Régiópolitika a józan ész jegyében

Huszárvágással oldaná meg a regionalizmus parttalan vitáit T. Mészáros András, a Pest megyei önkormányzat elnöke. Elképzelése szerint minden megyének s a fővárosnak is önálló régiót kellene alkotnia. A reformfolyamat az általa irányított önkormányzatnál már megkezdődött: augusztus végén dönthet a Pest Megyei Közgyűlés arról, hogy az önkormányzati választásokkal egy időben népszavazást írnak-e ki a Budapest nélküli egymegyés, közép-magyarországi régió létrehozása érdekében.

Dátum: 2002-08-09 18:15:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=3201
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 17:39:38.212866, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Gyakran hangoztatott érv manapság az, hogy az Európai Unió szívesen venné, ha Magyarországon kétmilliós lélekszámú, tehát a jelenleginél nagyobb régiók jönnének létre. Ezzel szemben önök egymegyés régióvá szeretnének válni. Melyek az "önállósodás" okai?

- Nem létezik olyan európai uniós direktíva, amely kétmilliós régiók létrehozását írja elő. Ennek bizonyítására néhány adat a jelenlegi tagállamok átlagos régiónkénti lélekszámáról: Ausztriában 770 ezer, Belgiumban 1,1 millió, Finnországban 833 ezer, Franciaországban 2,18 millió, Görögországban 785, Luxemburgban 381 ezer, Hollandiában 1,2, Svédországban pedig 1,7 milliós a régiók átlaglakossága. Való igaz, hogy 1996 óta egyes közigazgatási szakembereknek és politikusoknak az az érdeke, hogy minél nagyobb régiók létrehozása mellett foglaljanak állást. Ennek az okait nem tudom, de az biztos, hogy perdöntő szakmai érvek nincsenek az elképzelések mellett. Maga a régió definiálása is nehéz, én leginkább területi önkormányzatnak nevezném azokat. Sajnos Magyarországon csak tervezett statisztikai régiókat tudtak létrehozni úgy, hogy három megyét, illetve egy megyét és a fővárost adminisztratív módszerrel, egy törvénnyel egymásba kapcsoltak. A régiós rendszer lényege az, hogy az elkülöníthető, jól körülhatárolható egységeket meg lehessen mérni, s össze lehessen hasonlítani. A régiós gazdaságpolitika és társadalompolitika arról szól, hogy a leszakadtakat próbáljuk felhozni az átlagos színvonalra, s próbáljuk a fejlesztési lehetőségeket úgy csoportosítani, hogy ne legyen nagyon nagy különbség az egymás mellett található regionális területek között. Való igaz, hogy eljött az az idő, amikor végig kell gondolni, hogy mekkora az a terület, amit érdemes így mérni: gazdasági, kulturális-hagyománybeli, történelmi, nyelvi, vallási azonosság alapján is, bár úgy tűnik, hogy a legfontosabb a gazdasági érdek. Mi, akik Budapesttel alkotunk egy régiót, azt mondjuk, hogy 2006-ig nincs is gond a régiók kialakításával. Mi azt mondjuk, hogy meg kell gondolni az önállósodást, s 2007-től érdemes lenne a fővárosi közigazgatási területet és a megyei közigazgatási területet elkülöníteni. Abban mindenki egyetért, hogy 2006-ig nincs probléma, de 2007-től feltételezhetően és becsült módon évi 80 milliárd forintnyi fejlesztési lehetőségtől esünk el, ha ilyen határokkal megmarad a közép-magyarországi régió. A probléma az, hogy Budapest GDP-je az uniós átlag 101,01 százaléka, Pest megyéé pedig 37,5. A régióban a két adat összegződik, s így nem lesz meg a támogatáshoz szükséges 75 százalék. Való igaz, hogy 2006-ig nincs probléma, mert az 1997-98-99-es évek átlagát számolják, amikor Budapesttel együtt még a 72,5-73-as érték közé estünk, tehát a meghúzott határ alatt voltunk. Viszont, ha legközelebb a 2000, 2001, 2002-es évi adatok alapján határozzák meg a szinteket, akkor az átlag egyértelműen 77 százalék körül lesz, tehát a régió nem kap uniós támogatást.

- Megoldás lehet egy nagyobb régió létrehozása. A csatlakozási szándék érezhető egyes Nógrád megyei politikusok szavaiból, ugyanakkor a Jászság egy része is inkább tartozna önökhöz, mint a Záhonytól Pest megye határáig tartozó észak-alföldi régióhoz.

