Miniszterelnökök jönnek-mennek, de a munkanélküliség marad

Tisztelt Miniszter Úr! Alig telt el 2 hét azóta, hogy itt e ház falai között Gyurcsány Ferenc a szocalisták miniszterelnök-jelöltje azt mondta: "munkahely, munkahely, munkahely" - kezdte Burány Sándorhoz intézett interpellációját Bernáth Ildikó.

Dátum: 2004-09-20 15:18:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=27365
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 20:25:26.167649, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Ne beszéljünk most arról, hogy a 2002-es kormányváltás óta hány családhelyzete romlott, hányan szegényedtek el, hányan maradtak tisztes megélhetés, mindennapi kenyérkereset nélkül.

Ne beszéljünk arról sem, hogy Gyurcsány Ferenc nem a semmiből tépett elő, hiszen 2002 óta Medgyessy Péter stratégiai főtanácsadója, majd minisztere lett. Egy tény azonban fontos. 2002. őszén indult el az a folyamat, amely gyárbezárásokhoz, drasztikus létszámleépítéshez, elbocsátásokhoz vezetett, a versenyszférában. Lassan nincs olyan nap, hogy ne értesülnénk arról, miszerint egy-egy cég megszűnik vagy nagy arányú létszámleépítést hajt végre. A tavalyi év hasonló időszakához képest több mint 33 ezerrel csökkent a foglalkoztatottak száma. Ehhez képest Gyurcsány Ferenc egy reggeli hír műsorban többek között a következőt mondta: "Az országban nyugalmat látok, növekedést látok, jól alakuló munkaerőpiacot látok". Hogy Gyurcsány Ferenc melyik munkaerőpiacra gondolt azt nem tudom, de azt igen, hogy újabb létszám leépítést jelentett be például a PICK, a MATÁV, a PANNON VOLÁN - és a sort tovább folytathatnám. Ennek egyértelműen az az oka, hogy a kormánynak továbbra sincs gazdaságpolitikai koncepciója. Sodródás és kapkodás jellemzi a kormány tevékenységét. Nehéz helyzetben vannak a hazai kis- és közepes vállalkozók, akik másfél millió embernek biztosítottak eddig kenyérkereseti lehetőséget. Versenyképességük jelentősen csökken a bevezetett új adó- és járulékterhek, illetve növelését követően, veszélybe sodorva ezzel a munkahelyek biztonságát, a munkavállalók megélhetését.

A versenyszféra után a közszférát is elérte a bizonytalanság és a kiszámíthatatlanság. A bejelentett leépítés több tízezer ember, akár 80 ezer fő elbocsátását jelentheti. A pénzügyminiszter maga jelentette be, hogy a jövő évi költségvetésben 40 milliárd forintot szánnak csak az elbocsátások és végkielégítések finanszírozására.

Ez pedig azt jelenti, hogy holnaptól a közszféréban százezrek bizonytalanodnak el, hogy vajon lesz-e munkahelyük, lesz-e megélhetésük, lesz-e miből fenntartani családjaikat.

Tisztelt Miniszter úr! Kérdezem Öntől, hogy:

Milyen szempontok alapján dönt a kormány arról, hogy mely területekről és hány embert bocsátanak el?

A Minisztériumokon kívül milyen más szervezeteket, háttérintézményeket érint a drasztikus leépítés?

Érinti -e az ónkormányzati dolgozókat is az elbocsátás?

Az esélyegyenlőség jegyében, milyen elbírálásban részesülnek a 45 éven felüliek és a gyermeküket egyedül nevelő szülők?

Burány Sándor válaszában azt mondta, hogy a kormánynak nem áll szándékában leépíteni a közszférát, de az elhatározott intézkedések következménye várhatóan a közszférában történő leépítés lesz.

Hozzátette még a miniszter azt is, hogy a nemzetgazdaság köszöni, jól van.

Hol a 400 ezer új munkahely?

Bernáth Ildikó nem fogadta el a választ, és azt kérdezte, hogy hol az MSZP által ígért 400 ezer új munkahely időarányos megvalósulása? Miskolc környékén például 8 ezer új munkahelyet ígértek. Majd emlékeztette Burány Sándort arra, hogy maga Draskovics Tibor jelentette ki: "Tetemes leépítésre elegendő forrás áll rendelkezésre a jövő évben."

fideszfrakcio.hu