A kényelmetlen vendég
Bush elnök elfoglalt, november 6-ig nyakig ül a részleges kongresszusi és szenátusi választások kampányában, sorra mondja le találkozóit, így aztán arra sincs ideje, hogy fél órára fogadja a magyar miniszterelnököt. Lényegében így indokolta washingtoni útja után Kovács László külügyminiszter a kormányfő nagy dérrel-dúrral beharangozott amerikai látogatásának feltűnő csúszását. Kovács mellesleg megemlítette azt is, hogy vendéglátói érdeklődtek a Medgyessy Péter titkosszolgálati múltját vizsgáló bizottság munkája iránt.
Dátum: 2002-08-12 19:10:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=3266
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 17:39:57.618971, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Bizony érdeklődtek, és nem is csak úgy mellesleg, hiszen arrafelé igenis érzékenyek az ilyen apróságokra. Ők nem gondolják, hogy hagyni kéne ezt az egészet, s nem veszik be a KGB elleni heroikus küzdelemről szóló hablatyot. Nagyon is jól tudják, ki volt annak idején a szocialista tábor ellensége. Egy szó mint száz, hiába az átlátszó magyarázkodás, Medgyessy Péter ugyancsak kényelmetlen, mondhatjuk nyugodtan, nemkívánatos vendég most Washingtonban. Annak ellenére, hogy az Orbánékra érezhetően megorroló Amerika soha nem volt olyan elnéző magyar kormánnyal, mint a most hivatalba lépővel. Mindennél látványosabban mutatta ezt, hogy a nagykövet asszony a választások végét sem bírta kivárni a Köztársaság téri tisztelgő vizittel. Sietett bejelenteni azt is, hogy Washingtonban várják a magyar miniszterelnököt. Megkönnyebbülve lapogatták a szocialisták hátát az európaiak is. Az óvatosságra intő figyelmeztetéseket ebben a hangulatban senki nem akarta meghallani. Sorban szorongatták Medgyessy kezét a római NATO-csúcson is. Az önbizalomtól duzzadó Kovács László igyekezett is bejelenteni, hogy néhány nap alatt rendbe tették mindazt, amit a jobboldali kormány elrontott: feltámadt Visegrád, a kormányfőt pedig várják Moszkvában és Washingtonban is.
A mézeshetek azonban nem tartottak sokáig. Kavics került a fogaskerekek közé. Ez a kavics maga a miniszterelnök személye, pontosabban Medgyessy Péter titkosszolgálati múltja. A két rendszer közti különbség könnyed elmosása, az erkölcsi szempontok lesajnálása itthon még csak-csak megy, a fejlett demokráciák azonban cinikusságukkal együtt is kényesek az ilyenre. Nem tiltakoznak, kiabálnak, finoman azonban érdeklődnek a parlamenti vizsgálat felől, elfoglaltságra hivatkoznak, titkon pedig reménykednek abban, hogy az érvényes meghívóval talán majd egy szalonképes politikus kopogtat a Fehér Ház ajtaján Magyarország miniszterelnökeként.
Addig is belevetik magukat a kampányba, nehogy még Medgyessy véletlenül megtalálja őket. Mi pedig itt állunk leforrázva, mert bizony Magyarország szégyene, hogy olyan miniszterelnöke van, aki eltagadott múltjával kényelmetlen vendég a világ egyetlen szuperhatalmánál. Feszengtünk már a tavaszi udvarias kitéréskor is, ez azonban már több mint kínos. Így van ez, még akkor is, ha Kovács László közben, mintha mi sem történt volna, a magyar- amerikai kapcsolatok új fejezetéről beszél. Nem változtat ezen a tényen sajnos az sem, hogy a magát "függetlennek" beállító médiatöbbség mélyen hallgat. Elhallgat. Bezzeg milyen hangos volt a balliberális kórus a szerencsétlen emlékű bostoni út idején! Az ország sorsa iránti aggódást azonban - tisztelet néhány kivételnek - egész évre letudta áprilisig. Most valahogy nincs leleplezős kedvében, nem félti a hazát a nemzetközi elszigetelődéstől.
Stier Gábor, Magyar Nemzet