Vendégségben Ákosnál

Ezalkalommal hiábavaló lenne az előadóművészi érdemek, a magyar és angol nyelvű kiadványok, arany- és platinalemezek, a zsúfolásig megtelt stadionok, a verseskötetek és szakmai díjak firtatásának megszokott újságírói módszerével próbálkozni - töprengek -, miközben Kovács Ákossal, napjaink egyik legkedveltebb dalszerző-előadójával a budai kertvendéglő árnyat adó vadgesztenyéinek lombkoronája alá telepszünk. - Hál'Istennek, nem vagyok kötelező olvasmány, nem várom el, hogy mindent tudjon rólam. Beszélgessünk - mondja kedvesen mosolyogva...

Dátum: 2004-09-05 12:54:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=26817
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 20:22:35.187082, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Náncsi néni vendéglőjében, a kulináris élvezetek kis birodalmában szentségtörés lenne megfeledkezni az ételről, a már-már feledésbe múló házi ízekről. "Csak az édesanyák és a nagymamák tudnak mindent az életről. Nem is teszi őket más boldoggá, mint a látvány, amikor gyermekeik jó étvággyal esznek. Mert azzal azt mondják: ízlik az étel, amit adtál, tetszik az élet, amit adtál" - olvasom az étlap ajánló sorait. Az első kérdés magától adódik:

- A finom ételekért jár ide?

- A házikosztért. Szeretem a jó ételt, a jó bort. Édesanyám remek háziasszony, kitűnő szakácsnő volt, legendás vasárnapi ebédeket főzött. Együtt jártunk piacozni a körgangos házunkkal szembeni Teleki térre, így már tízéves koromban tudtam, hogy mennyi 15 deka sajt, hogy miről ismerszik meg a friss zöldség, és hogy hol nem szabad vásárolni. Szüleim kispénzű hivatalnokokként dolgoztak a Statisztikai Hivatalban, szerény anyagi körülmények között éltünk, nagy szeretetben nevelkedtem, nem szenvedtem hiányt semmiben. Meg sem fordult a fejemben, hogy nekem ne lenne jó: édesanyám találékonyságának köszönhetően finom levesek, főzelékek és kelt tészták kerültek az asztalra. A cukros, tejes darázsfészek ízét ma is a számban érzem, és könnybe lábad a szemem, ha csak rágondolok.

A művész édesanyja már nem él, de Ákos felesége, Krisztina, akivel 16 éve ismerik egymást, még időben eltanulta a szeretett férfi édesanyjától a konyhatudományt. Főztjében ugyanazok az ízek köszönnek vissza, amelyeket férje gyermekként megszokott, tudom meg beszélgetőpartneremtől. Az egyetemi évek óta tartó kapcsolatukból eddig két gyermek született: a nemsokára hatesztendős Marci megismerkedésük tizedik évfordulójára érkezett, Anna pedig kétéves. Az első években az édesapa számára különleges fontossággal bírt, hogy Marci fiának ő mondja a mesét. Idén jött el az ideje, hogy Annát is bevezessék az esti közös olvasásba. A kétesztendős lányka még nem tud hosszan figyelni, ezért fontos, hogy a kiadványban színes képek legyenek. Az édesapa legutóbb Benedek Elek nagyalakú, festményekkel illusztrált mesekönyvét vette meg neki az erdélyi Farkaslakán, székelyföldi nagykoncertjéről hazatérőben. Néha ritkulnak, esetleg rövid időre meg is szűnnek ezek az esti közös együttlétek, hiszen egy kisstadionos koncertet vagy egy országjáró turnét hónapokig tartó, intenzív felkészülés előz meg.

- Nagy hiba volt a munkahelyet, a stúdiót beépíteni a házunkba. Bármennyire is elkülönített része az épületnek, a munkám keresztültrappol a családomon, és fennáll az a paradox helyzet, hogy apa otthon van, de még sincs, mert nem jön mesélni, játszani. Az otthoni stúdiózást tíz éve kezdtem, még a régi, belvárosi lakásunkban, a kisszobában. Hogy hangtompított helyen vegyük fel a gitárt meg az éneket, a mikrofont a gardróbszekrényben helyeztem el. Oldalt lógtak a télikabátok és csak úgy fértem el a gardróbban, ha a felkönyököltem egy polcra. Három vagy négy sikerlemezt énekeltem fel abban a szekrényben. Például ott vettük fel az Ikont és a Hűséget is.

- Hogyan viselte mindezt a felesége?

- Fokozatosan tanult bele a szakmába, az évek során nagyon sokat segített mindenben, ő az első asszisztensem.

- Menjünk vissza az időben! Gyermekkorában hogyan képzelte el az életét?

