A XIII. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor szombati napja

Nagy tömeg volt szombaton. Orbán Viktor és Adrian Severin tartott előadást.

Dátum: 2002-07-30 15:56:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=2987
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 17:38:32.366345, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Több ezer hallgató jelenlétében zajlott le szombaton, július 27-én a XIII. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor utolsó előadása, amely a NATO-bővítés - Közép-Kelet-Európa jövője címet viselte, s amelynek meghívott előadói Orbán Viktor, Magyarország 1998-2002 közötti miniszterelnöke, országgyűlési képviselő és Adrian Severin, az EBESZ Parlamenti Közgyűlésének tiszteletbeli elnöke, a Szociáldemokrata Párt (PSD) parlamenti képviselője voltak. A házigazda és a moderátor szerepét hagyományosan Toró T. Tibor, a Reform Tömörülés elnöke, RMDSZ-es parlamenti képviselő töltötte be. Az egész hetes rendezvény idei átfogó címe Polgári kibontakozás Európában volt.

Toró T. Tibor nyitóbeszédében a tusványosi együvétartozás örömének tizenharmadik alkalmáról beszélt, és szólt arról, hogy az idén ezen a héten volt, aki nem találta meg a helyet a térképen, s ezt jelezte is. "Nem csoda, hisz Tusványost, a szabad eszmék szabad terét, a szabad eszmék iránti hűséget és tiszteletet, a szabadságot magát nem a térképen, hanem magunkban kell keresnünk" - jelentette ki. Hozzátéve: "Mi, akik itt vagyunk, már megtaláltuk. Itt, legbelül. S mivel ez kívülről nem látszik, szeretjük másoknak és egymásnak megmutatni: vagyunk, itt vagyunk, együtt vagyunk, sokan vagyunk. Sokan vagyunk együtt, és együtt vagyunk sokan. Összeköt bennünket a XXI. század polgári értékrendje, a közösségében magára találó szabad és felelős polgáré." A szabadságot és a felelősséget a bálványosi folyamat, Tusványos kulcsszavainak nevezte, melyek szerinte egyben a térség stabilitásának garanciái is. Mint mondta, az erdélyi magyarok, immár alig másfél millióan, aggódnak jövőjükért, s jövőjükért várják el az anyaország és az állampolgárság szerinti országuk felelős magatartását. "Vagy szabadon és felelősen leszünk ugyanakkor a tizenötmilliós magyar nemzet és a húszmilliós román lakosság tagjai, vagy nem leszünk; a XXI. század Közép-Kelet-Európája vagy a szabad és felelős nemzetek és államok régiója lesz, vagy nem lesz" - fogalmazott. Toró cáfolta azt a vélekedést, miszerint a stabilitás és a nyugalom azt jelenti, hogy a kisebbségi nemzeti közösségek mindeddig megválaszolatlan kérdéseiről hallgatni kell. Ez annak ellenére sem igaz, ha "egyesek a hatalom magasából arra intenek, hogy hallgatni arany", s akkor se, ha "azok, akik a nevünkben a jövőről tárgyalnak, úgy tesznek, mintha nekünk úgy volna jó, ahogy van". Mint mondta, a bálványosi folyamat tizenkét esztendeje annak jegyében zajlott, hogy lehet jobb is, lehet sokkal jobban is. Meglátása szerint vele, a tusványosi diákokkal együtt sokan vannak, akik a polgári értékeket vallják, de még nem elegen. Toró T. Tibor emlékeztetett arra, hogy tavaly ugyanitt Orbán Viktort a nemzet miniszterelnökeként köszöntötte, s így járt el ezúttal is, mivel saját elmondása szerint semmi okot nem lát arra, hogy másként tegyen, "hiszen itt legbelül azóta semmi sem változott". Adrian Severint a házigazda régi barátként, Tusványos visszajáró vendégeként mutatta be, mint olyat, aki "otthon érzi magát a szabad gondolatok szabad mezején".