- Nyitottak vagyunk minden variációra, de hivatalos formában még egyik megye sem keresett meg minket az összeolvadás szándékával. Ennek a gazdasági, vagy ha úgy tetszik, matematikai problémának két megoldása van. Az egyik, hogy "szétszedjük" a régiót, és akkor lesz egy 1,7 millió lakosú fővárosunk, és egy 1,1 milliós lakosú Pest megyei régiónk. Addigra már 1,2 milliós is lehet, hiszen ez az egyetlenegy olyan megye, amely lélekszámát tekintve folyamatosan gyarapodik. Ez lehetővé teszi, hogy az 1,1-1,2 millió emberre jutó támogatási pénzekhez hozzájuthassunk. Az egybenmaradásnál hasznosabb számunkra a szétszakadás. A másik megoldás szerint addig kell növelni a régió nagyságát és lélekszámát szegényebb megyékkel, amíg az olyan méretűvé növekszik, hogy az említett 101,1-es értéket lecsökkenti 75 alá. Mindezt a területfejlesztési és a gazdasági szakemberekkel közösen végiggondoltuk, s a szakértőink már két hónapja számításokat végeznek. Számunkra az derült ki, hogy - Budapest fejlődését figyelembe véve -, hétmegyés régiót nem érdemes létrehozni, hiszen annak lakossága megközelítené az ötmilliót főt. Az elmúlt 60 évben Budapest vízfejjé vált, s több kérdésben rákényszerítette a környező megyékre a saját érdekeit és akaratát. Márpedig ebből a megyék nem kérnek. Az unió szívesen venné, ha a pénzek elosztásáról olyan grémium döntene, amelynek politikai legitimitása is van, magyarul önkormányzati és közigazgatási jogokkal felszerelkezett régiókról szeretnének beszélni. Ezt a folyamatot is végig lehet gondolni, de ha ezt tesszük, véleményem szerint rájövünk, hogy a megyékből kell régiókat csinálni.

- Egy megye, egy régió? Érdekes felvetés. Az biztos, hogy a jelenlegi régiókban számos megye között ellentét feszül. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye korábban szeretett volna önálló régiót alkotni, majd bekerült a Hajdú-Bihar és Jász-Nagykun-Szolnok megyék által alkotott észak-alföldi régióba, ahol már az elnökségi sorrendről szóló vitában is kirohanások voltak. Az ellentétek pedig máig megvannak.

- Egy megye egy régió, s a főváros is egy régió. Húsz régiót kell létrehozni az országban, s ennek nincs jogi akadálya. Burgenland is egy régió, ahol mintegy háromszázezren laknak, Olaszországban pedig öt vagy hat olyan régió van amelynek népessége 260 és 300 ezer lakos közé esik. Ebből is látható, hogy nincs előírás, s minden a mi szándékainkon és akaratunkon múlik. Az önkormányzati törvény két területi önkormányzati forma létrehozását írja elő: az egyik a fővárosi, a másik a megyei közgyűlés. Tehát a területi önkormányzati forma rendelkezésre áll a létrejövő egymegyés régiók számára, s ezekhez kell odarendelni a területfejlesztési jogosítványokat, valamint az ehhez szükséges forrásokat is. Ezzel megszűnhetnének azok a viták, amelyek felverik a magyar közélet egy részét. Korábban létrehoztuk a megyei területfejlesztési tanácsokat, s a hárommegyés régiók mellett működő regionális területfejlesztési tanácsokat. A 19 megyének és a fővárosnak nagyon erős politikai legitimitású közgyűlése van, a területfejlesztési tanácsok jogosítványait pedig "be kell vinni" a közgyűlések jogosítványai közé. Vajon mi történik akkor ha nem így csináljuk? Minden megye lobbizik a régióján belül saját érdekeiért, s ez folyamatos konfliktusokat okoz. A történelmi megyehatárok kialakultak, s nekem kétségeim vannak afelől, hogy a jelenlegi kormány két éven belül olyan koncepciót tud alkotni, amely versenyképes lesz az ezeréves megyerendszerrel és ráadásul kétharmados jogszabályként mindenki meg fogja azt szavazni. Kétharmados törvényekről van szó, s ide tartozik az alkotmány módosítása is. Tehát, ha a területfejlesztési tanácsokat nem rendeljük a megyei közgyűlésekhez, akkor végig kell ezt az utat járni. Ez egy 1996-os tévedés, a Horn-Kuncze-kormány tévedése miatt van így, ugyanis akkor kellett volna ezeket a feladatokat és forrásokat a közgyűlések hatáskörébe helyezni... Amennyiben a megyéktől elvennénk a jogosítványokat, akkor kiderülne, hogy mivel megyei listák alapján szavazunk, s a megyékben vannak a választókerületek és a képviselői helyek, a szintén kétharmados választójogi törvényt is módosítani kell. Ráadásul a honvédelmi és katasztrófavédelmi törvényeket is, hiszen a hatályos jogszabályok szerint a megyei közgyűlés elnökének kell intézkednie katasztrófahelyzet és katonai vészhelyzet esetén is. Nem is sorolom tovább... Öt törvényt kell konszenzussal megváltoztatni, de én ezt a konszenzust s politikai akaratot nem látom. Mindezt megoldhatnánk azzal, ha létrejönnének az egymegyés régiók, azzal a kitétellel, hogy azok a megyék, amelyek regionálisan erősödni és egyesülni akarnak, azok önkéntes és társulásos alapon ezt később megtehessék.

- Az is lehet, hogy a szakmai érvek ütköztetése helyett a józan észnek kellene felülkerekednie?

