Statisztikai vajákosság helyett józan gazdaságpolitikát!
Egyedül Magyarország nem képes megvalósítani az új tagállamok közül azokat a céljait, amelyeket csatlakozáskor megfogalmazott az euró-övezetbe való belépéssel kapcsolatban - mutatta ki Brüsszelben a 25-ök pénzügyminiszteri tanácsa- áll dr. Becsey Zsolt EU-s képviselő, sajtóközleményében.
Dátum: 2005-01-21 09:27:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=33154
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 21:12:56.189366, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
A január 18-i ECOFIN-ülés után szinte bizonyossá vált, hogy utoljára fogunk csatlakozni a közös európai valutához. Pedig az euro minél előbbi bevezetése nagyon fontos lenne a magyar gazdaságnak. Elég arra gondolnunk, hogy az euró-övezetben az alap kamatszint 2 százalék körül mozog, míg Magyarországon ezt a Nemzeti Bank kénytelen a rossz kormányzati gazdaságpolitika miatt majdnem 10 százalékon tartani.
Magyarország tehát - Görögország társaságában - a szégyenpadra került. Elveszti tekintélyét az ország gazdasági vezetése. Jelzi ezt az, hogy az Európai Parlament Gazdasági és Pénzügyi Bizottságának mostani ülésén az illetékes brüsszeli biztos, Joaquin Almunia kénytelen volt kiemelni Magyarország fegyelmezetlen magatartását. Hozzáfűzte: ellentétben a többi új tagállaméval, Magyarország konvergencia-programja nem hiteles. Ezért a Tanács - vagyis a gazdaság- és pénzügyminiszterek közösségi testülete - hamarosan konkrét ajánlásokkal próbálja a magyar kormányzatot a helyes útra segíteni. Vagyis oda jutottunk, hogy gazdaságpolitikánk gyámkodásra szorul. Vezetőinkből Brüsszelben nem nézik ki azt a képességet vagy akaratot, ami révén magunktól is ki tudnánk bontakozni.
A kialakult helyzet azért is sajnálatos, mert az utóbbi évek közel négyszázalékos gazdasági növekedése mellett is "sikerült" olyan adósságokat felhalmoznunk, amelyek révén a teljes magyar adósságállomány GDP-hez mért aránya is folyamatosan nőtt (vagyis reálértékben felülmúlta a gazdasági növekedést). Nem lenne meglepő, ha a végleges 2004-es adatok alapján az államháztartási hiány - beleértve a visszatartott kifizetéseket az ÁFA vagy az EU-támogatások kapcsán - meghaladná a 60 százalékos maastrichti küszöbértéket is.
Lehet-e államadósság számításakor statisztikailag elrejteni, ha valamely ország - eladósodottsága miatt- már a nagy állami beruházásait sem tudja költségvetésből, EU-támogatásból vagy hitel révén fedezni? Hanem ehelyett PPP (privat-public partnership) vagy koncesszió formájában ugyanúgy garantáltan 20 éves törlesztést vállal - csakhogy ezt rendelkezésre állási díjnak hívja? - tettem föl a kérdést Almúnia biztosnak. Megjegyeztem: akkor tesz igy a szóban forgó kormányzat, amikor nem is lehet látni, hogy ez gazdaságilag olcsóbb-e vagy drágább. Azaz ez is az állam garantált eladósítása, még ha ezt statisztikailag most egy összegben nem lehet kimutatni. Csakhogy évente fogjuk nagyon megérezni, igaz, csupán 2006-tól! Felvetésemre Almúnia nem adott konkrét választ, de hangsúlyozta, hogy minden kiadást a statisztikai rendszerben jelezni kell.
Még örülnék is ennek a konstrukciónak, ha tudnám, hogy megtakarítást jelent az állami autópálya építéshez képest. De erről - az Állami Számvevőszék jelentése szerint - nincsenek adatok. Csak a gyanú marad, hogy sokat veszítünk a mostani típusú autópálya-, börtön- és kollégiumépítéseken. De fizetni a következő kormány alatt kezdjük el!
Jobb lenne abbahagyni a lehetetlen bizonygatását, miszerint az állami kiadások nem is növelnék az adósságot. Ilyen fajta statisztikai varázslás helyett jobb szembenézni a valósággal, és ésszerű gazdaságpolitikát folytatni. Különben a piac bizalma még jobban meginog, jóllehet most éltük át a leminősítéseket. Ennek ellensúlyozására kamatemelések jönnek, velük pedig értéküket vesztő fizetések és nyugdíjak.
dr. Becsey Zsolt
fideszfrakcio.hu