A belgrádi Politika szerint a magyarok nyerték az első "menetet"

A belgrádi és a budapesti politikai vezetők az utolsó percben ellenálltak a kísértésnek, hogy szélesebb és drámaibb konfliktusba keveredjenek egymással, egyelőre azonban nehéz megítélni, hogy ezt a politikát igazolni fogja-e a helyzet a Vajdaságban - írja vasárnapi elemzésében a belgrádi Politika című napilap hírelemzője, Ivan Torov.

Dátum: 2004-09-19 16:46:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=27329
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 20:25:13.535329, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

A jeles publicista szerint Vojislav Kostunica szerb kormányfő brüsszeli látogatása és Mádl Ferenc magyar államfő többnapos szerbia-montenegrói útja bizonyos mértékben hozzájárult a feszültség csökkentéséhez, mindként fél visszatáncolt a kezdeti kemény álláspontjától, s ezzel valamivel kedvezőbb légkör jött létre a helyzet rendezéséhez.

"Az első menetet" azonban a magyar diplomácia nyerte, mert sikerült nemzetközi színtérre vinni a vajdasági problémákat. Szerbia még ráncolja homlokát emiatt, de a nyilvánvaló késedelem ellenére kap még lehetőséget arra, hogy javítson valamennyit még jobban megingott nemzetközi helyzetén.

"Belgrádnak és a szerb kormánynak végre szembesülnie kell nemcsak a vajdasági magyarokat egyre gyakrabban érő nyomásgyakorlással, hanem az egész kisebbségi politikájával.

Komolyabban el kell gondolkodni azon: rendjén van-e az, hogy ennyi vészt hozó év után sem változott meg gyökeresen a kisebbségekkel való bánásmód milosevici modellje, amely másodrangú, megbízhatatlan polgároknak, a szerb nemzettesten lévő beteges szövetnek tekintette őket" - írja Torov.

A publicista idéz a Központ a Civil Társadalom Fejlődésért nevű újvidéki szervezet tanulmányából, s különösen aggasztónak találja azt a kimutatást, hogy a kisebbségek félelemből nem kisebbségi, hanem polgári jogokat követelnek maguknak. Torov azt firtatja, hogy honnan ez a félelem, a milosevici háborús időkben gyökerezik, vagy pedig az az oka, hogy a rendszerváltás után egyes történések a nyugalom helyett gyanakvást és kölcsönös bizalmatlanságot teremtettek.

A szerb jobboldali-nemzeti előjelű pártokból létrejött kormány megalakulása nem ösztönözte annak megértését, hogy Szerbiában, kiváltképpen a Vajdaságban nemcsak szerbek élnek. Hozzájárult a "harmonikus soknemzetiségű királyságról alkotott kép" elmosódásához a tartomány demográfiai összetételének megváltozása és radikalizálódása, a Seselj-párt befolyásának növekedése, a "demokratikus nacionalizmus" politikájának térnyerése, a koszovói albán szélsőségesek barbársága és "szerb kollégáik" hasonló válaszreakciója.

Belgrádot meghökkentette a helyzet nemzetközi színtérre vitele, pedig Torov szerint nem volt ok a meglepetésre. Már a tavalyi decemberi parlamenti választás előtti kampányban, illetve még erőteljesebben a milosevici szocialisták háttértámogatásával megalakult kormány létrejöttekor elhangzottak figyelmeztetések. Belgrádban viszont rendkívüli vajdasági választásokat követeltek, s az autonómiát elsöprő népakarattal fenyegetőztek, s mindez hozzájárult ahhoz, hogy napról-napra bonyolódtak a viszonyok a Vajdaságban.

Torov végül megállapítja, hogy nem táplál a változás iránt túlzottan nagy reményt a horogkeresztek megjelenése a szerb, és a "halál" feliratok a magyar otthonokon, de a szerb diaszpóráért felelős miniszter kijelentése sem, miszerint "amit ők tesznek nekünk, ugyanazt tesszük mi velük".

MTI - fideszfrakcio.hu