Sem demokrácia, sem köztársaság nem épülhet tagadásból
Magyarország pillanatai drágák. Drágák ahhoz, hogy hazafiként elvesztegessük őket. Ezért ki kell mondanunk azt is, hogy sem demokrácia, sem semmiféle köztársaság nem épülhet tagadásból. A mi világunk igenekre épül. Az igenek világában pedig csak arra kell vigyáznunk, hogy belőlük nem újabb falakat, hanem házat és hazát kell emelnünk. Így lesz a lakóhelyből otthon, és így lesz a lakosságból nemzet. Így lesz a csalódott tömegekből szabad és önbecsülésükben sérthetetlen polgárok közössége, és így lesz országunk és ezeregynéhány éves államunk is mindannyiunk közös hazájává - mondta Áder János, a Fidesz frakcióvezetője szombaton, Budapesten, a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) küldöttgyűlésének meghívott felszólalójaként. A beszéd letöltése
Dátum: 2004-11-27 13:07:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=31517
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 20:58:22.742443, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Tisztelt Hölgyek és Urak,
kedves kereszténydemokrata Barátaink!
Az Európai Unió egyik alapító atyja, Robert Schuman azt mondta egyszer, hogy a demokrácia vagy keresztény lesz, vagy nem lesz.
Mert a keresztényellenes demokrácia olyan karikatúra, amely vagy zsarnokságba, vagy anarchiába süllyed.
Nekünk, akik itt e teremben összejöttünk, jó okunk van arra, hogy a 21. századba lépve is meghalljuk az elmúlt fél évszázad egyik legjelentősebb európai politikusának intését.
Jó okunk van arra, hogy sokmillió honfitársunk akaratával egybehangzóan kimondjuk: mi azt kívánjuk, legyen demokrácia.
Legyen demokrácia, azaz legyen szolidaritáson nyugvó társadalmi béke és egyetértés.
Legyen demokrácia, azaz a szociális piacgazdaság jelszava mögött teremjen mindenki számára elérhető, tisztes polgári jólét.
Legyen demokrácia, hogy senki se kiskorúsíthassa népet, és a szabadság váljon a nemzet összefogásának foglalatává.
Legyen demokrácia, hogy soha többé ne lophasson senki a jognak asztalánál.
És legyen demokrácia, hogy mindenkor mi magunk dönthessünk jelenünkről és közös jövendőnkről.
Magunk dönthessünk közös dolgainkról, és ha a népakarat úgy kívánja, magunk dönthessünk bármely kérdésről, legyen szó kórházainkról, vagy a magyar állampolgárság kedvezményes megadásáról.
Azt kívánjuk tehát, hogy legyen demokrácia, mert a történelem arra tanított meg minket, hogy aki gyengíti a demokráciába vetett hitet, az a lelke mélyén diktatúráról ábrándozik.
Igent mondunk a demokráciára, mert jól tudjuk, hogy a diktatúrák embert embertől, családot családtól, közösséget közösségtől elválasztó falait nemekből kezdik építeni.
Nemekből, mert minden diktatúra végső soron azt követeli tőlünk, hogy mondjuk nemet önmagunkra, mondjunk nemet hagyományainkra, mondjunk nemet erkölcseinkre, mondjunk nemet természetes közösségeinkre, mondjunk nemet hitünkre és mondjunk nemet a józan észre.
A kereszténydemokrácia legádázabb ellenségei, a szocialista és nemzetiszocialista diktatúrák is ugyanezt tették mindig.
És a diktatúrák sem istent, sem embert nem ismerő nemjei elemi erejű rombolást végeztek életünkben.
Ezért is jó érzés kimondani, és még jobb érzés hinni, hogy ma már mindez a múlté.
Mégis, aligha lehet nem észrevenni, hogy vannak falak, amelyek ma sem azért épülnek, hogy köztük majd emberek, családok lakjanak.
Hogy köztük szereteten nyugvó közösségeknek találjanak otthont.
Ezek a falak azért épülnek ma is, mint régen: hogy elválasszák egymástól az embereket.
