A baloldal átírja a múltat
A rendszerváltozás utáni évek kormánytagjai közül ma már mintegy harminc embert vádolnak azzal, hogy kapcsolata volt a pártállami idők titkosszolgálatával. Kövér László, a Fidesz országos választmányának elnöke szerint inkább azoknak a múltját kellene vizsgálni, akik az előző rendszer ördögi gépezetét fenntartották és működtették.
Dátum: 2002-08-08 16:57:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=3153
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 17:39:23.527601, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Sokkoló hír volt a jobboldal számára, hogy akár öt fideszes volt kormánytagról is bebizonyosodhat: együttműködött a pártállami idők tikosrendőrségével. Ráadásul folyamatosan emelkedik a gyanúba kevertek száma.
Az interjú készítésének a pillanatában nem ismerjük a dokumentumok tartalmát. Az mindenesetre sajátságos, hogy miközben a bizottság tagjai nem férnek hozzá a dokumentumokhoz, az SZDSZ-es bizottsági elnök nyakra-főre nyilatkozik, és kiszivárogtatja az információkat. Azt sugallja, hogy a Fidesz-kormányban volt a legtöbb olyan ember, aki együttműködött a pártállami titkosrendőrséggel. Ez egyetlen célt szolgál: lehetőség szerint besározni, befeketíteni mindenkit. Engem ez a történet a Tanú című filmre emlékeztet: a tárgyalás begyakorlásakor előveszik az ítéletet, ami előre elkészült, és csak a tanúvallomásokat kell hozzá legyártani.
Elképzelhetőnek tartja, hogy éppen a Fidesz-kormányban volt a legtöbb érintett?
Egyelőre nem lehet tudni, mi az igazság. Antall József annak idején megpróbálta a saját minisztereit, államtitkárait kinevezésük előtt átvilágíttatni a rendelkezésére álló jogi keretek között. Orbán Viktor miniszterelnöknek csupán az a lehetősége volt, amit az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló törvény adott, vagyis az átvilágítóbírák által kiállított dokumentum. Emellett a kormánytagok átestek a C típusú nemzetbiztonsági ellenőrzésen, ami viszont ilyen kérdésekre nem tér ki.
Orbán Viktor azt mondta, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal mindössze egymondatos jellemzést adott a kormánytagokról. Vagyis gyakorlatilag az NBH döntött arról, hogy kinevezhető-e a jelölt. Ez azt jelenti, hogy a Fidesz elhárítja a felelősséget?
Akkor sem terheli semmilyen felelősség Orbán Viktor miniszterelnököt, ha bebizonyosodik, hogy volt a kormányában olyan személy, aki együttműködött a III-as főcsoportfőnökséggel. Hiszen hivatalos úton nem juthattak a tudomására olyan információk, amelyek alapján ezt a helyzetet el tudta volna kerülni. Az átvilágítóbírák előtt pedig ezek az emberek mind tisztának találtattak.
Ha bebizonyosodik a fideszesek érintettsége, elhatárolódik-e tőlük a párt?
Az érdemi bizonyítási eljárást megelőzően közszájon forgó nevek közül egy sem tagja a Fidesznek, sőt a párt padsoraiban ülő országgyűlési képviselő is csak egy van közöttük. Ami nem jelenti azt, hogy számunkra ez kevésbé lenne probléma. De elhatárolódásról nem lehet szó, hiszen nem tudjuk őket felkérni a Fideszből való távozásra. Azt gondolom, hogy kinek-kinek egyéni mérlegelés alapján kell a felelősségét megállapítani.
Valóban, az Orbán-kormány idősebb tagjai közül vádoltak meg néhányat azzal, hogy kapcsolatot tartott fenn a pártállami titkosrendőrséggel. Önnek, mint a Fidesz-kormány első titkosszolgálati miniszterének nem volt lehetősége arra, hogy megvizsgálja ezeknek az embereknek a múltját?
