Újabb eredmények az űrkutatásban
A Huygens európai űrszonda pénteken elérte a Titánnak, a Szaturnusz legnagyobb holdjának a felszínét, ezzel ötre emelkedett azoknak az égitesteknek a száma, amelyekre ember alkotta szerkezet eljutott. Eddig a Holdat, a Vénuszt, a Marsot és az Eros kisbolygót hódította meg az emberiség.
Dátum: 2005-01-14 17:41:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=32961
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 21:10:57.223145, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
A Holdon pedig már emberek is jártak. Az alábbiakban ismertetjük az eddigi első sikeres leszállásokat. A leginkább kézenfekvő égitest, amely szóba került, hogy szondát küldjenek el rá, a Föld körül keringő Hold volt. Bolygónk hű égi kísérőjén először a szovjet Luna-9 hajtott végre sima leszállást 1966. február 3-án, és készítette az első felszíni panorámaképeket. Az amerikaiak Surveyor-1-es jelzésű szondája néhány hónappal később, 1966. június 2-án érte el a Holdat. Az űrhajózás nagy napja volt amerikai időszámítás szerint 1969. július 20-a, az európai szerint már 21-e, amikor az Apollo-11 űrhajó küldetése során Neil Armstrong amerikai űrhajós kilépett a Holdra. A Holdon 1969 és 1972 között tizenkét ember járt, közülük hatan autóztak is az égitesten. A sűrű légkörű, és végtelenül forró felszíni hőmérsékletű (450 Celsius fok) Vénusz, a hozzánk legközelebbi bolygó már keményebb diónak bizonyult, de oda is eljutottak szovjet szondák. Elsőként a Venyera-7 1970. december 15-én szállt le a bolygó éjszakai oldalára, majd 23 percen át közvetített adatokat a pokolian forró környezetből. A Vénusz nappali oldalán 1975. október 22-én talajt fogó Venyera-9 közvetítette az első felszíni panorámaképeket a Földre, s 53 percig volt működőképes. Később a Venyera-13-as, -14-es szondák már színes felvételekkel is megörvendeztették a földi irányítást. Másik közvetlen bolygószomszédunk, a Mars a Vénusszal ellentétben vékony légkörű, kietlen, hideg pusztaság hegyekkel, kráterekkel és kanyonszerű alakzatokkal borítva. A Marsra is elsőként szovjet űrszonda, a Marsz-3 szállt le először 1971. december 2-án, de csak 20 másodpercig volt üzemképes, küldött ugyan fényképeket is, felvételein azonban nem lehetett kivenni a felszíni részleteket. Valószínűleg homokvihar lett a veszte. A későbbiekben sem bizonyultak eredményesnek a Mars bevételére tett szovjet, illetve orosz próbálkozások. A vörös bolygó űrszondás kutatásában az első átütő sikert az amerikai Viking-1 érte el: 1976. július 20-án szállt le épségben a Marsra, majd szeptember 3-án követte őt ikertestvére, a Viking-2. Színes panoráma-felvételeik tárták a Föld lakói elé a Mars vörös homokkal borított sziklás tájait, az égitestre boruló égboltot, amelynek színe inkább okkersárgába hajló rózsaszín, mintsem világoskék. Legközelebb, huszonegy év elteltével 1997. július 4-én az amerikai Pathfinder szállt le a Marsra, és egy játék dömperautó méretű önjárót is magával vitt. A Sojourner volt az első olyan eszköz, amely egy másik bolygón mozgást végzett. Jelenleg - már jó egy éve - két amerikai önjáró laboratórium, a Spirit és az Opportunity barangol a Marson fürkészve a vörös bolygó titkait, igen eredményesen. Az Eros kisbolygó meghódítása igen érdekesen alakult. Amikor elindították felé a NEAR nevű amerikai szondát tulajdonképpen csak azt tervezték, hogy az űreszköz egy éven át kering a burgonya alakú, mintegy Szentendrei-sziget méretű égitest körül, majd miután tudományos méréseit és fényképezéseit elvégezte becsapódik az égitestbe. Később jött az ötlet, hogy ha már egyszer ott van, miért ne próbálkoznának meg azzal, hogy leszállítsák az Erosra. A gondolat remeknek bizonyult: a NEAR 2000. február 14-én Eros körüli pályára állt, majd két nap híján egy esztendővel később leereszkedett a kisbolygóra. Utolsó fényképét 120 méter magasságból készítette a felszínről. Talajfogása kissé féloldalasra sikerült ugyan - eredetileg nem is leszállásra tervezték -, de még két héten át küldött tudományosan értékelhető adatokat az akkor a Földtől 312 millió kilométerre lévő Erosról.
MTI - fideszfrakcio.hu