Vannak, akik ma is a gőg, a gyűlölet, a közöny, a félelem és a hazugság láthatatlan falait építik körénk, és nekünk olykor ettől oly nehéz megtalálnunk az egymáshoz vezető utat.
Mert a gőg, a gyűlölet, a közöny és hazugság ma is a rombolás és tagadás része.
Avagy nem hatalmi gőg-e kijelenteni egy magát a népfelséget megtestesítő demokráciában, hogy a nép nem képes felfogni, miről is dönt majd, ezért nem helyes épp reábízni a döntést?
Avagy nem a gyűlölet és megvetés hangja szólal meg azokban, akik képesek Székelyudvarhelyen gyártatni még azt a propagandaújságot is, amelyben az első szótól az utolsóig azt harsogják, hogy az önhibájukon és akaratukon kívül a határainkon túl élő magyarokra nemmel szavazni az egyetlen felelős döntés?
Nem a közöny átláthatatlan ködfalát építik azok, akik a szavazástól való távolmaradásra buzdítanak egy demokráciában?
És a mesterségesen gerjesztett félelem vámszedői nem egy romlott és áporodott levegőjű hazugságlabirintus falait építik-e körénk, amikor 23 millió román ideözönlése után most a saját nemzetünkhöz tartozókkal riogatnak minket, magyarokat?
De talán ezek közül is a legeslegnehezebben megválaszolható kérdés, hogy ha mégsem gőgből, közönyből, gyűlöletből, ha tényleg nem a hazugság kényszeréből, vagy puszta megfélemlítésből, akkor vajon miért teszik mégis, amit tesznek?
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A kép riasztóan ismerős, és felettébb ismerős a képlet.
És ha valóban komolyan vesszük, ami a kormányzati politika szintjére emelve manapság elénk tárul, valljuk be, szívesen vigasztalnánk magunkat azzal, hogy ez vagy csak egy rossz álom, vagy legalábbis egy távoli és civilizálatlan országban történik mindez.
Ha tényleg csak rossz álom volna mégis, azt javaslom, mielőbb ébredjünk fel.
Ha pedig se nem rossz álom, se nem távoli világok sötétlő árnyékai azok, amiket látunk, akkor azt mondom, ne hagyjuk annyiban a dolgot.
Ne hagyjuk annyiban a dolgot, mert ezeregynéhány esztendős országunk alapjaira most valóban modern köztársaságot kell építenünk.
És ez a modern köztársaság pedig nem más, mint 21. századi polgári Magyarország.
Ezért eljött az idő, hogy kimondjuk, nem attól modernebb egy köztársaság, ha benne a tagadás erői gőgös szertelenséggel tobzódnak önnön hazugságaikban.
Eljött az idő, hogy kimondjuk, a kukac kunkorodásában több modernitás van, mint a ránk dübörgő hazugsággyárak egyes részvényeseinek fejében.
És szerencsére ma már ahhoz sem kell különösen kifinomult hallás, hogy meghalljuk, a változás igénye ma már itt dörömböl az ablakunkon.
Mert Magyarország pillanatai drágák. Drágák ahhoz, hogy hazafiként elvesztegessük őket. Ezért ki kell mondanunk azt is, hogy sem demokrácia, sem semmiféle köztársaság nem épülhet tagadásból.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A mi világunk igenekre épül. Az igenek világában pedig csak arra kell vigyáznunk, hogy belőlük nem újabb falakat, hanem házat és hazát kell emelnünk.
Így lesz a lakóhelyből otthon, és így lesz a lakosságból nemzet.
Így lesz a csalódott tömegekből szabad és önbecsülésükben sérthetetlen polgárok közössége, és így lesz országunk és ezeregynéhány éves államunk is mindannyiunk közös hazájává.
A magyar nyelv ezt hívja köztársaságnak.
Mert az igai köztársasági eszme ezt kellene, hogy megtestesítse.
Csakhogy, úgy áll a dolog, hogy akik ma köztársaságról beszélnek, mégsem erre, hanem valami egészen másra vágynak.
Hogy mire, azt persze gondosan homályban hagyják.