- Hét-nyolcévesen nyilván villamos- vagy mozdonyvezetőként, mint mindenki. Később erdész akartam lenni, aztán filmrendező. Ez utóbbi máig nem múlt el! A minap olvastam egy interjút, amelyben az alany azt nyilatkozta, ő háromévesen eltökélte, hogy táncosnő lesz, és az is lett. Az én életem nem így alakult. A csepűrágásnak nálunk nincsenek családi előzményei. Hétévesen bejelentettem a szüleimnek, hogy holnaptól hegedűórára járok, ez eléggé megdöbbentette őket. Két évig tűrték a gyakorlásomat, aztán szerencsére eltanácsoltak a zeneiskolából, azzal, hogy ezt nem kellene erőltetni, mert botfülű vagyok. Később amatőr dobos is voltam, képzelheti, milyen türelem kell egy ilyen gyerekhez... A színpadi magamutogatással kapcsolatos, kreatívnak is mondható műfajok vonzottak. Kölyökkoromtól írtam verseket és versmondó is voltam.

- Az interjúk alkalmával mindig megjelöli a korát. Ez valamiféle összegzés vagy visszatekintés?

- Nincs nagy jelentősége: az ember számon tartja, hogy mennyi idős, és nem árt ezt tudatosítani a közönségben is. A műfaj, amelyben működöm a huszonévesek "sportja. A rockzene a pillanatról szól, én meg már tizenöt éve csinálom.

Az utak mindig a művészethez vezetnek...

Ákos más művészetek területén is alkot: rendezett több videóklipet, játszott színházi darabban, zenét írt egy Brecht-előadáshoz, öt verseskötete jelent meg. Övé a vezető kiadvány a könnyűzenei DVD-k piacán is. Felkérésre zeneszerzőként működött közre a Terror Háza Múzeum létrehozásában: ezért a munkájáért a köztársasági elnöktől a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét vehette át. Vágyai szertefutnak: szeretne még filmet is írni és rendezni, tökéletesíteni olasz nyelvtudását, megtanulna még néhány idegen nyelvet, és szívesen foglalkozna művészettörténettel, teológiával is.

A dalszerző-előadó Ákos megtanulta, hogy ebben a műfajban szinte csak magára számíthat. Gazdasági, műszaki és művészeti vezetője saját produkciójának. Az ihlettől a csomagolt cédéig a teljes folyamatot igyekszik figyelemmel kísérni, s mindent a saját csapatával állít elő. Mint mondja, nem cezarománia ez, egyszerűen így próbálja kiküszöbölni a hibalehetőségeket. Közeli munkatársai évek alatt tanulták meg elviselni és fölvenni a tempót, amelyet diktál. A turnék végén nagy vacsorákat, összejöveteleket szervez, megajándékozza a zenekari tagokat és a közvetlen műszaki személyzetet. Legutóbb az általa is nagyrabecsült Czakó Gábor író, publicista Beavatás című könyvsorozatának aktuális kötetével lepte meg a csapattársait. Ákos kérésére a köteteket a szerző név szerint dedikálta a csapat minden egyes tagjának.

Egy komfortos élet...

A mindennapok komfortjában nélkülözhetetlennek tartja a kényelmes, megbízható autót, hiszen mint mondja, gyakran vezet napi száz kilométert is a városban. Számára komfort az is, hogy világszínvonalú stúdiót rendezhetett be a saját házában, így felvételkészítéskor nem szorul senkire.

Öltözködésében inkább konzervatív: szívesen hord szép ingeket, kedveli a jó zakót, de a divat igazán nem érdekli. Még cipőtisztításban is a hagyomány híve: telente nagy újságpapírokat terít le a nappaliban, az összes egyszínű cipőt kirakja, és gyönyörűen kibokszolja, de szigorúan csak régi tubusos vagy szelencés cipőkrémmel.

Hosszabb szabadságra ritkán megy, de idén nyáron "vakáció-üzemmódba" kapcsolt és két hetet töltött Horvátországban a családjával. Télen rendszerint a Dolomitokba mennek síelni, tizenkét éve ugyanabba az olasz faluba, ahol a pizzás már előre köszön, és a hoteltulajdonos is régi ismerős: legutóbb Ákos kisstadionos koncertje miatt Magyarországra utazott.

Ákos 2004-es őszi turnéjának állomásai

2004. szeptember 15., szerda: DEBRECEN, Fonix Csarnok

szeptember 17., péntek: MISKOLC, Vasas Művelődési Központ

szeptember 18., szombat: SZOLNOK, Sportcentrum

október 2., szombat: ÉRSEKÚJVÁR (Szlovákia), Millénium Sportcsarnok

október 13., szerda: PÉCS, Lauber Dezso Sportcsarnok

október 16., szombat: ZALAEGERSZEG, Városi Sportcsarnok

október 23., szombat: SZÉKESFEHÉRVÁR, Alba Régia Sportcsarnok

Forrás: G.Zs., cikkrészlet Összkomfort magazin , Fotó: Tyukodi László FalconMedia

fideszfrakcio.hu