Az EBESZ Parlamenti Közgyűlésének tiszteletbeli elnöke barátsággal üdvözölt minden jelenlévőt, s mint mondta, büszke arra, hogy ennek a szabadegyetemnek a veteránjai közé tartozik. A románok és a magyarok közös célkitűzései alapján közös építkezést javasolt, és Orbán Viktort, illetve Németh Zsolt országgyűlési képviselőt, a Magyar Külügyminisztérium volt politikai államtitkárát köszöntve kijelentette: a barátság nem attól függ, hogy politikailag teljesen egyetértünk-e. Elismerte, idén tétovázott annak eldöntésekor, hogy eljöjjön-e, de nem azért, mert a román-magyar kapcsolatokban negatív fejleményeket tapasztalt volna, hanem azért, mert úgy érezte, a magyarok közötti relációk nem olyan jók, mint korábban. Ezért az összes magyar egységére szólított fel, csakúgy, mint az összes román egységére, illetve a magyar-román egységre az egységesülő Európában. Fő üzenetnek is ezt nevezte, rámutatva, hogy Magyarország és Románia stratégiai érdekei egybeesnek. "Nem érdemes egy jobb múltért harcolni, annál inkább egy jobb jelenért, jövőért" - jelentette ki. Közép-Európa megvalósítása tekintetében külön akadálynak nevezte azt, hogy Magyarország és Románia nem lett egyszerre a NATO tagja, de emlékeztetett arra, hogy ő korábban sem vélte úgy, hogy ez feszültségekhez vezethet a két állam között, mint ahogy ez nem is történt meg. Reményét fejezte ki, hogy a prágai csúcson Románia is meghívást kap a katonai szervezetbe, s akkor ilyen tekintetben is csatlakozhat Magyarországhoz is, mint stratégiai partneréhez. Az Orbán-Nastase megállapodás szerinte bebizonyította, hogy lehet európai módon tárgyalni és megegyezni, s az egyetértési nyilatkozatot az egész földrész számára pozitívnak nevezte. A vélemények és a prioritások tekintetében továbbra is lehetnek eltérések, de ezek taktikai jellegűek lesznek szerinte, a "stratégiai határozottság" azonban a román-magyar partnerség építésére kötelez. A NATO új bővítési hulláma reménye szerint lehetőséget ad a további közeledésre, együttműködésre román-magyar és magyar-magyar relációban is. Az EU-bővítés kiteljesedésétől Severin ugyanakkor azt várja, hogy az ne távolítsa el az Egyesült Államokat Európától. "Az USA-nak európai hatalomnak kell maradnia" - vélekedett.

Toró T. Tibor Adrian Severin előadása végén emlékeztetett arra, hogy a román-magyar stratégiai partnerség kialakításának szükségességét éppen az előtte szóló vetette fel korábban a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen, s reményét fejezte ki, hogy miként más, itt megfogalmazódott gondolatokat, ezt is sikerül megvalósítani.

Orbán Viktor előadása elején emlékeztetett arra, hogy Magyarország NATO-ba való felvétele előtt sokan érveltek a lépés ellen, mondván, hogy ha a szomszédos országok nem nyernek felvételt ugyanakkor, az destabilizálhatja a térséget. Ezzel szemben a régió stabilabbá vált Magyarország bevonása révén: ezért lehetett például könnyebben pacifizálni a délszláv térséget is - hangzott el. Románia idei meghívását szinte teljesen biztosnak mondta, hozzátéve, hogy az a kérdés, hogy az invitáció konkrét időpontra szól-e, avagy elvi jellegű lesz, s további feladatokat jelöl-e ki az ország számára. Orbán beszélt arról, hogy szeptember 11-e óta egyre többen teszik föl a NATO további létjogosultságára vonatkozó kérdést, s miután ismertette a szkeptikusok fölvetéseit, kijelentette, hogy a katonai tömbnek továbbra is lesz relevanciája, mert egy terrortámadás utáni igen széles nemzetközi koalíció nem lesz hosszú idejű, és nem helyettesíthet egy kulturális és érdekazonosságon alapuló integrált katonai szervezetet. Leszögezte, hogy Magyarország támogatta és támogatja Románia NATO-csatlakozását - azért, mert általában hasznos számára, ha szomszédaival ugyanazon szövetségben van, mert a romániai magyarság érdekei is ezt kívánják, de azért is, mert a két ország eddigi különböző fejlődéséből eredően Magyarországnak az az érdeke, hogy szomszédai között ne legyen olyan állam, amelyiknek erősebb a hadserege úgy, hogy az illető állam nincs vele egy csoportban. Szerencsés esetben Budapestnek a jövőben csak a NATO által megkövetelt összegeket kell katonai kiadásokra fordítania. Így többet költhet a gazdaság fejlesztésére, mely célkitűzés eddig is inkább volt jellemző rá. A volt kormányfő 2004 derekára tette Magyarország EU-csatlakozásának időpontját, s a két ország viszonya tekintetében rámutatott: a különböző időben történő integráció miatt kezelni kell az állampolgárok szintjén a kapcsolattartás lehetőségének ügyét, a kereskedelem tekintetében pedig azt, hogy Magyarország "kisodródik" a CEFTA-ból, amelyben jelenleg Romániával együtt vesz részt.

