A kultúra időzített bombája

Nemrég adta át Jankovics Marcell, a neves rajzfilmrendező a Nemzeti Kulturális Alapprogram vezetését Harsányi László elnöknek, akit az új kulturális miniszter, Görgey Gábor nevezett ki. A közgazdász végzettségű Harsányi első nyilatkozatában megígérte, hogy a következő ciklusban demokratizálni fogják az NKA működését, és igyekeznek majd népszerűsíteni, közelebb hozni a kultúrát az emberekhez. Mennyire megalapozottak ezek a törekvések? Sikerül-e kilábalnia a magyar kultúrának az 1989-90-es rendszerváltozást követően kialakult súlyos finanszírozási válságból? Lehet-e mind a jobb-, mind a baloldal megelégedésére elosztani az NKA támogatását? Ezekről a kérdésekről beszélgetett Pelle János Jankovics Marcellel.

Dátum: 2002-07-25 14:14:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=2926
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 17:38:12.856092, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

- Feltételezem, hogy saját, vitathatatlanul kulturális értékeket produkáló cégének, a Pannoniafilmnek sikerült jelentős állami támogatást szereznie.

- Bár így lenne! Sajnos a cég, minden erőfeszítésem ellenére, megmaradt állami tulajdonban, továbbra is az ÁPV Rt. kezelésében van. Sorsunk bizonytalan, úgy volt, hogy május 31-én döntenek rólunk, de mint ismeretes, az ÁPV Rt. vezetését időközben az új kormány leváltotta. Nem kapunk állami megrendeléseket, s elkészült filmem költségeit is - az Ének a csodaszarvasról című filmem kivételével - csak utólag finanszírozta a kulturális tárca. A nagy kereskedelmi televíziók, a tv2 és a RTL Klub nem rendelnek tőlünk, inkább olcsón vásárolt nyugati rajzfilmeket sugároznak. Súlyos terhet jelent számunkra, hogy fenn kell tartanunk az ingatlant, ahol a stúdió működik. Itt, ebben az 1800 négyzetméteres épületben egykor a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat irodái működtek, s jelenleg őrzéssel együtt mintegy havi négymillió forintba kerül a fenntartása.

- Jobban jártak volna, ha maradnak régi, patinás székhelyükön, a Hűvösvölgyi úton...

- Kilencvenhét végén kellett onnan elköltöznünk, rövid ideig a TV3 használta, de azóta üresen áll. De már nem mennénk oda vissza, hiszen ez a ház is nagy nekünk. Ma csak huszonöt dolgozónk van, utoljára akkor volt itt nyüzsgés, amikor az utolsó nagy filmünk készült. Az utóbbi tíz évben alaposan átalakult a rajzfilmkészítés technikája, az alkotók többsége ma már nem rajzasztalon, hanem otthon, számítógéppel dolgozik, s munkáját elküldi a rendezőnek. Ez az eljárás se olcsóbb, hiszen meg kell vásárolni a speciális rajzprogramokat, de a produkciót legalább nem terheli a stúdió rezsije.

- A Nemzeti Kulturális Alapprogram elnökeként melyik területen támadt a legtöbb nehézsége?

- Természetesen ott, ahol a kultúra szinte összeér a politikával, vagyis a folyóirat-támogatások odaítélése terén. Erre egyébként, nem lévén tagja az erre hivatott kuratóriumnak, nem is volt befolyásom. Folyamatosan támadtak mind a jobb-, mind a baloldalról. Hadd mondjak példát az előbbire. 1999 februárjában a Gellért Szálló ruhatárában megszólított Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője, s megkérdezte, érdemes-e a hetilapjának támogatásért fordulni az NKA-hoz. Lebeszéltem róla, mert egyrészt biztos voltam benne, hogy a kuratórium elutasítja a pályázatát, másrészt felfogásom szerint az aktívan politizáló lapokat nem nekünk kell támogatnunk, hanem a pártoknak. Minthogy azonban abban az évben az Élet és Irodalom című hetilap egy előző évi, még a régi összetételű NKA-bizottság döntése alapján kapott támogatást, Lovas István élesen megtámadott, és a baloldal iránti részrehajlással vádolt. Két évbe telt, amíg elértem, hogy az NKA ne járuljon hozzá hetilapok, illetve pártpolitikai lapok megjelenésének költségeihez.

- Viszont a folyóiratok kapcsán meg a baloldalt sikerült magára haragítania...

- Mindig arra törekedtem, hogy a sajtó támogatásában az NKA "középen álljon", még akkor is, ha ezt az irányt mindig eltérően lehet értelmezni. A témáról a Nap-kelte Szauna című műsorában elmondtam a véleményem Wisinger Istvánnak, a MÚOSZ elnökének, Kovács Zoltánnak, az ÉS és Balogh Ernőnek, a Kritika főszerkesztőjének. Vitapartnereim többször is hangsúlyozták, hogy "a politika része a kultúrának". Megjegyzem, a Kritika azon folyóiratok közé tartozik, melyek határozottan politizálnak, mégis kapott támogatást az NKA-tól. A Mozgó Világ is, amelynek azonban az utolsó évben már nem adtunk. Ez a lap írta a Fidesz április 13-i, Parlament előtti nagygyűlése kapcsán, hogy "a polgári köpeny alól kilóg a nyilas lóláb".

- Beszéljünk inkább egy nyugalmas témáról, mondjuk a nemzeti filmközpont tervéről. Ön szerint min bukott el ez a kezdeményezés?

