A magyar ügy lejáratása

Az önmagát árokbetemetőnek és nemzeti középnek nevező MSZP-kormánynak bravúrosan rövid idő alatt sikerült határon túlra exportálnia a magyar belpolitikát jellemző megosztottságot, lövészárkokba kényszerítve így például a "plusz ötmillió" magyar jelentős hányadát kitevő erdélyi politikai közéletet is. Ugyanakkor belföldön - a soha nem bizonyított, ám a választók idegeit jól felpiszkáló "szatyorban vitték a ti adóforintjaitokat a határon túliaknak" típusú vádak emlegetésével próbálják megállítani a Orbán-kormány alatt elindult nemzetegyesítő folyamatot.

Dátum: 2002-07-25 17:22:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=2927
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 17:38:13.178161, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Először nézzük csak, hogy állnak a dolgok jelenleg Erdélyben, ahol az RMDSZ jelenlegi vezetése látványosan beállt a Medgyessy-kabinet mögé, és a hálózatok kormányától ellesett módszerekkel próbálja bedarálni a bedarálhatókat és partvonalon kívülre szorítani azokat, akik tudnak és mernek ellenállni. A folyamat az ifjúságot sem kíméli - sőt, épp az ifjúsági szervezetek esetében - mint ama állatorvosi lovon - teljes spektrumában megfigyelhető.

Erdélyben ma két ifjúsági ernyőszervezet próbálja összefogni a magyar fiatalokat. Az egyik több tucat szervezetet tömörít immár sok esztendeje: a Magyar Ifjúsági Tanács alapszabályba foglalt helyekkel rendelkezett az RMDSZ miniparlamentjében egészen addig, míg ki nem utálták onnan. Helyükre az alig egy éve létrehozott Magyar Ifjúsági Értekezlet (Miért) aspirál, amelynek vezetői (zömükben RMDSZ-alkalmazottak) nem győzik hangsúlyozni, hogy az egészséges alternatíva jegyében jöttek létre. A Miértre azért volt szükség - vélik neves erdélyi publicisták -, mert a pártnak elege volt a független utakhoz ragaszkodó fiatalokból, de ugyanakkor kellett a megbízható káderutánpótlás.

A magyarországi választási eredmények után a Markó Béla vezette RMDSZ soha nem tapasztalt gátlástalansággal (és Budapest bátorító mosolyának tudatában) kezd leszámolni belső ellenségeivel. Markó, aki egy személyben felügyeli a Bukarestből és Budapestről érkező pénzeket, utóbbiak esetében most hirtelen rájött, hogy gondok voltak az átláthatósággal. Ez magyarra fordtva anynyit tesz: igaz, hogy mindenki számára nyilvánosak a döntések (lásd www.ika.hu), de voltak, amelyekről nem ő döntött. Nem vitte el Tőkést a Magyar Állandó Értekezletre (tett-e valaki többet az erdélyi magyarságért az elmúlt tucatnyi esztendőben, mint a tiszteletbeli elnök?), a Medgyessy-látogatás során a meghívottak listájáról kifelejtették a belső ellenzéknek számító Reform Tömörülés tagjait és a Miérttel megszervezték az ellen-Tusnádot, a Bálványosi Szabadegyetem gyenge utánzatát egy nyárádszentmártoni lovasfogadóba.

Időzzünk kicsit ennél a nyári akadémiánál. Nem ellen-Tusnád akar lenni - nyilatkozta az egyik szervező a Krónikának -, a cél csupán időpontban megelőzni a sokéves hagyománnyal rendelkező szabadegyetemet. Érdekes érvelés, miként az is eredeti megoldás, hogy egyetlen anyaországi vagy erdélyi előadót sem hívtak meg a jelenlegi ellenzékiekből. S hogy semmit sem bíztak a véletlenre, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy zártkörű volt a résztvevők százötven fős tömege is, nehogy valaki kényelmetlen kérdéseket tegyen fel a nagy számban megjelenő szocialista politikusoknak és az RMDSZ csúcsvezetésének. A szocialisták azonban hozták a formájukat, s kényelmetlen kérdések nélkül, önként és dalolva mondtak égbekiáltó ostobaságokat. Például Medgyes Péter, az Oktatási Minisztérium ügyeletes ifjú titánja, aki ifjonti naivitással csodálkozott rá arra, hogy az erdélyi tehetséges diákokat sokszor már a középiskolákból átcsábítják az anyaországba. Amikor rákérdeztek arra, hogyan lehetne megállítani ezt a folyamatot (mert ugye az MSZP is a szülőföldön maradást, a helyben boldogulást támogatja), dicséretes őszinteséggel válaszolt: Halvány lila gőzöm sincs! Ez nem volna olyan nagy baj, ha nem éppen az ebben a kérdésben illetékes, helyettes államtitkárként kapná a fizetését - de sajnos így kapja, mi meg újfent meggyőződhetünk a szocialisták szakértelméről a határon túli magyarokkal kapcsolatos kérdésekben.