Az autonómia kérdéskörében kijelentette: az Unió az autonómiára épül, amit a szervezetben regionalizmusnak neveznek. Rámutatott, hogy ez utóbbi nem csak igazgatásésszerűségi kategória, hanem annál sokkal több, mivel regionálisan is választott testületeket, parlamenteket kell létrehozni, és jogköröket kell leosztani erre a szintre is. Mint mondta, ez Magyarország elé is feladatokat fog állítani, de Romániában majd etnikai tartalmat is kap a kérdéskör.

A magyar nemzetstratégia kérdésére áttérve Orbán Viktor emlékeztetett arra, hogy az általa vezetett kormány erős nemzeti integrációs politikát folytatott, a határokon átívelő nemzeti újraegyesítés jegyében, jelenleg pedig az a kérdés, hogy az új kabinet alatt ez megmarad-e. Döntő jelentőségűnek nevezte, hogy a határon túli magyarok - szervezeteik révén - megkerülhetetlen tényezőivé váltak a magyar belpolitikának. "Az elmúlt négy év alatt az a képlet alakult ki, hogy Magyarországot nem lehet az emberek támogatása megszerzése reményében úgy kormányozni, hogy nem adjuk meg a kellő súlyt a történelmi egyházaknak és a határon túli magyaroknak" - jelentette ki, hozzátéve, hogy ez önbizalmat és önbecsülést kell, hogy adjon a határon túli magyaroknak. Felhívta a figyelmet arra, hogy az új koalíció is a legfontosabb kérdések közé sorolta ezt az ügyet. Ilyen vonatkozásban ugyanakkor rámutatott arra, hogy egy állam csak akkor tud nemzetstratégiát folytatni, ha világos céljai vannak, és szándéka is arra, hogy időnként konfliktusok felvállalása révén is tovább menjen, s megoldást találjon. Erre példaként az általa a román kormányfővel tavaly decemberben aláírt egyetértési nyilatkozatot hozta fel, emlékeztetve, hogy azt Bukarest is mind a mai napig pozitívnak értékeli. Szólt arról, hogy a világos nemzeti célok, törekvések alapján sikerült a nyugat-európai kormányok előtt is megvédeni a magyar álláspontot a státustörvény ügyében. "Csak akkor lehet nemzetstratégiai döntéseket hozni, álláspontot védeni, ha az ember pszichésen rendben van" - mondta Orbán Viktor, aki szerint tehát az a kérdés, hogy sikerül-e magunkban helyes nemzeti önismeretet kialakítani. Kifejezte reményét, hogy a "velünk vitatkozó" milliók fejében is kialakult az az igény, hogy a baloldal is nemzeti érzelmű legyen.

