Együtt maradni - de mi módon?
Gy. Németh Erzsébet arról is beszél, hogy nekik, szocialistáknak határozott elképzelésük van arról, hogyan hangolható össze Budapest életében a rendezettség és a "töretlen fejlődés". Emlékeztetnem kell, hogy nekik szocialistáknak négy kerek éven át (1994-98) korlátlan lehetőségük volt rá, hogy kétharmados többséggel ezt meggyőzően bizonyítsák. Nem tették.
Dátum: 2005-01-18 09:25:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=33033
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 21:11:19.139514, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Őszinte érdeklődéssel követtem Bőhm András és Gy. Németh Erzsébet fővárosi frakcióvezetők Budapest sorsáról folytatott vitáját. Mindenki tudja, hogy baj van - említik a frakcióvezetők. Igaz, de már jó ideje - teszem hozzá. Hányszor említették a régen hivatalban levő polgármesterek, hogy rossz és tarthatatlan a főváros közigazgatási rendszere? Hányszor mondtuk el, hogy ésszerűtlen a feladatmegosztás, nincsenek összehangolva a hatáskörök és felelősségek, az emberek ki sem igazodnak ezek útvesztőjében?! Emlékszem, 1994-ben elhangzott már, amit Bőhm András most felfedez, hogy döbbenetes túlzás Budapesten a 600 képviselő. Akkor felzúdulás kísérte ezt a mondatot.
Irónia nélkül kérdezem: 1994-ben, mikor rögtön a kurzusváltás után az SZDSZ nyomására "hűbele Balázs" módjára megszüntették a fővárosi- és még jobban összekutyulták az önkormányzati törvényt, miért nem vetődtek fel ennek a törvénynek a nyilvánvaló hibái. Nem kellett volna, hogy "így maradjon", mivel a nyilatkozó frakcióvezetők pártjai koalíciós partnerként (sőt az MSZP egyedül is) kétharmados többségben ültek a Parlamentben.
Gy. Németh Erzsébet tömör ötlete a "városrészek együttműködésére" bizonyos szövetség alapján - mint közigazgatási rendszer - nehezen értelmezhető. A fővárosi szocialisták különösen rajonganak ezekért a félhivatalos szövetségekért. Budapesten több ilyen is van. Én nem hiszek ezekben a formációkban. Nagyobb a füstjük, mint a lángjuk, ha kiterjesztenék ezt a rendszert, a felelősséget is könnyebb volna elkenni. Különben, ha komolyan gondoljuk, hogy Budapest egységes kell, legyen, nem túl jó a sokféle belső lobbizás.
Gy. Németh Erzsébet arról is beszél, hogy nekik, szocialistáknak határozott elképzelésük van arról, hogyan hangolható össze Budapest életében a rendezettség és a "töretlen fejlődés". Emlékeztetnem kell, hogy nekik szocialistáknak négy kerek éven át (1994-98) korlátlan lehetőségük volt rá, hogy kétharmados többséggel ezt meggyőzően bizonyítsák. Nem tették. Nemigen létezik olyan probléma az önkormányzati törvény körül, ami 1998-ban is ne látszott volna. (Úgy tudom, hogy ilyen átfogó javaslattal a legutóbbi időkig sem éltek). Gy. Németh Erzsébet most sem világított rá határozott elképzelésekre, csak említette, hogy vannak.
Ez a város egyébként elsősorban tán nem is "továbbfejlődni" akar, hanem először normálisan élhetővé válni. Mi a csodáért beszél az egyre szürkülő Budapest vezetése folyton világvárosi tervekről? Azt hiszik, a budapestieknek ez a legfontosabb, hogy ők világváros legyenek?
Az egészségügy szerkezete. Nem tudom, hogy a kérdésről ugyanazt gondolja-e a kormány és a főváros, olybá tűnik, hogy még a fővároson belül sem épp egyformát gondolnak. A kerületek problémája az, hogy miért titkolózva intézi a főváros a kórházak alapvető ügyeit. Miért kell például - mindig más indokkal - a lerobbant és bevallottan csődbe jutott Szent János Kórházat konokul regionális kórháznak erőltetni a jól felszerelt, sokkal újabb, magas szakmai színvonalú és viszonylag prosperáló óbudai Szent Margit kórházzal szemben, utóbbi rovására?! Nem "kis hatalmak őrzésé"-ről van szó. Egyrészt szakmai kérdésekről (például hogyan festene egy "onkológiai szakkórház" nőgyógyászat és sebészet nélkül), másrészt minimális lakossági igényekről. (Egyenesen meghökkentő, amit Bőhm András példaként állít - és ezt már a kormánynak kellene magyaráznia - hogy Magyarországon még volna - hely, ahonnan "vajúdó asszonyoknak száz kilométereket (!) kell zötykölődni, hogy kórházba érjenek"). A kerületeket meg lehet szüntetni, de tudomásul kell venni, hogy amíg léteznek, van felelősségük. Politikai felelősségük is.
