Hol a remélt igazság, hol a hittel várt csoda?
Nem kell fegyver, a költőnek elég a szó, hogy veszélyes ellenségként börtön és halálos ítélet várjon rá. Obersovszky heteket töltött a kivégzésre várók cellájában s mégis képes volt a falra kaparni verseit, börtöntársai, pedig megtanulni azokat, hogy ha mód lesz rá, magukkal vihessék új reményeket kelteni általuk - mondta Weszelovszky Zoltán országgyűlési képviselő péteken az 1956-os magyar októberi forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából a XIII. kerületi József Attila Színház előtti téren.
Dátum: 2004-10-23 10:37:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=30089
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 20:45:01.616752, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!
Amikor készültem a mai napra, akkor a ragyogó napfényben fürdő 56-os október 23-át terveztem megidézni, költő-forradalmárunk, Obersovszky Gyula sorait idézve: "Te forradalom, ötvenhat forradalma, ragyogj nekünk. A jövőt mutasd a jövőt, amit bátraink alapoztak, és ami bátraink vállán emelkedik. A jövőt, aminek jó szaga van, mint a tavaszi barkának..."
Ám, ezeknél a soroknál fel kellett tennem magamnak a kérdést, hogy hol volt, hol van és hol lesz a remélt jövő? Hiszen a nemzetté érett tömeg, mely 1956 október 23-án még boldogan hullámzott a pesti utcákon, rövidesen a pesti és a vidéki sortüzek áldozatainak megdöbbent tanúja lett és november 3-án már tankok tömege árasztotta el az országot. Majd következett a bosszú, börtön, fájdalom, félelem, rémület és halál...
Nem kell fegyver, a költőnek elég a szó, hogy veszélyes ellenségként börtön és halálos ítélet várjon rá. Obersovszky heteket töltött a kivégzésre várók cellájában s mégis képes volt a falra kaparni verseit, börtöntársai, pedig megtanulni azokat, hogy ha mód lesz rá, magukkal vihessék új reményeket kelteni általuk.
Európa felfigyelt. "A magyar nép oly nagy értéke Európának és a szabadságnak, - hirdette Albert Camus - hogy óvnunk kell annak minden cseppjét." Az európai írók is felfigyeltek magyar társuk halálos ítéletére. Összefogtak érte és felléptek kivégzése ellen.
Miközben Földes Gábornak és sok száz ártatlannak, hamis és koholt vádak alapján, politikai érdekből akasztófán kellett végezniük, addig a külföldi írók eredményes fellépése eredményeként Obersovszky lett az a költő, aki kitüntetések, címek helyett a legtöbbet: életét kapta költészetéért. De még hat év volt az alig elviselhető és megalázó börtönélet. Ezt követően pedig, mikor kiszabadult: félelemmel teli észrevétlenségbe, a börtön magányánál nagyobb elszigeteltségbe lépett. Az, pedig még fájdalmasabb lehetett, hogy amikor már több évtized múltán itt kellett volna lennie a barka illatú jövőnek, az nem jött el, nem így jött el...
1990-ben, a több évtizedes önkény után, szabadon megválasztott új Országgyűlés legelső és halaszthatatlan feladatának tartotta az 1956-os októberi forradalom és szabadságharc jelentőségének törvénybe iktatását. A törvény preambulumában kimondja, hogy az új Országgyűlés kötelességének tartja, hogy ébren tartsa és ápolja a forradalom és szabadságharc emlékét.
A törvénytervezet elfogadásának szenvedélyes vitájában hosszan elfojtott indulatok, titkolt fájdalmak robbantak ki az emberekből. De még nem volt elég erő a teljes igazság feltárására, átfogására és kifejezésére. Így a mindössze két mondatra leszűkített törvény lényege, hogy az Országgyűlés október 23-át, az 1956. évi forradalom és szabadságharc kezdetének, valamint a Magyar Köztársaság 1989. évi kikiáltásának napját nemzeti ünneppé nyilvánította.