Az a dokumentáció, amelyből minden kétséget kizáróan meg kellene tudnunk állapítani, hogy ki milyen módon működött együtt az állampárt titkosrendőrségével, 1989-ben az iratmegsemmisítésnek nevezett akció kapcsán jelentős mértékben sérült. Megalapozottnak tartom a gyanút, hogy a dokumentumok többségét nem megsemmisítették, hanem kimentették. Vagyis számítani lehet rá, hogy bizonyos iratok időnként felbukkannak.
A baloldali pártok folyamatosan azt sugallják, hogy a Fidesznek ugyanannyi köze van a pártállami múlthoz, mint az MSZP-nek.
Az egész maszatolásnak ez a végső célja. Az MSZP el akarja terelni a figyelmet Medgyessy Péter szt-tiszti múltjáról, de ha ez nem sikerülne, akkor mindenkiről azt szeretné bizonyítani, hogy tisztességtelen. Ebben az esetben ugyanis érdektelenné válik, hogy az illető 1990 előtt a pártállam elnyomóinak vagy az elnyomottainak az oldalán állt-e. De a távlatosabb cél ennél több: átírni a múltat. Megpróbálják elhitetni, hogy a volt kommunisták már 1990 előtt is a haladást, az ország felemelkedését, függetlenedését szolgálták. Saját maguk és a családjuk előtt sem tudják ugyanis felvállalni, hogy anyagai jólétük érdekében egy hazug, korrupt, embertelen rendszert képviseltek.
A kormánypártok valószínűleg már a vizsgálóbizottság megalakulása előtt tudták, kik azok, akiket megvádolhatnak a Fideszből. Nem érzik úgy az ellenzéki pártok, hogy csapdába csalták őket?
Egészen bizonyos, hogy a kormánypártok előre tudták, kik azok, akiket be akarnak sározni. Ezért az egész eljárás az első pillanatától fogva egy bolhacirkusz. Az MSZP-s Tóth Károly többször is megfogalmazta a népi bölcsességet: aki másnak vermet ás, maga esik bele. Ezzel is elárulta, hogy az eljárás egyetlen célja: bosszút állni a Medgyessy-ügyért. Mi tisztességes vizsgálatban reménykedtünk, aminek valóban az a célja, hogy a múltat föltárja. Természetesnek tartottuk, hogy - amennyiben ezt a jogszabályok megengedik - nyilvánosságra hozzák azoknak a nevét, akik együttműködtek az állampárt titkosszolgálatával. Az viszont elfogadhatatlan, hogy a kormánypártok képviselői bárkit kabátlopási ügybe keverjenek. Innentől kezdve az egész színjátéknak - s annak, hogy mi ehhez a nevünket adjuk - nem sok értelme van.
A nemzetbiztonsági szolgálatok állítólag már találtak olyan jelentéseket, amelyeket az elmúlt tizenkét évben egykori kormánytagok írtak. Miként fordulhat elő, hogy Medgyessyről még egyetlen ilyen dokumentum sem került elő?
Az egyikről nem akartak találni iratokat, ha voltak is ilyenek, azokat eltüntették. Másokról pedig akartak, vagy ha nem voltak, esetleg kreáltak jelentéseket. Nevetségesnek tartom - ellenkezik a józan ésszel és a közszájon forgó információkkal -, hogy a Horn-kormányban csak egy érintett volt, s az éppen Medgyessy Péter, akiről ezt régóta tudni. Van olyan minisztere a Horn-kormánynak, aki parlamenti folyosói beszélgetésekben beismerte, hogy aláírta a beszervezést, és készített jelentéseket. De nagyon nehéz elképzelni arról a miniszterről is, hogy nem volt kiképezve hírszerzőnek vagy elhárítónak, aki hosszú éveken keresztül a nemzetközi ifjúsági mozgalom egyik vezéralakja volt.
Medgyessy tagadja, hogy hálózatot épített, jelentéseket írt, kiképzésben vett volna részt, mások szerint éppen ez volt az szt-tisztek feladata. Azt mondják, talán a rendőri kiképzésének tudható be, hogy nem sok minden derült ki a múltjáról.