Orbán szerint a kormányváltás óta eltelt idő rövidsége miatt még senki nem tudhatja pontosan, hogy mi történik Magyarországon. A zajló személycseréket dühös jellegűnek, bosszúízűnek nevezte, s szólt arról, ami "látszik", tehát hogy az új kabinet szociális juttatások formájában szétosztja azt a pénzt, ami a kasszában volt a váltáskor, s amiről különben először azt állították a választást megnyerők, hogy nincs is. A problémának azt nevezte, hogy nem lehet kizárólag újabb és újabb 100 napokban gondolkodni, hanem az a jó, ha akár 8-10 évre előre is kialkul egy koncepció, kijelöltetik egy nemzetstratégiai irány. A polgári oldal véleményét ismertetve elmondta, hogy - a jelenlegi hatalom elképzeléseivel ellentétben - nem szolgálja a nemzeti érdeket, ha újraindul a privatizáció (ami adott esetben nem is magánosítás, hanem csupán magyar állami tulajdon juttatása más állam tulajdonába), ha háttérbe szorulnak a magyar vállalkozók a külföldiekkel szemben, illetve megtörténik a Széchenyi Terv máris látható befullasztása. Furcsa, ha magyarok nem lehetnek fővállalkozók a saját hazájukban - mondta. A földtulajdon tekintetében szólt arról, hogy máris megfordult az előző négy évben kialakított helyzet: most már a bérlőknek van elővásárlási joguk, nem a tulajdonosoknak. Ismertette, hogy a Hajrá Magyarország mozgalom kezdeményezésére lesz népszavazás földügyben.

Továbbra is belpolitikai ügyekről szólva emlékeztetett arra, amit ők maguk tanácsoltak az erdélyi magyarságnak ("lássátok be, hogy nem az RMDSZ a legfontosabb, hanem az önálló intézményrendszer építése"), s kijelentette: a jó tanácsot most "haza kell vinni". Tehát nem a kormányt kell a legfontosabb dolognak tekinteni, hanem föl kell építeni "a kis magyar polgári világunkat", olyasmit alkotva, amit semmilyen kormány nem tud majd figyelmen kívül hagyni a jövőben. "Még mindig ők vannak többen, tehát most nem kell harcba bocsátkozni. Először meg kell erősödni, s ha sikerrel járunk, akkor sem szabad abbahagyni ezt az építkezést" - jelentette ki.

A hallgatóságból érkezett kérdések egyikére válaszolva Orbán a választási kudarc kapcsán elmondta: nem voltak elég szervezettek, miközben az ellenfélnek rendelkezésére állt egy "hálózat" arra, hogy minden egyes emberhez elérjen. Bevallása szerint ő maga nem szereti ezt, de a tapasztalat alapján ettől függetlenül a polgári oldalnak is építkeznie kell ilyen tekintetben.

Adrian Severin egyik válaszában úgy vélekedett, hogy a románok nem félnek az autonómiától. Az viszont nem tetszik nekik, ha az autonómia kizárást, elkülönülést jelent, illetve ha mögötte egy felsőbbrendűségi komplexus húzódik meg. A regionalizmust Románia számára nem nevezte problémásnak, az etnikai alapú regionalizmust azonban igen. Kijelentette: a kultúrát és a területet nem kell összekapcsolni.

A státustörvény módosítása ügyében Orbán Viktor elmondta: ahhoz a határon túli magyar szervezetek egyetértése kell, s véleménye szerint néhány pontban - úgy, hogy közben nem érintik a jogszabály lényegét - változtatni kell. A Velencei Bizottság elvi alapon hozott értékelést az ügyben, s az érdek az, hogy ezeket átvezessék, a MÁÉRT-nak adván elsőbbséget a törvénymódosítás tartalma tekintetében - mondta.

Az egyházak szerepéről szólva elmondta, hogy 1989 után Magyarországon egyre inkább tartalommal töltik ki az ilyen tekintetben kialakított jogi keretet, visszaáll az egyházak 1947 előtti szerepe. A volt magyar miniszterelnök kijelentette: szerinte minden országnak szüksége van szellemi vezetőkre, akik alapvetően egyházi emberek, s jó, ha a politikusok nem akarnak ilyen vezetőkké válni. Ilyen tekintetben Orbán úgy vélekedett, hogy Tőkés László például szellemi vezetője nem csak az erdélyi magyarságnak, hanem a magyarságnak általában. Az RMDSZ-en belüli viták egy része is ezen a síkon zajlik Orbán Viktor szerint, de ezekkel együtt lehet élni, mint mondta; a lényeg az, hogy a politikusok is értsék meg a szellemi vezetők álláspontját, s a szellemi vezetők is értsék meg azt, hogy a napi politizálás során időnként más jellegű megfontolások a döntők.