Romantikus tévedést említ Bőhm András az első szabad választási ciklust felidézve. Egyrészt nem 17, hanem 19 SZDSZ-es kerületi polgármester volt az időben, de ez nem túl fontos. Én is részt vettem a citált polgármesteri egyeztetéseken (akkor még legalább rendszeresen voltak ilyenek) és nem állíthatom, hogy ezek túl konstruktívak lettek volna. Mégis elgondolkodtató, hogy az első ciklusban - 1990 és '94 között - voltak az önkormányzatok a legjobb pénzügyi helyzetben és általában is akkor volt az önkormányzatiságnak a legnagyobb súlya, értéke. Mára az önkormányzatok - legalábbis Budapesten - egészségtelenül túlpolitizálódtak, mértéktelenné vált a frakciózás, és pártok országos viszonya túlságosan megjelenik az önkormányzatok életében.
A pártok helyi választási érdekei nemritkán sokkal fontosabb elemként jelennek meg, mint a település valós, praktikus, életszerű érdekei. Sok önkormányzat "kis parlament"-et játszik, némelyek megint azt hiszik, hogy a helyi pártháznak van városházája, mindez pedig a várospolitikában nem kívánatos, másfelől pedig kicsit szánalmas is. (Akárcsak a hosszú idő után a napokban megtartott polgármesteri értekezlet, ahol az adatpontosítások lehetőségét, a Főváros egyetlen épkézláb javaslatát nem szavazták meg).
A zöldterületek védelme és a "plázapolitika" tekintetében messzemenően egyetértek Bőhm Andrással, de a főváros szerepét itt másként látom. Az általános rendezési terv a főváros egyik legerősebb ütőkártyája. Mielőtt még könnyeket morzsolnánk el a "boldogtalan" főépítész és fővárosi képviselők sanyarú sorsa felett bánkódva, rögzítsük, hogy az övezeti átsorolások vonatkozásában a kerületek kezében semmilyen kényszerítő eszköz nincs. Ugyanakkor, ha az övezeti besorolás szerint megengedett bizonyos építmények (lakás, pláza, irodaház) létesítése, és kérelmező a szabályos alaki kellékkel adja be kérelmét, a kerület jogszabály szerint nem tagadhatja meg az építési engedélyek kiadását.
Főváros - kerületek viszonya. Szinte már nincs is ilyen. Ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy a főváros nem csak a kerületekkel alakított ki feszült kapcsolatot, hanem eddig egyetlen kormánnyal sem tudott kijönni. Nem akarnám e kérdésben a kerületek ártatlanságát bizonygatni, mert az sem volna igazságos, de több jel mutat arra, hogy a főváros vezetése kifejezetten konfliktuskereső.
Alig vitatható az is, hogy Budapest ma már talán az egész térség legkozmopolitább városa. Nagyobb baj az a felelőtlenül és durván megengedő szellemiség, amit egyidejűleg a fővárosi önkormányzat sugall. Budapesten nincsen diktatúra, ellenben a közterületeken, a szórakozóhelyeken nem ritka az agresszió, a terror. Nem észlelni működőképességet, de nyilvánvaló a gátlástalan akaratok átláthatatlan halmaza. Zavarban vagyok, mikor értelmezni próbálom, mit érthet Bőhm András azon, hogy "izgalmas, nyitott várost" szeretne. Ennél nyitottabbat? A korlátlan megengedő szellemiség olyan kellemetlenül jelenik meg a városlakók mindennapjaiban, hogy nyugodtan mondhatjuk: nem izgalmas, hanem izgatott városban élünk. Maradéktalanul egyetértek a frakcióvezetőkkel abban, hogy a főváros közigazgatása teljesen elavult. Azt a nézetet is osztom, hogy az átalakítást - valamennyi pártra kiterjesztve - egzisztenciális és politikai érdekek nehezítik. Budapest már egyáltalán nem kulturális központ a Közép-európai térségben, sőt, ha az átalakítás meg nem történik, végképp le fogunk szakadni.
Bár nyilván minden változás gondos elemzést kíván még, de felvetődhet például, hogy túl sok a 23 kerület - nem lehetséges- e valahol összevonás a városon belül? Elővehető az eredeti, tíz évvel ezelőtti city- koncepció, de akár az erős, centralizált főváros lehetősége is. Mert ez is jobb volna a kétmillió budapestinek, mint a jelenlegi helyzet. Túl szerteágazók már a problémák, túlságosan eltérőek az elképzelések, az érdekek, a módszerek, a stílusok. Értelmetlenül forgácsolódnak a források, az energiák, pazarlódik a drága idő. Még egyetértésen alapuló városfejlesztési koncepció sincs. Rendetlenség és kapkodás van. Így soha nem lesz Budapest egységes város.
Tarlós István
Óbuda - Békásmegyer polgármestere
nepszava.hu - fideszfrakcio.hu