Számomra érdektelen, hogy Medgyessy Péter mit csinált. Nem az a legnagyobb botrány, hogy a miniszterelnök a III-as főcsoportfőnökség szt-tisztje volt. Ennél jóval súlyosabb bűn, hogy annak idején a központi bizottság tagjaként és miniszterelnök-helyettesként szt-tisztek jelentéseit olvasgatta. Meg azoknak az ügynököknek a jelentéseit, akiket különböző nemtelen eszközökkel állítottak ennek a gépezetnek a szolgálatába. Azok, akik 1990-et megelőzően a rendszert működtették, a saját politikai hatalmuk és meggazdagodásuk érdekében használták a mások által nem túlságosan ízléses eszközökkel megszerzett információkat. Ezek az emberek 2002-ben még mindig a közélet szereplői. Ehhez képest bagatell ügy, hogy Medgyessy Péter szt-tiszt volt. A feje tetejéről a talpára kellene állítani a dolgokat, és azoknak a múltját kellene vizsgálni, akik ezt az egész ördögi gépezetet létrehozták és működtették.
A bizottságban történtek azt bizonyítják, hogy az információkkal - s az ezzel járó hatalommal - még mindig az utódpárt, illetve a baloldal rendelkezik. Azoknak lesz igazuk, akik azt mondják, hogy nem történt meg a rendszerváltozás Magyarországon?
Ilyen egyértelműen, brutálisan nem lehet kijelenteni, hogy nem volt rendszerváltozás, hiszen a magyar társadalom viszonyai alapvetően átalakultak az elmúlt tizenkét évben. De a parlamentben is elmondtam: amit rendszerváltozásnak nevezünk, az selejtes. Igazi demokráciáról nem lehet beszélni addig, amíg alapvető befolyásuk van a diktatúra működtetőinek, azoknak, akik másokat elnyomtak, kifosztottak, megaláztak. Az Európa keleti felén élőknek nemcsak a kommunizmust kellett megszenvedniük ötven éven keresztül, hanem a rendszer állítólagos bukása után is kénytelen-kelletlen el kell viselniük azokat, akik életüket és a gyerekeik életét tönkretették. Egyfajta illúzióvesztés, kiábrándulás a végeredménye ennek a tizenkét esztendőnek.
A Fidesz nemrég benyújtott egy olyan törvényjavaslatot, amely szerint a múlt rendszer elnyomóit kizárnák a hatalomból - ám az MSZP-SZDSZ koalíció nem vette napirendre. Nem gondolja, hogy elkéstek?
Sajnálatos módon ezt kénytelen vagyok elismerni. A lehetőséget 1990-92-ben kellett volna kihasználni, s egy ahhoz hasonló törvényt hozni, mint amilyet a csehek alkottak. Vagyis aki egy évnél hosszabb ideig dolgozott valamilyen függetlenített pártállásban, akinek az elnyomó rendszer fönntartása, működtetése volt az elsődleges feladata, azt ki kellett volna zárni a közéletből. Hogy ezt tíz évvel ezelőtt elszalasztottuk, abban nemcsak az MDF vezette kormánynak van felelőssége, hanem az akkori ellenzéknek is, beleértve az akkor 22 tagot számláló Fidesz-frakciót is.
Miközben a kormányfő beismerte, hogy az előző rendszerben a Belügyminisztérium szigorúan titkos állományú tisztje volt, az utódpárt MSZP népszerűsége növekszik.
Kormányra kerülésük után a nyertes pártok általában növelik a népszerűségüket. Amiről pedig itt beszélünk, az az ország nagy többségét hidegen hagyja. Sokan sajnos tévesen úgy ítélik meg, hogy a múlt nincs hatással a jelenükre és jövőjükre. Mások pedig hajlandók elhinni azokat a dajkameséket, amelyeket a médiumok segítségével az MSZP-sek próbálnak terjeszteni, például hogy hihetetlen hasonlóság van a D-209-es és James Bond között, s hogy a Szovjetunió tulajdonképpen Medgyessy Péter miatt veszítette el a hidegháborút.
Az interjút Halász Csilla készítette, Heti Válasz
Fotó Griechisch Tamás