Kurzusirodalom az új évezredben

Idestova tíz éve hallani, hogy minőségi költészet a politikával semmilyen szinten nem érintkezhet. Legtöbb költőnk eleget is tesz ennek a kívánalomnak: nemcsak napi politikai eseményeket nem verselnek meg, de hazáról, népről, nemzetről, történelemről, szabadságról is ritkán olvashatunk manapság kortárs verseskötetek, folyóiratok lapjain. Egy jó nevű, Nagymaroson élő, fiatal - harmincegy éves - költő néhány hónapja mégis politikai témájú verseket publikál antológiákban, irodalmi lapokban, s készülő, Félárbocon című második verseskötete is javarészt hazafias verseket tartalmaz. Barna T. Attilát arról kérdeztük, hogy ezoterikusnak aposztrofált Senkinémasága című sikeres kötete után miért szánta rá magát arra, hogy az árral szemben ússzon.

Dátum: 2002-08-08 13:44:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=3144
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 17:39:20.720314, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Ma állítólag nem olyan időket élünk, mint klasszikus költőink korában, akik sok száz éven át politikai verseket írtak...

- Az idők - ilyen értelemben - nem változnak. Olyannyira nem, hogy korunkból sem hiányzik a politikai költészet, a politikai irodalom, csakhogy művelői többsége apolitikusnak hirdeti magát.

- Kikre gondol?

- Az SZDSZ köréhez, holdudvarához tartozó írókra, költőkre. Az általuk képviselt posztmodern irányzat első támogatója Aczél György volt, ő nevelte ki ezt a kört, sőt 1991-ben maga is az SZDSZ-re szavazott. A szabad demokraták abban az időben a hivatalos álellenzék szerepében tetszelegtek. Ez a párt az egész magyar kultúrát, benne az irodalmat is uralni igyekszik. A körükhöz tartozó írók, költők a Soros Alapítvány kegyétől függenek. Csak olyasmit írnak, ami a támogatók ízlésének, érdekeinek, értékrendszerének megfelel. Mi ez, ha nem kurzusköltészet? Igaz, ezek a művek nem mutatnak fel értékeket, senkit sem dicsőítenek, mégis karakteresen képviselnek egy nézet- és érdekrendszert. Nem egy esetben kifejezetten magyarság- és kereszténységellenes "alkotások".

- Sok olyan fiatal író, költő is a posztmodern irányzat mellett kötelezte el magát, akinek nincs semmilyen köze egyik politikai párthoz sem...

- Babits írja, hogy a költők a korokon át egymásnak nyújtják a kezüket. Úgy látom, az ismert fiatal költők, írók nagy része nem fogadja el az elődök, ősök feléjük nyújtott kezét. Félnek attól, ha kiállnak a magyarság mellett, margóra kerülnek. A balliberális lapokat és kiadókat kiáltották ki igazán színvonalas fórumnak, ezért aztán a fiatal írók, költők készek inkább megírni olyan irodalmi divatcikkeket, amelyekkel ezekbe az orgánumokba bekerülhetnek, minthogy vállalják a sokkalta szűkebb nyilvánosságot, ami egzisztenciájukban is érintené őket. Ezek a szerzők általában apolitikusnak mondják magukat, de ha az ember megpiszkálja, mi van emögött, mindig kiderül, az illető javarészt balliberális orientációjú lapokban publikál, jobbosnak tartott folyóiratokba elvétve ad írást. Az elmúlt évtizedekben elterjedt az a tévképzet, hogy tehetséges költő csak baloldali érzelmű lehet. Erre a tévedésre a XX. század számos jelentős alkotója is rácáfol. De hogy nyilvánvaló legyen az anakronizmus, képzeljük el Balassi Bálint zólyomi földbirtokost, vagy Zrínyi Miklós horvát bánt a balos értékek lelkes szószólójaként.

- A direkt politikus versekkel szemben az egyik legfontosabb ellenérv, hogy a politika világa távol esik a szellem világától, s a politikai költészet ezért óhatatlanul súlytalan, talmi, mulandó.