Annyit azonban elárulnak mégis, hogy Ők egy szerethetőbb Magyarországot akarnak, azaz egy szerethető Magyarország - ahogy ők mondani szeretik - megcsinálásáról beszélnek.
Üzenjünk nekik is e helyről.
Üzenjük együtt, hogy kevesebb ártó buzgalommal talán többet használhatnának annak a nemzetnek, amelyből maguk is vétettek.
Szép szóval kérjük meg hát őket, álljanak meg egy pillanatra.
Addig álljanak meg, amíg még lehet.
Álljanak meg, és értsék meg végre: nem az a feladatuk, hogy szerethetőbbé tegyék Magyarországot. A feladat sokkal egyszerűbb ennél.
A buzgó szerethetőbbé tétel helyett mi azzal is beérnénk, ha egyszerűen csak szeretnék közös hazánkat.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mondjuk el még egyszer, másképp. Hátha így ők is megértik egyszer, vagy legalább nem értik és nem magyarázzák majd kényszeresen félre.
Az a férfi, aki szerethetőbbé akarja tenni felségét, vajon valóban igazi házastársi szeretettel szereti élete párját?
Vagy az a szülő, aki arról ábrándozik, hogyan tehetné gyermekét még szerethetőbbé, vajon valóban igazi anyaként vagy apaként szereti önnön vérét?
Avagy nem arról beszél-e maga Pál apostol is Korinthusbeliekhez írt levelében, hogy a szeretet nem méricskél?
Egy szerető férjnek, egy igazi szülőnek, egy valódi demokratának, és egy köztársaságpárti politikusnak csak egyféle válasza lehet erre.
Csak egyféle válasza, hiszen rőffel legfeljebb csak a hatalom szeretetét lehet mérni.
De mi lehet erősebb a szeretet hatalmánál?
Mert a szeretet nem a maga hasznát lesi sosem, hanem épp ellenkezőleg. A szeretet adni akar.
Mi is adni és nem elvenni szeretnénk. Például állampolgárságot adni annak, aki magyar. Kórházainknak pedig esélyt adni arra, hogy közös tulajdonunkban maradhassanak.
Ezért szavazunk igennel a közelgő kétigenes népszavazáson. Mert számunkra az igen az egyetlen felelős döntés.
Tisztelt hölgyeim és uraim!
A változás igénye csakugyan itt dörömböl már az ablakunkon.
Az európai parlamenti választás után a soproni és a szécsényi időközi választások példája is ezt mutatja.
Hiszen mindhárom választásnak ugyanaz lett az eredménye.
A polgári szövetségbe tömörült erők mindhárom választáson egyedül több támogatást kaptak, mint az összes többi párt együttvéve.
A Kereszténydemokrata Néppártra és a Fidesz - Magyar Polgári Szövetségre nézve ez nagy megtiszteltetés és rendkívüli felelősség is egybenn.
Egyszersmind világos példája annak, hogy a polgári oldalon az összefogásnak nincs alternatívája. És ebbe az összefogásba a polgári demokraták és a kereszténydemokraták az igazi magyar demokratákat továbbra is türelemmel várják.
Türelemmel várják, mert az ország szekere rossz irányba fordult.
Lejtőre került az ország gazdasága, egyesek ezt hívják lendületnek.
Ma minden csökken, ami a polgári kormány idején növekedésnek indult, és minden nő, aminek inkább csökkennie kéne.
Mr. Nagyajólét bátor és igazságos kormányzást ígér, miközben lassan már külön értelmező kéziszótárra lesz szükség szavai megértéséhez.
Külön értelmező kéziszótárra, ahol az adócsökkentés például összességében jelentős adónövelést jelent.
A 400 ezer új munkahely: növekvő munkanélküliséget.
Az ingyenes gyógyszer egekbe szökő árakat.
A nem lesz gázáremelés pedig idestova másfélszeres terhet.
A kiterjesztjük az otthonteremtést azt jelenti, hogy szétverik és lerombolják a jól működő rendszert.
A csökkentjük a diákhitel kamatait, azt jelenti, hogy növelni fogják.
A csökkentjük az inflációt, azt jelenti, hogy gyorsul a pénzromlás, kevesebbet ér a bér és a nyugdíj.
