Nincs irgalom

Szisztematikusan, lépésről lépésre halad előre a több mint kormányváltás folyamata a magyarországi sajtóban. Az olykor liberálisnak csúfolt baloldali véleménymonopólium megerősítése nem ütközik különösebb nehézségekbe, hiszen az eredendően nem piaci körülmények között kialakult, torz sajtóstruktúra az Orbán-kormány erőfeszítései ellenére nagyjából változatlanul "átvészelte" az előző négy évet.

Dátum: 2002-07-31 09:15:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=2995
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 17:38:34.695955, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

A lényegi azonosság mellett néhány fontos különbség is megfigyelhető a média mostani, valamint az 1994-es kormányváltást követő "pacifikálása" között. Médiatörvény hiányában nyolc éve egyetlen rohammal sikerült megszállni és pártkatonákkal feltölteni a közszolgálati intézményeket, s amely ellenzéki orgánumot elérte az állam ökle, arra le is sújtott. A látszat kedvéért azonban néhány "engedményt" is tettek, például nem szüntették meg a Vasárnapi Újságot, és - nem tudni, hogy Horn Gyula vagy Princz Gábor kegyéből - nem irtották ki a konzervatív véleményeket a "régi" Magyar Nemzetből sem. Ilyesfajta gesztusokra most a jelek szerint nem számíthatunk. 1994-ben egy gyenge és szétforgácsolódott ellenzék mellett kifizetődőnek látszottak az ilyen lépések, most azonban a kiegyenlített belpolitikai erőviszonyok miatt nincs és nem is lesz irgalom.

A Medgyessy-kormány eddigi regnálása alatt újfent bebizonyosodott, hogy szimpla hazugság a magyar sajtó kormányoktól független ellenzékiségéről, kritikai szelleméről szóló mese. Még mindig nem a borzalmas, demokratához méltatlan múltját letagadó, majd azt elképesztő füllentésekkel mentegető D-209, hanem Orbán Viktor a média egyes számú céltáblája (innen nézve mintha nem is lett volna kormányváltás), a baloldal előző kormányra szórt minden vádja kontroll nélkül kerül a nyilvánosság elé, míg például az orosz államadósság kapcsán MSZP közeli cégek által okozott, tízmilliárd forintos (!) károkozás leleplezése gyakorlatilag visszhang nélkül maradt a "független" sajtóban.

Az előző és a jelenlegi kormány demokráciafelfogása közötti különbséget médiapolitikájuk is illusztrálja. A Fidesz vezette kormány nem tagadta, hogy - törvényes keretek között - lépéseket kíván tenni a médiaegyensúly megteremtéséért. E politika egyetlen "áldozata" az állami tulajdonú Postabank által eltartott, mosdatlan szájú bulvárlap, a Kurír volt; az Orbán-kormány kizárólag pozitív intézkedésekkel igyekezett céljait megvalósítani, senkit nem korlátozott, csupán új fórumokat próbált létrehozni. Az MSZP vezette koalíció viszont - a közvéleményt megtévesztő módon a sajtó függetlenségéről papolva - minden lehetséges eszközzel igyekszik elhallgattatni a más véleményen lévőket, ellehetetleníteni a valóban ellenzéki sajtóorgánumokat.

A Magyar Nemzet nyomdai szerződéséről hozott, gazdasági racionalitást nélkülöző politikai döntés, a Magyar Televízióban kikényszerített változások (tegnapi hír: a Horn-féle "közszolgálati" televízió egyik reprezentánsa tér vissza hírigazgatóként az intézménybe), a magukat szerkesztőnek képzelő kormánypárti kurátoroknak a Vasárnapi Újság ürügyén indított akciója a közrádió legitim vezetői ellen egy irányba mutató lépések.

A magyarországi médiaviszonyok ismeretében minden, a kormánypártoknak kellemetlen hang elnémítását célzó törekvést a sajtószabadság mint demokratikus alapintézmény elleni támadásként kell értékelni. S úgy is kell válaszolni rá.

Szerető Szabolcs, Magyar Nemzet