Fájdalmas tény, hogy ennek a törvénynek a félreértelmezésével kerületünk szocialista-liberális vezetése, évek óta nem az 1956-os forradalomról és szabadságharcról emlékezik meg, hanem csak és kizárólag a kezdőnapot hajlandó ünneplése indokául, céljául megjelölni. Hogy miért? Nem tudhatjuk, legfeljebb kitalálhatjuk...
Ami a törvény elfogadása után következett, annak lényege, hogy maradt minden a homályban. A költő először Igazság címmel írt lapot - s amikor eljöhetett volna az igazság, csak annyi maradt: Élünk... Jellemző, hogy később a többes szám is elmarad, a magány mélyén már csak ennyi lehetősége van: Vagyok.
Vagyis mi lett a ragyogó októberből? Az elhallgatás, a némaság gyásza, a köpönyegforgatók és farizeusok, ÁVO-sok és pufajkások, titkos ügynökök és spiclik, a közösből gyorsan meggazdagodó ügyeskedők és vélemény(de)formáló hírkufárok, kedves elvtársak és drága barátaink számára egyaránt felvállalható ünnepnap. "Jön október, jaj, csak sírni lehet!" ... hát ilyen lett költő-forradalmárunk októberi ünnepe...
Volt idő, mikor gondolkodtam rajta: talán eltúlozta? Talán érzékenysége volt ez csupán? - A tények szerint sajnos nem!
Mert tény, hogy a költő halála után a XIII. kerület képviselőtestületéhez javaslatot nyújtottunk be Obersovszky Gyula díszpolgárrá avatására. Annak a forradalmár költőnek a kitüntetésére, aki évtizedekig várta és remélte a jövőt, akinél jobban talán ezt senki meg nem érdemelte, és aki a kerületünk szellemi és erkölcsi értékeinek egyik legnagyobbika volt.
Szomorú tény az, hogy a XIII. kerület igazsághitű szoc-lib többsége, nem tartotta Őt érdemesnek a díszpolgári címre.
Méltónak találta ugyanakkor kerületünk díszpolgári címére azt a Horn Gyulát, aki 1956-ban pufajkás karhatalmistaként a forradalom ellen harcolt, és aki a rendszerváltozás után is, mind a mai napig vezető politikus maradt 56-os ténykedése ellenére - vagy talán éppen azért!
E két ember sorsa, múltja, a mai napig ható jelene példázat. Bizonyítja, hogy a költő mély keserűségét nem az oktalan túlérzékenység okozta, hanem a körülötte zajló események pontos felismerése és helyes értelmezése. 1956-ban igazság címmel adta ki igazságot váró és remélő lapját. Hitt a csodában, mert - mint írta "az emberi életnek joga a csoda."
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Most 2004 októberében megrendülten kérdezhetjük: hol a remélt igazság, hol a hittel várt csoda?
A körülöttünk napjainkban zajló események alapján azt is mondhatnánk - némi iróniával -, hogy majd most érkezik... Ugyanis, ha belehallgatunk a kormányváltás és a kormányzó párt vezetőségváltó szövegeibe: észre kell vennünk, hogy e szövegek nyüzsögnek az "igazságtól", mármint az igazság szó hangoztatásától. Most nincs itt sem az ideje, sem az alkalma a tényszerű, pontos analízisnek, így csak néhány kiragadott példát említek.
Még nem történt meg a miniszterelnök váltás, de a leendő miniszterelnök szájából már hallottuk, hogy "Magyarországon a helyzet szabad, de igazságtalan."
Megjegyzem: nem volna tanulság nélküli a két fogalom együttesének filozófiai lehetetlenségét bemutatni. Talán elegendő, ha utalok arra, hogy a "szabadság" minőséget hordoz és teremt. ("Jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet"). Nem véletlen, hogy október 23-a ünnepére így szól a felhívás: "Ünnepeljük együtt egy szabad és igazságos forradalom ünnepét." Mondhatja ezt a kereskedelmi televízió is, hiszen a külföld így fordult hazánk felé 1956-ban: "a legázolt és bilincsbe vert kezű Magyarország tette a legtöbbet Európában a szabadságért és az igazságért."