A ló nélküli Lovascsárdába a fiatal baloldal emberein és a sokat megélt kommunistákon kívül az RMDSZ-szel nagy paktumbarátságban levő kormánypárt képviselői is ellátogattak. Nem volt olyan nap, amikor többször ki ne derült volna: az évenként felújított egyezmény (amely során az RMDSZ úgy van ellenzékben, hogy közben mindig a kormánypártokkal együtt szavaz) a minden létező világok legjobbikába vezeti az erdélyi magyarságot. De addig azért rögös az út: Vasile Dancu tájékoztatási miniszter ugyanis épp két mosoly közt mondta el eredeti meglátását az erdélyi magyarságról, amely elkényeztetett gyerekként addig terrorizálja kedves szülejét (vagyis a jóságos bukaresti hatalmat), amíg az beadja a derekát és enged az érzelmi zsarolásnak. Egy adott kisebbség igényei annál magasabbak - folytatódott a meghökkentő gondolat - minél több engedményt tesz neki a többség. A PSD láthatóan bekeményít (ebbe a folyamatba illik az RMDSZ megkerülésével elkészített kedvezőtlen jelentés státusirodaügyben, a kolozs megyei prefektus Funár-ízű helységnévtábla-ügyei és az erdélyi tanácskozáson való megállapítás, amely szerint a magyarokkal való kiegyezés árt a népszerűségnek), az RMDSZ kezét köti az aláírás, az erdélyi magyarok meg csak néznek, mint a moziban, miközben tízévenként majd kétszázezerrel fogynak a szülőföldről, amíg van miből.

És akkor nézzünk szét itthon, milyen az élet a "legbékésebb Máért-ülés" után. A Magyar Hírlap a múlt hét végén olyan vezércikket közölt a tanácskozásról, amellyel anno fogalmazási versenyt lehetett volna nyerni a Pravdánál. Nézzük csak az elejét: Olyan - ízlés szerint kaland- vagy abszurd rémfilmekbe illő - történetek keringenek a határon túli magyaroknak szánt pénzek eddigi elosztásáról, hogy amikor a Máért szerdai ülésén Kovács László azt mondta, a támogatási rendszer átláthatósága nem átlátszó nejlonzacskókban cipelt összegekről szól. Pillanatra sem merült fel valakiben: vajon mire is gondolhatott a külügyminiszter? A teremben ülők arcán rángások vagy mosolyok villantak, egyikük meg is jegyezte: "Hú, a Laci nagyon kemény volt!"

Jó lenne, ha a Soros-pályázatokon kinevelt tényfeltáró médiabajnokok végre legalább egyetlen szatyros ügyről hírt adnának, mert hónapok óta csak a vádaskodásoknál tartunk, tények nélkül. Addig azonban jó lenne ezt befejezni, mert a szatyrok szajkózása mérhetetlen módon árt a magyar-magyar ügynek. Amit sokszor hallunk, az - ettől működnek a mosóporreklámok - vélt igazsággá érik bennünk. Gyaníthatóan ez a cél - vagyis azt akarják elültetni a magyar választópolgárok fejében, hogy a határon túli magyarok támogatása zavaros ügy, "azok" vélhetően ellopják a "mi" forintjainkat, leghelyesebb hát, ha egy fillért sem adunk. És jó lenne arról is beszélni: a pénzosztó közalapítványok kuratóriumában ott ülnek az SZDSZ és az MSZP képviselői is, így ha szatyrokban vitték a pénzt (ha egyáltalán vitték), akkor arról nekik is tudniuk kellett.

Az új budapesti kormány képviselői - szerda délben legalábbis így látszik ez Tusnádfürdőről - megengedik maguknak azt a luxust, hogy nem mennek el a román-magyar párbeszéd legnagyobb hagyományokkal bíró és minden bizonnyal legfontosabb nem hivatalos fórumára, a Bálványosi Szabadegyetemre. A példa ragadós: úgy tűnik, ezt a gesztust Markó Béla is megengedi magának. Kár, mert Tusnádon egyre több a sátor, finom a kürtőskalács és kitűnő a hangulat.

Én például vettem egy trikót, amelyen az áll: egy a plusz ötmillióból.

Lukács Csaba (Magyar Nemzet, július 25.)