Az SZDSZ-be még időben beépültek a szocialisták
Nem véletlen, hogy a liberális párt ilyen hatással bír a mai MSZP-re, hiszen a szocialisták még időben, 1989 környékén beépültek a rendszerváltó pártba, ahonnan még a mai napig aktívan fejtik ki tevékenységüket - mondta Pozsgay Imre a XIII. kerületi Fidesz szervezésében tartott közéleti és politikai fórumon.
Dátum: 2004-11-10 14:11:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=30811
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 20:53:43.995997, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
A XIII. kerületi Fidesz szervezésében tartott közéleti és politikai fórum vendége kedd délután Pozsgay Imre volt. A politikus beszéde elején kijelentette: önmagamat is le kellett váltanom, önmagamat is meg kellett követnem, hogy most egyenesen az emberek szemében tudjak nézni.
Mint mondta, a Kádár korszakban fontos, vezetői tisztségeket töltött be, kezdetben azzal a naiv elképzeléssel, hogy reformokkal emberibbé lehet változtatni a rendszer arculatát, ám idővel rá kellett jönnie ez képtelenség, mivel ez egy genetikailag hibás rendszer.
"A 80-as években már tudtam, szövetségeseket kell keresnem, olyanokat, akik hasonlóan gondolkoznak, és így döntöttem úgy, hogy együtt fogok működni az úgynevezett népi-nemzeti vonalon gondolkodó ellenzékiekkel, Illyés Gyulával, Csoóri Sándorral, Nagy Lászlóval" - fogalmazott Pozsgay, és így folytatta: akkori pozíciómat felhasználva pártfogásomba vettem őket.
Hozzátette: 1981 december 3-án a Központi Bizottság ülésén került szembe először Kádárral, mikor a következő évi népgazdasági tervről kimondta, hogy hazugságon alapul az egész és arra szólította fel társait, hogy ne szavazzák meg. Nem így történt, és Kádár sem felejtett, néhány hónappal később elmozdították pozíciójából és a Hazafias Népfront főtitkárának nevezték ki, ám Pozsgay a szervezetet egy aktív fórummá változtatta, így a felső vezetés ellenére mégsem tudták kiszorítani a politikai közéletből.
"Próbálkozásaim végül 1985-ben a XIII. pártkongresszuson hiusították meg, mikor kivették a Hazafias Népfront kezéből a jelölő gyűlés szervezését, amelynek segítségével több ellenzéki - Rajk László, Bauer Tamás - is indulni akart a választásokon" - közölte, és így folytatta: durván avatkoztak be és lesöpörték törekvéseinket, ami után világossá vált számomra, a nemzet az egyetlen érték, amihez ragaszkodnom kell a továbbiakban.
Ellenzék a '80-as években
Az ellenzék szakadásáról szólva kijelentette: a demokratikus ellenzék 1987 áprilisában a Beszélő külön számában tette közzé a Társadalmi Szerződés című dokumentumot, melyen a nép-nemzeti szárny feldühödött és reakciójuk végeredménye lett a Lakitelken megszervezett találkozó.
Első lépésként hatan, Bíró László, Csoóri Sándor, Csurka István, Fűr Lajos, Fekete Lajos és Pozsgay Imre kezdte szervezni a találkozót, melyre eredetileg kevesen voltak hivatalosak, ám végül közel kétszáz jöttek össze.
"Számomra a legnagyobb csalódás az volt, hogy Budapesten egy olyan intézményt nem találtunk, amely otthont adott volna kezdeményezésünknek, így jött képbe Lakitelek és Lezsák Sándor" - emlékeztetett Pozsgay, aki elárulta: az ellenzék kemény magját tudatosan nem hívták meg a találkozóra, amire végül 1987 szeptember 27-én került sor.
A gyűlésen megfogalmazott nyilatkozatot végül a Hazafias Népfront lapjában, a Magyar Nemzetben tették közre Pozsgay segítségével. A politikus ugyanis egy önmaga által kért interjú segítségével adott hírt Lakitelekről és az ott megfogalmazott célokról. Az akkor 140.000 példányban nyomott napilap kolumnás cikke nagy vihart kavart, de soraim Kádár nyomására sem vontam vissza - fűzte hozzá.
Pozsgayt Kádár később a MSZMP új programjának kidolgozására kérte fel. "Önvizsgálatra és 1945-től kezdődő teljes számadásra van szüksége a pártnak vallottam akkoriban" - emlékezett vissza, majd így folytatta: 1989 januárjában a 168 óra című rádiós műsorban kimondtam, hogy 56 nem ellenforradalom, hanem szabadságharc és a szovjet bevonulás nem segítség, hanem egy durva támadás volt Magyarország ellen.
"Személyes motiváció is volt ebben a vallomásban, hiszen sok ideig én is elfogadtam ezt az álláspontot és lapítottam ahelyett, hogy hallatom hangom" - közölte Pozsgay, aki elárulta Szovjetunió erre a bejelentésre hivatalosan egyáltalán nem reagált, és ettől kezdve az MSZMP hatalma alapjaiban rengett meg.
Grósz Károly megpróbált ugyan fordítani a helyzeten, de innen már egyenes út vezetett a békés rendszerváltozáshoz.
Szocialisták az SZDSZ-ben
Pozsgay egy kérdésre válaszolva kifejtette: az SZDSZ befolyása túl nagy a szocialistákra, és ez nem véletlen. Mint mondta, a szocialisták még időben, 1989 környékén beépültek a rendszerváltó pártba, ahonnan még a mai napig aktívan fejtik ki tevékenységüket.
"A rendszerváltozás elkerülhetetlen volt, ám az utána következő dolgokat jobban kellett volna kezelni" - vallotta és hozzátette: az MDF-nek alkotmányozó nemzetgyűlést kellett volna összehívnia, hogy a nép is érezhesse, a rendszerváltozásnak ő is szerves része volt, de a politikus az MDF és az SZDSZ közötti paktum létrejöttét és hibás lépésnek értékelte, csak úgy, mint az adóságok kezelését, ugyanis véleménye szerint jó esélyünk lett volna arra, hogy a rendszerváltozással az egypártrendszer mellett az addig felgyülemlett adóságainkat is levessük.
Bence Áron, gondola.hu