A megőrizzük a Széchenyi Tervet, azt jelentette, hogy azonnal megszüntetik, az olcsóbb autópályákat építünk, pedig mit is jelenthetett mást, minthogy kétszer olyan drágán.
A lop stop azt jelenti lop start, az üvegzseb pedig azt, hogy a miniszterelnök valamelyik üzlettársa akár 1 milliárddal rosszabb ajánlattal privatizálhatja az államnak egyébként nyereséget hozó Nemzeti Tankönyvkiadót.
Az igazságosabbá tesszük az ő szájukból tehát azt jelenti, hogy igazságtalanabbá, a fellendítjük a magyar mezőgazdaságot pedig azt, hogy lezüllesztjük.
Ma már tudjuk, hogy a 23 millió román özönlik ránk is azt jelentette, hogy idejött egy pincér és egy új kormányszóvivő. Most pedig azt mondják, hasonló logika mentén, hogy szavazzunk nemmel, mert ez a felelős döntés.
Itt álljunk meg egy pillanatra. Mivel minden szavuknak éppen a fordítottja, lehet, hogy ők így buzdítanak az igenre?
E nyakatekert logika helyett, jobb lenne, ha megszívlelnék a Szentírásbeli intést: igenléstek legyen igenlés. Mennyivel egyszerűbb lenne.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Céltalan hajósnak semmilyen szél sem kedvez, tartja a mondás.
Mi magyarok azonban nem lehetünk céltalanul hánykódó nemzet.
Nem lehet az a küldetésünk, bárki is tanácsolja nekünk, hogy tanuljunk meg kicsik lenni.
Merjünk nagyok lenni inkább, mert egy nemzet vagy egy ország nagyságát nemcsak lélekszámban vagy területben mérik, hanem szívben, észben, tehetségben.
A történelem számtalan példával szolgál arra, hogy a kis népeknek is lehet nagy küldetése. Mi magyarok például számtalan világraszóló értékkel gazdagítottuk már a civilizált világ tudását. Most azonban előttünk a lehetőség, hogy egyetlen igennel most magunkat, mindannyiunkat is gazdagabbá tegyük a december 5-ei népszavazáson.
Mert ha nemet mondanánk, azzal mindannyian szegényebbek lennénk.
Hiszen ugyan kitől remélhetnénk, hogy megbecsüljön minket, ha mi magunk mondanánk nemet önbecsülésünkre?
Mert ha igaz, hogy a demokrácia vagy keresztény lesz, vagy nem lesz, úgy igaz az is, hogy a köztársaság, amit építünk vagy magyar lesz, vagy nem lesz.
Mert ha magyarellenes lesz, vagy zsarnokságba, vagy anarchiába süllyed.
Köszönöm, hogy meghallgattak, figyelmük megtisztelő volt számomra!
***
Olyan még nem volt, hogy egy kormány a saját nemzete ellen kampányolt volna
Semjén Zsolt, a KDNP elnöke a kettős állampolgárság kérdéséről szólva elmondta: nem érti, hogy a kormány miért sajnálja azokat a kedvezményeket a határon túli magyaroktól, amelyeket néhány hónapja az Európai Unió 450 millió polgárának megadott.
- Olyan még nem volt, hogy egy kormány a saját nemzete ellen kampányolt volna - fogalmazott a politikus.
A kampány idején a köztévében kettős mércével mérnek, mert míg az uniós népszavazás idején nem gördítettek akadályt egy igenre buzdító felhívás ismertetése elé, addig a kettős állampolgárság igenjére szóló püspökkari körlevelet kicenzúrázták - emlékeztetett az elnök.
Semjén Zsolt elnök felhívta a figyelmet arra, hogy a kormány a jövő évi költségvetési tervezet készítésekor példátlan támadást indított az egyházak ellen és diszkriminációt alkalmaz
A politikus elmondta, hogy egy egyházi iskolába járó diák nem kaphat kollégiumi szállást, bejárói normatívát, étkezési hozzájárulást és nem kaphat tankönyvtámogatást még akkor sem, ha szociálisan rászorult.
fideszfrakcio.hu