Hidrogénből elégtelen
Kovács László látványosan megbukott Brüsszelben. Az egészben az a legkínosabb, hogy bár biztosként még semmit nem tett le az asztalra, máris nyilvánvaló, hogy teljesen felkészületlen, halvány fogalma sincs az energiaügyekről. Történt pedig mindez egy olyan meghallgatáson, amely a formaságok formasága, minden esetben baráti hangnem és segítő szándék lengi körül a jelöltet. Már ha az illető képes két értelmes szót szólni a rá bízott szakmai területről.
Dátum: 2004-10-02 10:26:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=27816
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 20:31:48.100570, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
A magyar külügyminiszternek ez nem sikerült. Pedig mindent bevetett: bár az unió hivatalos nyelvén, magyarul is szólhatott volna, inkább angolul próbálta elleplezni alkalmatlanságát. A jelenlévők őszinte megdöbbenésére elképesztő, már-már a köznevetség határát súroló kijelentéseket tett. Szóba hozta például, hogy sokáig lakott egy távfűtéses házban, így közelről ismeri az energiafelhasználás problematikáját. A bizottsági tagok ezen a ponton joggal gondolhatták, hogy nem Kovácsot, hanem egy kazánfűtőt kellett volna jelölni a posztra, ő legalább tényleg szakember. Aztán az is kiderült, a jelöltnek nem ártana olykor a periódusos rendszert is tanulmányoznia. Miután ugyanis energiaforrásnak nevezte a hidrogén nevű elemet, kijelentését a bizottságban helyet foglaló zöld képviselő energiahordozóra finomította. Persze az egykori pártszemináriumokon Kovács és elvtársai nemigen törődtek olyan burzsoá tudományokkal, mint a kémia, mégis jobb lett volna több ismeretre szert tennie annak, aki már harminc évvel ezelőtt is Európa egyesítéséért fáradozott. Mert Kovács László ezt is kijelentette magáról Brüsszelben. És a falak nem repedeztek meg, nem nyílott meg az ég mennyezete. A meghallgatás előtt kitöltött kérdőívbe nem átallotta azt írni, hogy az 1970-es évek végén politikai elemzőként dolgozott a Külügyminisztériumban, és már akkor a kontinens mesterséges megosztottsága ellen küzdött. Ugyan, külügyminiszter úr... NATO-ról írott gyengécske dolgozatai ma már közkézen forognak, márpedig azokból csak a kommunizmus iránti elkötelezettség és a nyugati világ iránti határtalan ellenszenv csendül ki. Utólag demokratának álcáznia magát azért is visszatetsző, mert akkoriban éppen a hozzá hasonló pártkatonák miatt nem lehetett független elemzéseket publikálni és a világ mesterséges megosztottságáról elmélkedni.
A meghallgatáson többen is szembesülhettek azzal, hogy a zöldek képviselőjének, Rebecca Harmsnak igaza van, amikor arról beszélt, hogy Barroso elnök nem a megfelelő tárcát választotta ki a jelölt számára. Kovács teljesítménye a bizottság elnökét, Giles Bryan Chichestert sem igazán győzte meg. A kérdések súlya alatt megroppanó magyar biztosjelölt megszégyenülésében egyenesen úgy fogalmazott: ígéri, szakértelem híján "pótleckét" vesz majd. Ugyanakkor személye másfajta veszélyeket is rejteget, hiszen mint mondta, amennyiben a kinevezése utáni második napon nagy baj történne, tanácstalanságában az EU energiaügyi szakembereire támaszkodna. Akkor meg minek megy Brüsszelbe? (A paksi ügy kormányzati kommunikációját tekintve különösen nyugtalanító a gondolat, hogy az európai atomenergetikai kérdésekkel kapcsolatos szálak az MSZP elnökének kezében futnak össze.)
Hab a tortán, hogy Kovács külügyminiszter és pártelnök is. Ezt a fajta összeférhetetlenséget a bizottság tagjai is feszegették. Hogy is van ez? Ha már Brüsszelbe tart, miért van szükség Budapesten Kovács ma reggeli miniszteri meghallgatásra? És egyáltalán: miért nem veszi át tőle tárcáját Somogyi Ferenc? Nem lenne meglepő, ha maga Kovács sem értené, mi folyik körülötte. Abban mindenesetre biztos lehet, hogy az itthon megszokott hatalmi arrogancia, a hazai pályán bevált hozzá nem értést elleplező üres vádaskodás Brüsszelben nem elegendő muníció.
Szentesi Zöldi László ; Magyar Nemzet
mno.hu - fideszfrakcio.hu