Botrányos kampányidőszak Németországban

Érzékelhető a pánik a német baloldalon. A gyenge közvéleménykutatási eredmények miatt Gerhard Schröder 18 nappal korábbra hozta a választási kampány úgynevzett forró szakaszát.

Dátum: 2002-08-06 12:26:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=3083
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 17:39:02.075394, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Az augusztus 5-i hannoveri nagygyűlést követő szűk hét hétben a kancellár összesen 48 nagyobb rendezvényen kívánja meggyőzni a választókat, hogy a vörös-zöld kormányzat jelenti a modern Németországot. A közvélemény-kutatások alapján a CDU/CSU 40-41%-ra, az SPD 34-36%-ra számíthat, az FDP stabilan 9-10% körül helyezedkedik el, míg a zöldek és a PDS 5,5-6%-os eredménnyel a Bundestagba jutásért küzdenek. Így a leendő CDU/CSU/FDP koalíciónak stabil többsége jöhet létre a Szövetségi Gyűlésben, miután a közvélemény-kutatások 3,5%-ra becsülik a parlamenti küszöböt nem érő pártokra leadandó voksokat.

Az SPD-nek a legnagyobb problémát az jelenti, hogy a polgárokat leginkább foglalkoztató kérdésben, a munkanélküliség ügyében a koalíció csak rossz hírekkel tud szolgálni. A megkérdezettek 74%-a tartotta meghatározónak e problémát választói döntésében, míg a többi kampánytéma, mint pl. a bűnözés kérdése a maga 17%-val a munkahelyért érzett aggodalommal összevetve elenyészőnek mondható. Annak ellenére, hogy a társadalom gyors és folyamatos elöregedése miatt évente százezres nagyságrenddel csökken a munkaképes korúak száma, 2002. júliusában több mint négymillióan voltak munka nélkül Németországban. Ami a munkaképes korú lakosság 10%-át jelenti, s némileg magasabb, mint amikor a kormányrudat négy éve átvették. S mostanában a CDU és az FDP előszeretettel idézi Schröder 1998-as kampányának azon kijelentését, hogy " Ha nem sikerül a munkanélküliek létszámát 3,5 millió alá csökkenteni, akkor megérdemeljük, hogy leváltsanak.''

Szaporodnak a kritikák SPD elhibázott választási kampányával kapcsolatban is. 2002. elején az ''elvtársak'' még örömmel fogadták Edmund Stoiber kancellár-jelöltségét, mert úgy tűnt a bajor miniszterelnök korábbi sarkosabb megfogalmazásai elegendő támadási felületet nyújtanak egy személyeskedő választási kampányhoz. Ezt a számítást húzta keresztül a CDU/CSU, amikor kikerülte az ideológiai vitákat - pl. a baloldal hatalmas újítása, a homoszexuálisok házassága kapcsán - és pragmatikus megolásokat javasolt a német gazdaság bajainak orvoslására.

Tették ezt a kereszténydemokraták annál inkább is, hiszen a médiában remekül eladott Schröder - a német újságírók többségének is balra húz a szíve - személyes népszerűségben még mindig megelőzi kihívóját. Most Schröder - tekintettel Washington közelgő Bagdad elleni akciójára - megpróbál a katonai beavatkozás elítélésével voksokat szerezni. A kancellár újabb fordulata azonban több szempontból is hiteltelen, bár érthető, hogy a pacifisták voksait kívánja megszerezni a PDS-től és az zöldektől. Egyrészt szeptember 11-ét követően ő biztosította George Bush amerikai elnököt Németország korlátlan szolidaritásáról a terror elleni háborúban. Másrészt komolytalannak tűnnek ezek a szavak annak fényében is, hogy vörös-zöld koalíció vetette be a Bundeswehrt először a II. világháború óta, s 1998 óta sokkal több fegyvert exportáltak, mint az emiatt is sokat bírált Kohl kormány. Schröder erőlködése ugyanakkor tragikomikus, hiszen Németországnak egyszerűen nincs eszköz a kezében, hogy megakadályozza az Egyesült Államok beavatkozását. Legfeljebb arra kérheti Busht, hogy ha lehet, tolja ki a támadást szeptember 22-e utánra.

Schröder előtt álló nehézségeket tovább fokozza, hogy honvédelmi minisztere, Rudolf Scharping menesztését követően sem akarnak abbamaradni a koalíció botrányai. Hiszen a Hunzinger-ügyet követően, amelybe belebukott Cem Özdemir a zöldek belpolitikai szóvivője, most a Lufthansa kedvezményei borzolják a kedélyeket. A német légitársaság 1993-ban vezette be az ún. bónusz mérföldek rendszerét, ahol ingyenes repülőutakkal honorálják a ügyfeleik hűségét. 1997-ben életbe lépett szabályozás szerint Bundestag képviselői szolgálati útjaikon megszerzett bónusz mérföldeket nem vehetik igénybe privát célokra.

A legnagyobb német bulvárlap, a Bild Zeitung a múlt héten kezdte közölni azon képviselők névsorát, akik magáncélokra használták fel az így megszerzett ingyenutakat. Előbb Cem Özdemirről derült ki, hogy Lufthansa-bonuszokkal fizetett, majd Gregor Gysi PDS-képviselő, Berlin gazdasági szenátora és helyettes főpolgármesterének kubai magán nyaralása miatt mondott le. S végül Rezzo Schlauch, a zöldek frakcióvezetője volt kénytelen bevallani, hogy 7000 eurós bangkoki kirándulása neki egyetlen centjébe sem került. A Bild tudósításai kapcsán magyarázkodni kényszerült két zöld kabinet tag, Ludger Vollmer külügyi államminiszter és Jürgen Trittin környezetvédelmi miniszter is.

Érthető módon a kormányzati oldal rendkívül hevesen reagált a leleplezésekre. Egyes SPD-képviselők politikai hajtóvadászatról beszéltek. Sőt Franz Müntefering az SPD főtitkára augusztus 2-án feljelentést tett a Bild Zeitung, az ügyben érintett Adófizetők Szövetsége ellen, mivel úgy vélte, hogy a visszaélésekkel gyanúsított képviselők nevének nyilvánosságra hozatala megsértette az adatvédelmi törvényt. A feljelentést 11 nyomtatott és elektronikus médium főszerkesztője nemrég nyilvánosságra hozott közleményében a sajtószabadság elleni támadásként és az oknyomozó újságírás korlátozására tett kísérletként értékelte.

A kormánypártok idegessége érthető, hiszen a zöldek az elmúlt négy évben politkai elveiket egymás után adták fel, amit a polgárok 1998 óta egyre gyengébb választási eredményekkel honoráltak.

A koszovói akcióval odalett a pacifizmusuk, az atomenerőműveket legszívesebben azonnal kikapcsolóknak túl hosszú a harmnic esztendős átmeneti időszak. Mára már csak a párt viszonylagos tisztaságának mítosza maradt, miszernt kevésbé érintett a német politikai életet behálózó korrupciós botrányokban. Ha ez a legenda is szertefoszlik, akkor négy év után végleg bukásra ítéltethet az 1968-as generáció által 1998-ban hatalmas örömujjongással útjára indított vörös-zöld projekt.

Keresztes Lajos, Magyar Nemzet