Zámoly 2. - Magyar értelmiségiek újabb levele Párizsba

Az MNO birtokába került az a levéltervezet, amelyet magyar értelmiségiek szándékoznak intézni a francia kormányfőhöz a zámolyi romák ügyében, az úgynevezett hírkövetés elvének jegyében, a témához kapcsolódó újkeletű fejlemények ismeretében. Az MNO felhívja olvasói figyelmét, hogy a dokumentum hiteléhez kétség fér. Erre utal, hogy a piszkozat alatt posztumusz aláírások is szerepelnek. Mindazonáltal a szöveg nem minden tanulság nélkül való, ezért közreadása indokoltnak tűnik.

Dátum: 2005-02-01 18:01:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=33516
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 21:14:46.821947, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

"A Francia Köztársaság kormányának elnöke részére

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Idestova négy esztendeje az illetékes francia hatóság menekültként ismerte el a roma (cigány) kisebbséghez tartozó magyar állampolgárok egy csoportját, a Zámoly községből Franciaországba menekült roma közösség tagjait. Akkor úgy véltük, ebben a döntésben a francia menedékjogi hatóság tárgyilagos tényfeltáró munkája, megfontolt mérlegelése mellett jelentős szerepet játszott a francia társadalom szolidaritása, amely különböző szervezeteknek és közéleti személyiségeknek a kérelmezőket támogató akcióiban és nyilatkozataiban nyilvánult meg. Az azóta történtek tükrében viszont fájlaljuk, hogy mind a tárgyilagos francia tényfeltáró rutin, mind a mi demonstratív köszönetnyilvánításunk alapvetően téves helyzetértékelésen alapult. Hátsó gondolatoktól mentes, tiszta és nemes jogvédő buzgalmunk farkasvakságként akadályozott bennünket abban, hogy felismerjük: az elvek és a gyakorlat között olykor áthidalhatatlan szakadék húzódik; a teoretikus jogvédelem bizonyos esetekben köztörvényes bűnök fedezékéül szolgálhat.

A francia nemzet tiszteletreméltó hagyományai közé tartozik, hogy menedéket nyújt azoknak, akiket hazájukban politikai, faji vagy társadalmi okból üldöznek - így az 1956-os magyar menekülteknek is. Négy éve elkeserítőnek tartottuk, hogy több mint tíz évvel a magyar demokratikus jogállam újjászületése után megítélésünk szerint még mindig voltak Magyarországon emberek, akiknek megalapozottan kellett tartaniuk attól, hogy származásuk miatt hátrányos helyzetbe kerülnek, üldöztetés áldozatai lehetnek. Akkor még nem tudtuk, hogy a strasbourgi menekülést harmadik országból való aktivisták szervezték. Hittük azt is, hogy a francia társadalom szolidaritása a menedékkérőkkel és a francia hatóság döntése tanulság lesz a magyar társadalom számára. Nos, önkritikát kell gyakorolnunk - hisztériát keltettünk. Noha a szabadságjogok és a szolidaritás eszméje soha nem hunyhat ki, be kell látnunk: a konkrét esetben kalandorok, köztük köztörvényes bűnözők védelmére keltünk. Mint utóbb kiderült, a menedékkérő romák között volt olyan, akit emberi élet kioltásáért jogerősen ítéltek el; a napokban pedig a független magyar bíróság azt mondta ki: a zámolyi romák szószólója, Krasznai József megrontásban és választási csalásban bűnös, s ezért nem jogerősen öt év börtönbüntetésre ítélte.

Krasznai úr a vád szerint egy rokonságához tartozó tizenkét éves kislánnyal próbált meg két alkalommal is közösülni, s ez a vádirat szerint részben meg is történt. A bíróság egy esetben látta bizonyítottnak ezt a vádat. Igazolva látták a kétrendbeli személyi szabadság megsértését is. Az ügyész szerint a vádlott továbbá az önkormányzati választásokon tíz választót pénzzel vett rá, hogy rá szavazzanak. Hat esetben ez bizonyítottan megtörtént. Krasznai úr a múlt évre kitűzött tárgyalási napokon nem jelent meg, s mivel külföldön tartózkodott, hivatalból az Interpol is körözte, mely rendőri szervezet neve nyilván a miniszterelnök úr fülében is ismerősen csenghet. Az ítélet szerint Krasznai úrnak nemcsak az öt év börtönbüntetést kellene majd letöltenie, hanem azt az egy évet is, amit egy korábbi ügyből kifolyólag róttak ki rá felfüggesztve. A zámolyi romák vezetőjét hét évre a közügyektől is eltiltották.

Miniszterelnök Úr! Az európai integráció folyamata nem zárulhat le addig, amíg az ország félmilliós roma népessége nem teljes értékű polgára a magyar társadalomnak - írtuk akkor. Ez ügyben - noha a Magyar Köztársaság immár az Európai Unió teljes jogú tagja, valamint harmadik éve más kormány van hatalmon - azóta sem történt semmilyen számottevő előrelépés. Már régóta akartunk ez ügyben is levelet írni, ám most döntő lökést adott nekünk az a felismerés, hogy az európai integrációnak nem lehet része tizenkét éves gyereklányok megrontása. Akkor a társadalmi felháborodás kifejezését, s indokolt esetben a büntetést reklamáltuk - mivel pedig részrehajlás nélküli demokratákként következetesek kívánunk maradni, a felháborodást és a büntetést ezúttal is jogosnak és igazságosnak tartjuk. Roma politikusokat sem illethetnek meg olyan vélt jogok, amelyeket a többségi társadalom polgárai vagy az európai jogállamok nem tűrnének el.

Alulírottak levelükkel elnézést szeretnének kérni a zámolyi romák ügyét támogató személyektől és szervezetektől, s egyúttal az egész francia nemzettől, hogy olyan személyeket pártoltak a zámolyi menekültügyben, akik az európai és egyetemes normák szerint erre messzemenően méltatlanoknak bizonyultak.

Budapest, 2005. február 1.

Tisztelettel:

Ascher Tamás, főrendező

Bársony János, kisebbségkutató

Bíró András, alternatív Nobel-díjas

Daróczi Ágnes, újságíró

Eörsi István, író

Esterházy Péter, író

Faludy György, író

Ferge Zsuzsa, szociológus

Fischer Ádám, művészeti igazgató

Fridli Judit, a Társaság a Szabadságjogokért ügyvivője

Furmann Imre, ügyvéd

Gombár Csaba, társadalomkutató

Grünwalsky Ferenc, filmrendező, operatőr

Halmai Gábor, alkotmányjogász, egyetemi tanár

Havas Gábor, szociológus

Hegedűs B. András, közgazdász, szociológus

Hell István, újságíró

Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke

Jancsó Miklós, filmrendező

Kemény István, szociológus

Kende János, operatőr

Kende Péter, politológus

Kenedi János, kritikus

Kertesi Gábor, közgazdász, egyetemi tanár

Kis János, filozófus, egyetemi tanár

Kóczé Angéla, az emberi jogi oktatási programigazgató

Konrád György, író

Kőszeg Ferenc, a Magyar Helsinki Bizottság elnöke

Lengyel László, közgazdász, politológus

Ludassy Mária, eszmetörténész, egyetemi tanár

Nádas Péter, író

Nagy Boldizsár, nemzetközi jogász, egyetemi oktató

Orsós Éva, a Mediátor Alapítvány igazgatója

Szikinger István, ügyvéd

Tamás Gáspár Miklós, filozófus

Ungváry Rudolf, író

Vásárhelyi Miklós, sajtótörténész".