- Amennyiben visszaemlékszünk a múltra, 1997-98-99-ben tele voltak az újságok három-, öt-, hét- és tizenkét régiós elképzelések változataival. Mindegyiket szakemberek javasolták, s nem a politikusok, magyarán bebizonyosodott az a szkeptikus nézet, hogy minden szakmai álláspont mögé - kizárva természetesen az elmekórtani eseteket - lehet megfelelő szakmai véleményt állítani. Tehát, ha önmagában a szakértelemről beszélünk, az nem biztos, hogy az egyik vagy a másik álláspont súlyát növeli, ezért javasolom, hogy az ezeréves hagyományból kiindulva illeszkedjünk az unió rendszeréhez. Az biztos, hogy sok parttalan vitától kímélnénk meg az ország lakosságát.

- Az új kormány áttekinti a regionalizmus helyzetét, de úgy tűnik, túl sok a felelős.

- Valóban el kell dönteni, hogy az önkormányzatiságnak ezen a szintjén melyik miniszter és államtitkár a felelős, akin majd el lehet a verni a port a végén. Most felelős a belügyminiszter, a Miniszterelnöki Hivatalban bizonyos szinten Kiss Péter és Nagy Sándor, miközben a Phare-pénzek a vidékfejlesztési tárcánál maradtak, a környezetvédelmi minisztérium pedig ab ovo felelős, mert az Ispa-pénzek csak rajtuk keresztül használhatók fel. És akkor még nem beszéltem a közlekedési tárcáról.

- Önök mindenesetre elkezdték a munkát, számításokat végeztek, s megkérték az önkormányzato-kat, hogy nyilatkozzanak a szándékaikról.

- Május 13-án, a Pest megyét alkotó 15 kistérség vezetője közül a megjelent 13 térség nevében megkértek arra, hogy vizsgáljuk meg Budapesttől való elszakadást, vagyis az önálló régióvá válás lehetőségét. Erről előterjesztést készítettem, majd 13 kistérség a szétválás mellett foglalt állást, kettő pedig azt nyilatkozta, hogy várjunk még ezzel. Később az előterjesztést eljuttattam a 184 településünkhöz, s eddig 50 település küldte vissza a válaszát. Közülük 46 egyértelműen támogatta a szétválást. Solymár válasza nem egyértelmű, Gyál önkormányzata nem tárgyalta a kérdést, Csobánka képviselő-testülete nem támogatta a szétválást, viszont a népszavazással egyetértenek, Aszód önkormányzata pedig úgy határozott, hogy olyan régióhoz tartozzék a megye, amely nem veszíti el az uniós támogatást. A támogató önkormányzatok településein 260 ezer ember él, a négy nem egyértelmű választ adó helyen pedig 21 ezer. Ez egyharmados eredmény, tehát valószínű, hogy meglesz a lakossági támogatás is. Nem az a cél, hogy a gazdasági és politikai testületek döntsenek a kérdésben, hanem, bár nem kötelező, az a véleményünk, hogy kérdezzük meg az elszakadásról az embereket is. A helyi népszavazást a hatáskörrel rendelkező testület is kiírhatja, ez pedig esetünkben a Pest megyei önkormányzat. A népszavazásról augusztus végén dönt a közgyűlés, s arra praktikus módon sor kerülhet az önkormányzati választások során. Egymillió szavazócédulát, s néhány ezer jegyzőkönyv költségét kell finanszíroznunk. A 810 ezer választópolgár dönthet ebben a kérdésben is. Az eredménytől függően elkészíttetünk egy törvénymódosítási javaslatot, amely különválasztja a megyét és a fővárost, s azt beterjesztjük a parlament elé, úgy, hogy 2007. január 1-jétől az önállóság a gyakorlatban is megvalósulhasson. Ismét megkérdem, hasznos-e, ha a fél ország Budapest-régióvá válik? Gondoljunk vissza 1950-51-re, Nagy-Budapest kialakítására. Kiderült, hogy az egyesülés nem hozott kánaánt, s mára már belső konfliktusai keletkeztek a főpolgármester úrnak a kerületekkel is. Az egymegyés régiók létrehozásával a "Budapest megye" vízfejszindrómának most már véget lehetne vetni.

***

Az EU-tagállamok úgynevezett NUTS II. régióinak

és önkormányzatainak átlagos lélekszáma (millió fő)

Országok Ország NUTS Helyi

lakossága, átlagos önkormányzatok

fő lakossága átlagos lakossága

Ausztria 6,930 0,77 2970

Belgium 9,966 1,107 15 313

Dánia 5,141 5,141 16 569

Finnország 56,736 2,182 1279

Franciaország 56,736 2,182 1279

Görögország 10,208 0,785 1132

Hollandia 14,948 1,246 23 104

Írország 3,503 3,503 42 720

Luxemburg 0,381 0,381 3300

Nagy-Britannia 57,409 1,640 112 980

Németország 80,272 2,007 7000

Olaszország 57,662 2,883 7121

Portugália 9,867 1,410 v 1,875 26 372

Spanyolország 38,955 2,64 7000

Svédország 8,568 71 29 960

Az interjút Varga Attila készítette, Magyar Nemzet

Fotó: Ványi Ákos