- Nagyon sajnálom, hogy a Fidesz-kormánynak nem sikerült elfogadtatnia az Országgyűléssel a filmtörvényt. Persze én rögtön felhívtam a figyelmet arra, hogy a filmszakma erősen megosztott, mindig is az volt, s ezt a politika rendszeresen kihasználta. Most is ez történt, s a kulturális kormányzatra pergőtűz zúdult a filmközpont terve miatt. Pedig mecenatúrára mindenképp szükség van, az állami támogatás mellé elhanyagolható mértékben "társul be" a magántőke. Magyarországon évente elkészülhet egy-két "kurzusfilm", mint a Hídember vagy a Bánk bán, de mellettük le kellene forgatni még vagy 14-16 játékfilmet, köztük legalább egy egész estés rajzfilmet. Erre kaptam is ígéretet, a filmtörvény elutasítása miatt azonban ez a tervem kútba esett. Mint ahogy abból sem lett semmi, hogy a Pannónia "nemzeti intézmény" legyen, amilyen a hetvenes években volt. De akkor a Pannónia stúdiónak évi kétmilliárd forint volt a költségvetése, míg ma az egész szakma összesen kap hatvanmilliót a Magyar Mozgókép Alapítványtól, tízet az NKA-tól, s ehhez tesz hozzá az ORTT még vagy harmincmilliót. Sajnos a négyéves kormányzati ciklus kevés volt az évtizedek óta elrontott dolgok rendbetételére.

- Miért fordít ilyen keveset az NKA a hazai filmek támogatására?

- Az NKA az új vezetés alatt sem tehet mást, mint hogy szétosztja a beszedett járulékokat. Sajnos a multiplex mozikat üzemeltető cégektől sokkal kisebb összeg folyt be, mint amit reméltünk, így csak évi 250 millió forintot adhattunk az alkotóknak. Egyébként ha jól tudom, már folyik a vita a kulturális minisztériumban a hazai filmgyártás támogatásáról. Az az érzésem, hogy sem a szocialisták, sem pedig Görgey Gábor nem talál majd csodaszert a filmesek számára. Egyébként Görgey 1964 és 1972 között a Pannónia dramaturgja volt. Azt hiszem, a művészeti ágak közül hozzá a legközelebb a színház áll, s így várható, hogy miniszteri különkeretéből erre áldoz majd a legtöbbet. Egyébként természetes, hogy minden miniszternek más a kedvence: Rockenbauer Zoltán például zenerajongó volt.

- A különkeret problémája mindig nézeteltérésre ad okot. Ön hogyan foglalt állást ebben a kérdésben?

- Én az NKA érdekeit képviseltem, s ellenálltam annak a törekvésnek, hogy a miniszteri keret a bevétel ötven százalékát tegye ki. 2000-ben és 2001-ben a támogatás 37 százalékát osztotta szét a miniszter, s ez az arány 2002-re 33 százalékra csökken. Most az utódom, Harsányi László azt mondta, hogy a miniszteri különkeretet húsz és harminc százalék közé szeretnék leszorítani. Sokan hitték rólam is, hogy van különkeretem, van olyan ember, akit négy év alatt nem sikerült meggyőznöm arról, hogy nincsen. Volt időszak, amikor hetente ötszázan hívtak fel telefonon, s kérték a segítségemet egy-egy program finanszírozásához. Persze ha meggondoljuk, hogy az NKA-ba évente mintegy tizenháromezer pályázat érkezik, érthető, hogy ebből mintegy háromezren próbálnak "lobbizni".

- Hogyan boldogult a zenészekkel?

- Őszintén szólva nagy könnyebbséget jelentett, amikor Rockenbauer Zoltán miniszter kivette a "nemzeti zene alapintézményeit" az NKA felügyelete alól. Addig állandóan hozzám fordultak az Operaház különböző érdekcsoportjai, a Nemzeti Filharmonikusok vezetői, illetve a zenészek ellenérdekelt területeinek képviselői. Nem ismertem ki magam az ellentmondásos érdekek sűrűjében.

- Milyen változások várhatók az NKA főbizottságában és a kuratóriumi testületekben?

- A főbizottság az elnökkel együtt tizenhárom főből áll. A tizenöt kuratóriumban további 140 tag teszi a dolgát. A mandátumok lejárata szerint a csere folyamatos, ám a jelentős változás épp a kormányzati ciklus félidejére esik, így elmondható, hogy politikai szempontból időbeli, "dinamikus" egyensúly-kiegyenlítődés érvényesül.

- Mi a véleménye az utódjáról?

- Harsányi László közgazdász, a Szonda-Ipsos Közvélemény-kutató Intézet igazgatója. A szívén viseli az alap autonómiáját. Törekvése az, hogy növekedjék a bevétel, és csökkenjen a miniszteri keret. Rendelkezik közigazgatási tapasztalatokkal, mert a Horn-kormány alatt közigazgatási államtitkár volt, s két évig részt vett az NKA csúcsbizottságának munkájában is. Remélem, e téren eredményeket ér el. Örülnék neki, ha nem változnának meg az NKA legfőbb célkitűzései: a Budapest-vidék, profi-amatőr, felnőtt-gyermek, valamint az anyaország és a határon túliak kultúrájának arányos támogatása. Bízom benne, hogy az új kormány megalkotja majd a régen aktuális filmtörvényt, amit a szakma is elfogad, és sikerül hatástalanítania a magyar kultúra "időzített bombáját".

Pelle János, Heti Válasz