védte arcát. Barátja közben megértette a támadókkal, hogy nem az általuk keresett Zsoltot verik. "Mindegy, ő is magyar" - kiáltották, majd mindannyian Denisznek estek, ütötték-rugdosták.
"Nem tudom, miért vertek meg" - mondja az MTI-nek Denisz, akit a támadás után barátja vonszolt oda a szabadkai főkonzulátus előtt őrt álló rendőrhöz. Hívására hét-nyolc rendőr érkezett a helyszínre, Denisz beszámolt nekik az esetről, s közölte velük annak a gépkocsinak a rendszámát, amelyből kiszálltak a támadók (egy szemtanú jóvoltából szerzett róla tudomást). A rendőrök többszöri unszolására sem voltak hajlandóak felírni a rendszámot, szüleit sem akarták értesíteni, s félórán át tanakodtak arról, ki vigye kórházba az összevert fiút. Fájtak a bordái, sajgott a feje, a kórházban közölték, vélhetően agyrázkódása van. Kapott fájdalomcsillapítót, majd hazaküldték.
Lassan két hét telt el azóta. A rendőrség nem kereste a sértettet. Denisz édesapja, László közli, hogy a rendőrségi jegyzőkönyvet sem bocsátották rendelkezésükre, így nem tudni, hogy szerepel-e benne etnikai indíttatásra való utalás. A belügyminisztériumban csütörtök este arról tájékoztatták az MTI-t, hogy "a Pátria-üggyel kapcsolatosan a rendőrség intenzíven dolgozik a tettesek kilétének felderítésén". Az édesapa nem vár csodát - a városi rendőrkapitány helyettese közölte vele: a nullával egyenlő az esélye, hogy előkerülnek a tettesek.
A beszélgetés fonalát megszakítva a Sötét-szülők elárulják, hogy nem ez volt az első eset, Deniszt három éve megverték a szabadkai műszaki szakközépiskolában. Az édesanya szerint távolról sem ő volt az egyetlen áldozat, aki magyarsága miatt kapott.
A középiskolai verés után Denisz otthagyta az iskolát, s tizenhat évesen elszegődött fizikai munkásnak. A második verés után már azt kérdezte szüleitől: "Mi tart még itt bennünket? Miért nem költözünk el máshova?". A szülők bevallják, hogy komoly döntés előtt állnak: menni vagy maradni? Nem megélhetési problémák miatt mennének, hanem mert nem érzik magukat biztonságban. Dilemmában vannak, de az apa szerint nem kell sok a döntéshez, Denisznek ugyanis nincsenek kétségei, rögtön menne. Az anya szerint eddig sem érezték magukat igazán biztonságban, de miután nyilvánosságot kapott az eset, még nagyobb a feszültség környezetükben.
Az apa megjegyzi: korábban is voltak verekedések, de az már furcsa, hogy mostanság "mindig a magyarok veszítenek". Az ötvenes éveiben járó férfi szívbetegsége miatt három hónapja betegszabadságon van, de nem tudja, hogy visszaveszik-e munkahelyére. A magyar fiatalok terrorizálása és a munkahelyi elbocsátások arra utalnak, hogy a magyarokat el akarják űzni - mondja László, aki szerint már voltak utalások arra, hogy neki is felmondanak.
Az anya szerint már az általános iskolában is bajok vannak. Kislányuk most kezdte a hetedik osztályt, de a tanárok már az előző években is kérték a szülőket, hogy az órák után menjenek gyerekeikért, mert nincsenek biztonságban.
Denisz bevallja, hogy egyedül már nem mer kimenni az utcára. A szabadkai magyar fiatalok kiszorultak a városból, csak a ludasi diszkóba járnak szórakozni. Erős túlzás azt állítani, hogy minden szerb fiatal gyűlöli a magyarokat, de vannak csoportok, amelyek a magyarokra "utaznak".
"Nehéz volt magyarnak lenni Szabadkán, de most már veszélyes is" - mondja a halk szavú fiú, aki egyáltalán nem bánja, hogy a nyilvánosság elé állt, mert kicsit másokért is tette. Feszültnek látszik, de magabiztosan beszél, s nem önsajnálatból. Nem túloz, mert nincs mit felnagyítania, a baj így is elég nagy...
MTI - fideszfrakcio.hu