Adrian Severin egy új fejleményről mint hivatalos koncepcióról beszélt egy másik válasza során, elmondva, hogy Románia nemrég elfogadott biztonsági stratégiájában megfogalmazódott célként a társadalmi és multikulturális állam kialakítására vonatkozó elmélet, illetve a kulturális biztonság tekintetében az, hogy minden állampolgár saját kultúrájában élhessen. Mint mondta, a megvalósítás során természetesen minden célkitűzést el lehet téríteni az eredeti iránytól, sőt szembe is lehet fordulni magával a céllal is, és azt szélsőségessé lehet tenni, de szerinte "most azt kell megvizsgálnunk, hogy miként lehet gyakorlatba ültetni az elképzelést".

A romániai népszámlálásnak az erdélyi magyarságra vonatkozó adatai kapcsán Orbán Viktor elmondta, hogy az elmúlt négy évben 23 ezer ember kapott magyar állampolgárságot, közülük 22 ezer a szomszédos országokból, s ezek között túlnyomó részt az Erdélyből érkezettek voltak. Tíz évre vetítve ezt úgy vélte, hogy a 200 ezres "hiányt" ez a jelenség nem magyarázza. "Önöknek kellene tudniuk, hogy hol vannak ezek az emberek" - mondta, hozzátéve, hogy a Magyarok Világszövetségének, de az RMDSZ-nek is tudnia kellene, hogy "mikor ki megy el, hol van, és miben lehet rá esetleg számítani". Az elmúlt négy év egyik legnagyobb vívmányának az erdélyi magyar egyetemet nevezte, s úgy vélte, hogy működtetésére a magyar államnak többet kell fordítania, mint az elindításához nyújtott 2 milliárd forint.

Németh Zsolt a szabadegyetemi hetet lezáró beszédében kijelentette: nagyon jól sikerült a 13. találkozó, s azt leginkább a jókedv jellemezte. Köszönetet mondott a Reform Tömörülésnek és a köréje csoportosulóknak az újra vállalt szerepükért, annak a tucat RMDSZ-es parlamenti képviselőnek, aki a hét folyamán jelen volt a táborban, és sikert kívánt nekik ahhoz, hogy eredményesen folytathassák a Szövetség belső demokráciájának építését. A résztvevő "román barátoknak" azt kívánta, hogy sikerüljön Romániában is kialakítani a polgári alternatívát, hogy ne csak baloldali alternatíva létezzék az országban. A szervezők között található Kolozsvári Magyar Diákszövetséget Németh Zsolt a legjobb erdélyi magyar ifjúsági szervezetnek nevezte.

Végül megköszönve az összes résztvevőnek és szervezőnek a jelenlétet és a munkát, Toró T. Tibor bezárnak nyilvánította a XIII. Bálványosi Nyári Szabadegyetemet, és a jövő évi viszontlátás reményében búcsúzott el mindenkitől.

Az idei szabadegyetem szervezői:

Kisebbségekért - Pro Minoritate Alapítvány - Budapest

Jakabffy Elemér Alapítvány - Kolozsvár

Horia Rusu Alapítvány - Bukarest

Reform Alapítvány - Csíkszereda

Kolozsvári Magyar Diákszövetség - Kolozsvár.

A rendezvényt támogatta az Illyés Közalapítvány.

Tusványos Press

A tábor sajtóirodája

2002. július 27.

Toró T. Tibor záróbeszéde

Tisztelt egybegyűltek, meghívottak, kedves mindannyiótok!

2002 júliusának végén ismét elérkeztünk a Bálványosi Nyári Szabadegyetem záróelőadásához. Tizenharmadszor. Tizenharmadszor adatik meg nekünk az együvétartozás öröme itt, Tusványoson. Valaki a héten a térképen kereste e helyet, s jelezte, nem találja. Nem csoda, hisz Tusványost, a szabad eszmék szabad terét, a szabad eszmék iránti hűséget és tiszteletet, a szabadságot magát, nem a térképen, hanem magunkban kell keressük.