- Kétségtelenül lehet a politikai költészetnek effajta buktatója: a Sztálint és Rákosit dicsőítő ódák például valóban elavultak. Nehezemre esne ezeket az opuszokat egy sorban emlegetni Balassi, Zrínyi, Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Ady, Kosztolányi, Babits, Radnóti, Illyés Gyula munkásságával. Ha Ilylyés, Németh László annak idején nem "alacsonyodnak le" a politikához, nem emelik fel szavukat népük mellett, életművük - minden zsenialitásuk ellenére - csonka lenne, s mi most egy másik Illyést, vagy Németh Lászlót ismernénk. Egészen mások lennénk mi magunk is, akiknek múltjáról, történelméről jelen időben írtak, s akiknek jövőjéért emelték fel szavukat.

- Mely korszak irodalmi hagyományaira építi költészetét?

- A XIX. század második felében, a kiegyezéstől kezdődő időszakra, amely az irodalmi népiesség elterjedésével kezdődik.

- Irodalmi népiesnek mondja magát?

- Inkább a népi írók követője vagyok, s Illyéssel vallom: "Csak annyiban vagyok népi, amennyiben az ország baja elsősorban a nép baját jelenti..."

- Ön szerint mi ennek az országnak a baja?

- Nem tudja, mit akar. Nem tudja, mi a feladata. Nem tudja, mi baja. A rendszerváltás ellenére itt maradt egy passzív rezisztenciához szokott tömeg, amely még mindig arról álmodik, hogy a paternalista állam eltartja.

- Nagykorúvá kellene végre lennünk?

- A fiatal értelmiségen látni, hogy tenni akar, szembe akar nézni egy felnőtt nemzet problémáival. Én elsősorban hozzájuk szólok. Sajnos, a mai író-, költőtársakkal nem hinném, hogy létrejöhetne egy olyan mozgalom, amilyen a húszas-harmincas években a népi íróké volt.

- Többen állítják értelmiségi körökben, hogy a művésznek, írónak, költőnek nem feladata kiállni az általa megénekelt eszmékért, mivelhogy egy életbe ennyi minden nem fér bele. Önt pedig ott láthatta a rendőrpajzsokkal szemben a július negyedikei tüntetésen, aki arra járt...

- Balassi, Zrínyi, Petőfi élete csupa olyan ellenpélda, amelyre iskolai tanulmányaiból remélhetőleg mindenki emlékszik. Én a nemzet fogalmán nem mennyiséget, hanem minőséget értek. Csak sajnálni tudom azt az állampolgárt, aki nem érzi magát a nemzethez tartozónak. Hogyan lehetne másképp nevezni azt a rendőrt, aki saját népe zászlaját tépi ki honfitársa kezéből, hogy aztán meg is tapossa?

- Több kritikusa az ön első kötetében szereplő verseit ezoterikusnak nevezte. Nem is olyan régen tájverseket, majd erotikus verseket olvastunk öntől a Lyukasóra, a Magyar Napló hasábjain. Hogyan vezetett ez az út a politikai versekig?

- 1996-ig én is apolitikusnak tartottam magam, napilapot a kezembe se vettem, s azt tartottam a siker csúcsának, ha egy-egy versem megjelent a Mozgó Világban vagy az ÉS-ben. A Horn-kabinet hatalomra jutása után számos sorstársammal együtt érzékeltem, hogy az egzisztenciális lehetőségek, amelyek addig nyitva voltak, egy éles fordulattal bezárultak előttünk. Mintha nem is léteznénk. A saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy hazudnak, hogy felháborító igazságtalanságok történnek és történtek. Minderre válaszul kezdett érdekelni a hagyomány, a történelem és az aktuálpolitika. Ettől függetlenül csak 1998-ban törte meg a "fűszálas" versek egyeduralmát néhány '56-os témájú költemény. Utána fokozatosan bontakozott ki bennem az, hogyan szólíthatnék meg mindenkit, aki a nemzethez sorolja magát.

- Különösen új keletű verseinek nyelvezete megejtően egyszerű, áttetsző, közérthető. Ez a fennhéjázó, mindent jobban tudó kor pedig mintha csak a bonyolultságnak hinne...

- Holott épp a sok esetben szándékolt, mesterkélt bonyolultság az oka annak, hogy az emberek nem olvasnak verseket. Beletörődtek, hogy úgysem értik. Spekulatív alkat vagyok, nem volt könnyű kilépnem az elegáns, kényelmes rejtekhelyről, de azt akartam, hogy mindenki be tudjon fogadni. Eldöntöttem hát, vállalom a kockázatot.

Az interjút Varga Klára készítette, Magyar Nemzet

Fotó. Koncz György