A miniszterelnök-jelölt mondatát megválasztása után is továbbvitte, csak az igazságtalan szót váltotta igazságra. Előfordult, hogy egy mondatában három igazság szó is szerepelt, és célként azt határozta meg, hogy "Magyarországon növekedjék az igazság". A miniszterelnököt pedig követik. Így kedvenc szava mindenhová szétszóródott, és alapszó lett belőle. A kormánytagok még akkor is használják, ha éppen nem odaillő a fogalom. Én például nem is értem, hogy a pénzügyminiszter miért hangsúlyozza folyton az igazságot? Tessék mondani: a monetáris politikában vajon ez mit jelenthet?
Az MSZP új elnököt és vezetőséget választó küldöttgyűlésének falra írt fő jelszava is ez lett: "Igazságosság". Az MSZP új elnökének megnyilatkozásai is folyamatosan így hangzanak: "Magyarországot szabaddá és igazságosabbá kell tenni", vagy "Szabad, igazságos országot akarunk". A miniszterelnök szerint is a baloldal megújításához "szociális igazságosságra van szükség."
A példák sora hosszan folytatható. Ennek a kormány- és pártpolitikát meghatározó alapfogalomnak szapora használata ellenére mégis hiányérzetem van.
Ma is hiányzik, ami 2004-ig, 48 év alatt sem történt meg: az 1956 októberéből eredő leglényegesebb igazság: a történelmi igazság. Hiszen a történelmi igazság végeredményében erkölcsi igazság is, aminek okán a legfontosabb igazság. E nélkül ugyanis nincsen se igazságos ország, se igazságos kormány, de még igazságos kormányprogram sem. Erkölcsi igazság nélkül nincs társadalmi igazságosság és esélyegyenlőség sem. Történelmi és erkölcsi igazság nélkül nincs vonatkoztatási pont, mérték és érték. Ezek hiányában a dinamikus fejlődés felszíne mögött nem véletlen, hogy gyakorta felcserélődik a gazság és az igazság.
"Meggyőződésünk, hogy Magyarország mindaddig nem nevezheti jogállamnak magát, amíg végleg fel nem számolja a hazánk közelmúltjában elkövetett valamennyi embertelenség és jogsértés utolsó, még orvosolható nyomát is, és nem szolgál ünnepélyes, törvénybe foglalt elégtétellel..."
Ezt a Történelmi Igazságtétel Bizottsága követelte 1989-ben. Azóta 15 év telt el. És ma is azt kell mondanunk: ha fontos a miniszterelnöknek, a kormánynak, az új MSZP elnökének az annyit hangoztatott igazság, akkor olyan körülményeket kell teremteniük, amelyek között mindenki számára nyilvánvalóvá és megélhetővé válik a történelmi és az erkölcsi igazságosság.
Ebben rejlik a múlt minden áldozatának értelme. Mint ahogy ebben rejlik nemcsak a gazdasági, társadalmi, kulturális és politikai megújulásunk, hanem nemzeti megmaradásunk és felemelkedésünk lehetősége is.
Bízzunk benne, hogy eljön az idő, amikor majd a nemzet túlnyomó többsége nemcsak megérti, hanem meg is élheti ezt az igazságot. Úgy érzem, valamennyiünk nevében ígérhetem, hogy nemcsak várjuk ezt, hanem éberen figyelünk rá és minden rendelkezésünkre álló törvényes eszközzel cselekszünk is érte.
Köszönöm figyelmüket.
***
Az 1956-os magyar októberi forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából szervezett megemlékezésen felszólalt Fónagy János országgyűlési képviselő, választókerületi elnök, Kéri Edit színész, 56-os elítélt, Vizy Béla főorvos, 56-os elítélt.
A megemlékezésen közreműködött Szarvas József, a Nemzeti Színház tagja.
fideszfrakcio.hu