(ötven-e száz nap...)
Én nem tudom, hogy a magyar szocialisták valóban teljesítették-e ötven nap alatt mindazt, amit az első száz napra ígértek. Persze az első száz nap demokratikus hagyománya nem is az ígéretek teljesítéséről szól, inkább arról, hogy az ellenzék és a sajtó száz nap türelmi időt biztosít a kormánynak, s csak azután kezd el lendületesen és kukacoskodón bírálni.
Dátum: 2002-08-13 15:22:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=3289
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 17:40:04.633415, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Talán ezért Medgyessy nem tartott igényt a száz nap türelemre? Ő ígéreteinek teljesítését kétezer-négyszáz órás időtartamról ezerkétszázra csökkentette. Most bíráljam vagy ne bíráljam? Csökkentsem-e ötven napra a türelmemet?
Mert biz' tett egy-két váratlan dolgot ez a szerény, halk szavú ember, aki szemlátomást beteljesíti a régi magyar közmondást: ha az Isten hivatalt ad, észt is ad hozzá. De nemcsak észt (mert az eszét én sose vontam kétségbe), hanem önbizalmat is. A magyar miniszterelnök önbizalma ötven nap alatt minimum száznapnyit nőtt. Ha tartja a tempót, a ciklus végére megtanul vízen járni. Egyébként korántsem baj, ha egy miniszterelnöknek van önbizalma. (A kitűnő szabású öltönyök már eddig is megvoltak hozzá.) Az se baj, ha egy elnöknek vagyona van, például mint Jimmy Carternek mogyorófarmja. Medgyessy soha sem mogyorózott, neki kapcsolati tőkéje volt, apró is meg nagyobb is. Ez se baj. Ugyanis a Nyugat konvertibilissé tette a kommunista kapcsolati tőkét, bármikor hajlandó beváltani euróra.
Egy szóval nem találok bírálnivalót Medgyessyn. Az önbizalom valami olyasmit mondatott vele: tüntessetek csak, majd megnyugszotok, engem nem zavar, én végrehajtom azt, amit akarok, rend lesz itt, béke, beviszem az országot az EU-ba. (A saját hátán.) De ez is O. K. Bár az a gyanúm, hogy éppen a Medgyessyről kiderült dolgok keltettek nyugtalanságot és zavart. No nem a hívei körében. A szocialista hívek semmitől sem jönnek zavarba, maga a párt pedig, bár 1989-ben úgy tűnt, hogy kiágyazódott, szemmel láthatóan tövig be van ágyazva. Nem is értem, miért nem csinálták meg mondjuk 1952-ben a rendszerváltozást, s miért csak most kezdik szeretni Nagy Imrét. Ja? Állítólag miattuk kellett rendszert változtatni, mivel ők maguk voltak a működésképtelen rendszer. Most meg? No, kicsoda a legfrankóbb rendszerváltó a becses választók akaratából? De hát ki ne hallott volna arról az elmés szerkezetről, ami nappal szekrény, éjjel ágy? Nappal EU, éjjel KGST, nappal varsói, éjjel NATO, éjjel Pravda, nappal New York Times.
Nekem nincs kifogásom.
Hírlik, hogy villámgyorsan cserélték le a szocik a klientúrát és az elitet. Tessék megnézni, kik ünnepelnek Szent István napján a Parlamentben. Azért a Szent Jobb-körmenetre is vessünk majd egy pillantást. Talán Kuncze, mint volt piarista? Másutt csak úgy nyüzsögnek a régi haverok. Közszolgálat, állás, fizetés, Audik. Lerendezve.
No lám. Érdem érdem hátán. Érdemrendkísérlet Horn Gyulának. Hogy az öreg harcos ne dafkéljon. Csak tudnám, hogy mi történt még az ötvenre szűkült száz nap alatt. Ja! Ment a közlönykiadónak az utasítás, hogy ne nyomtassa tovább a Magyar Nemzetet. Az egy valóságos hőstett. Gyors ember ez a Medgyessy.
Zavar ez egyáltalán engem?
Addig tulajdonképpen csak kissé elkedvetlenít, amíg leírhatom azt, amit érzek és gondolok.
Körülbelül 1970 óta nem éreztem aggodalmat azt illetően, hogy a világnézetem némiképp különbözik az uralkodó trendtől, és ennek időnként, kellő önkontrollal, a Magyar Nemzetben hangot is adok. Most viszont van bennem némi aggodalom, s olyan gondolatok fordulnak meg időnként a fejemben, amelyek a Horn-kormányzat idején fel sem rémlettek. Mert Horn valószínűleg tudta, hogy a hatalom számára váratlan, s ki nem érdemelt ajándék. Medgyessy érdemei elismerését véli felismerni a hatalomban. Mondom, önbizalma van. S vajh kívánatos-e, hogy egy (volt?) kommunistának túl nagy legyen a (Cardin szabta?) mellénye, én nem tudom...
Kristóf Attila, Magyar Nemzet