Akikért nem szólt a harang

Szerte a Vajdaságban megemlékeztek a hét végén a titói hatalom által levezényelt 1944-45-ös vérengzések magyar áldozatairól. Az egyik legkegyetlenebb mészárlás színhelyén, a Temerin melletti Csurogon az idén is a hatóságok hivatalos engedélye nélkül zajlott a megemlékezés a település szeméttelepén található vesztőhelyen.

Dátum: 2004-10-31 17:30:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=30447
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 20:51:51.039262, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

A közel száz csurogi megemlékező az idén is fakeresztet helyezett el városi szeméttelep egyik dombján, a volt dögtelepen. A kereszt mellé koszorúkat és a kegyelet virágait tették a megemlékezők, akik között szép számban voltak a bűntény áldozatainak hozzátartozói. Teleki Júlia volt tartományi képviselő azt hangoztatta az egybegyűltek előtt, hogy hatvan évvel a történtek után még mindig méltatlan helyen kell emlékezni a kivégzett csurogiakra, s a hatóságok az emberi jogokat sértik azzal, hogy nem engedélyezik emlékhely kialakítását. "Az emlékezés alapvető emberi jog. Nem a mi szégyenünk, hanem a szerbiai társadalom szégyene, hogy méltón nem emlékezhetünk meg halottainkról" - szögezte le Teleki Júlia, akinek édesapját ugyancsak a sintérgödörnél végezték ki, nagyapja pedig gyűjtőtáborban halt meg.

A Délvidéken 1942 január-februárjában a horthysta honvédségi és csendőralakulatok partizánvadász razziáiban közel 3000-4000 ember vesztette életét. Két és fél évre rá következett az akkori jugoszláv katonai hatalom megtorlása, amelyben egyes becslések szerint 20-40 ezer délvidéki magyar vesztette életét. Az áldozatokat háborús bűnösöknek minősítették, vagyonukat elkobozták, hozzátartozóikat megbélyegezték. A "háborús bűnösöket" mindmáig nem rehabilitálták.

A három éve megjelent Temerini razzia című tanulmánykötet tanúsága szerint Csurogon a falu magyar férfi lakosságát majdnem teljesen kiirtották, s aki megmaradt, azt a jareki (Backi Jarak) haláltáborba vitték. Ugyanez történt a szomszédos Zsablyán (Zabalj) és Mozsoron (Mosorin) élő magyarokkal. A halálosztagok házról-házra járva szedték össze a magyarokat, a községházán verték, kínozták őket, s aki túlélte, nyilvánosan kivégezték.

A csurogi vesztőhelyen, a dögtemető mellett az áldozatok hozzátartozói két éve októberben helyeztek el egy márványtömböt, amelyen egyetlen mondat állt: "Akikért nem szólt a harang". A márványtömböt néhány napra rá ismeretlenek kidöntötték, majd miután újra felállították, darabokra törték. Az márványtömb darabjai most is ott hevernek dicstelenül a vesztőhelynél.

Teleki Júlia a tartományi és a helyi hatóságokhoz már két éve eljutatta kérvényét, hogy hatósági engedéllyel emlékhelyet alakíthassanak ki a szeméttelepen, de mindkét folyamodványt elutasították azzal, hogy "még nem jött el az ideje, s nem biztos, hogy az áldozatokat éppen azon a helyen végezték ki".

Az 1944-45-ös kivégzésekről nyíltan és szervezetten először 14 évvel ezelőtt emlékeztek meg a Vajdaságban. A hét végén, illetve mindenszentek ünnepén és a halottak napján a Vajdaság számos magyarok lakta településén, egyebek mellett Újvidéken, Temerinben, Szabadkán, Magyarkanizsán, Zomborban és Óbecsén is megemlékeztek, illetve megemlékeznek a hatvan éve kivégzett ártatlan magyar áldozatokról.

MTI - fideszfrakcio.hu