Mi, akik itt vagyunk, már megtaláltuk. Itt, legbelül. S mivel ez kívülről nem látszik, szeretjük másoknak és egymásnak megmutatni: vagyunk, itt vagyunk, együtt vagyunk, sokan vagyunk. Sokan vagyunk együtt és együtt vagyunk sokan.

Összeköt bennünket a XXI. század polgári értékrendje, a közösségében magára találó szabad és felelős polgáré. Szabadság és felelősség. A bálványosi folyamat, Tusványos kulcsszavai.

Ma, tizenharmadik szabadegyetemünk zárónapján, sokadszorra a jövőről készülünk beszélni, gyermekeink, közösségünk és régiónk jövőjéről. Közép-Kelet-Európa jövőjéről, ahol az országok földrajzi határai és a nemzetek szellemi határai nem esnek egybe, ahol valahogy minden bonyolultabb, ugyanakkor izgalmasabb is, mint a világ egyéb, szerencsésebb de bizonyára unalmasabb tájain. Ahol a stabilitás garanciája a szabadság és a felelősség.

Tudjuk, hogy szabadok és felelősek vagyunk, s hogy azok is maradunk. Szabad polgárai a magyar nemzetnek és felelős polgárai a román államnak, melyben élnünk adatott. Szabad nemzetben és szabad államban szeretnénk élni, úgy, hogy a nemzetek és államok egymásért, ne egymás ellen legyenek szabadok. Ehhez várjuk el az államok felelős magatartását. Mi, erdélyi magyarok, immár alig másfél millióan, aggódunk. Aggódunk jövőnkért. S jövőnkért várjuk el anyaországunk és állampolgárság szerinti országunk felelős magatartását. E közös felelősségen múlik jövőnk. Mert vagy szabadon és felelősen leszünk ugyanakkor a tizenötmilliós magyar nemzet és a húszmilliós román lakosság tagjai, vagy nem leszünk. A XXI. század Közép-Kelet-Európája vagy a szabad és felelős nemzetek és államok régiója lesz vagy nem lesz.

Erről a jövőről beszélünk újra. A jövőről, melyet csak nyugalomban és stabilitásban lehet építeni. Sokan úgy gondolják, hogy stabilitás és nyugalom azt jelenti, hogy a kisebbségi nemzeti közösségek mindeddig megválaszolatlan kérdéseiről nem beszélünk, hallgatunk. Bennünket viszont a szabadság felelőssége kötelez, kötelez arra, hogy ne hallgassunk, ha szólni kell, még akkor se, ha egyesek a hatalom magasából arra intenek, hogy hallgatni arany. Még akkor se, ha azok, akik a nevünkben a jövőről tárgyalnak, úgy tesznek, mintha nekünk úgy volna jó, ahogy van. Mi tudjuk, hogy lehet jobb is, lehet jobban is, lehet sokkal jobban is. Erről szól a bálványosi folyamat tizenkét esztendeje.

Tisztelt egybegyűltek! Tusványosi szabad-diákok!

Jó látni, hogy ilyen sokan vagyunk. Mellettem ül egy ember, aki nemrég arra hívta fel figyelmünket, hogy sokan vagyunk. Sokan vagyunk, de nem vagyunk elegen. Sokan vagyunk, akik a polgári értékeket valljuk, de még nem vagyunk elegen. Tavaly is itt volt, akkor úgy köszöntöttem nevetekben mint a nemzet miniszterelnökét. Semmilyen okot nem látok arra, hogy az idén ne ugyanígy köszöntsem, hiszen itt legbelül azóta semmi sem változott. Köszöntöm tehát a nemzet miniszterelnökét. Isten hozott Viktor, örülünk, hogy ismét itt vagy velünk!

Másik vendégünk, régi barátunk, Tusványos visszajáró vendége, aki itthon érzi magát a szabad gondolatok szabad mezején, Adrian Severin képviselőtársam, az EBESZ Parlamenti Közgyűlésének érdemes elnöke. Bine ai revenit printre noi, in spatiul liber al ideilor libere.