Bizottsági rekviem
Két parlamenti bizottság futott versenyt egymással és az idővel. Az egyik bizottság elvileg egy emberre fókuszált volna, a másik még sokáig pásztáz egy névsorban. Az egyik felelősséget vizsgált volna, a másik még hetekig felelősséget terít. Az egyik nagyítót keresgélt, a másik halszemoptikát használ még jó ideig. Már menet közben kioltották egymást. Ha tétován előrelépett az egyik, eredményét másnap felülírta a másik.
Dátum: 2002-08-14 09:34:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=3304
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 17:40:09.575754, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
A Medgyessy-bizottság munkáját kezdettől fogva akadályozta a koalíció. Megalakításának kérdését egy hétig nem vették napirendre a parlamentben. A számukra megszavazott időkeret eleve nagyon szűk volt. Bekért anyagaik gyötrelmesen lassan érkeztek meg. A meghallgatott politikusok többsége szemrebbenés nélkül állította: nem tudott semmiről. Két szakértőjük C típusú ellenőrzése máig várat magára, így ők nem vehettek részt a zárt üléseken. Megjelent viszont maga Medgyessy Péter, nyílt, egyfelvonásos komédia keretében. Lamperth Mónika belügyminiszter felmentette a miniszterelnököt titoktartási kötelezettsége alól, így a kormányfő (négy súgójának segítségét többször is igénybe véve) szabadon ecsetelhette a KGB ellen vívott ádáz küzdelmének részleteit, de a Medgyessy Péterre vonatkozó titkos anyagokat már nem használhatta fel a testület, mert ezek feloldása csak egy órával a nyílt ülés befejezése után érkezett meg a Miniszterelnöki Hivatalból. Más esetben nem volt ilyen szőrlelkű a kormány: gáláns gesztusként megajándékozta a bizottságot Toller Lászlóval, ezzel a kétdimenziós Horn Gyulával, a sűrített kormányprogram ("Kapja be a Fidesz!") korai kidolgozójával és szellemi atyjával. Toller László és kis csapata már végső jelentését is megírta (ha ugyan eleve nem azzal érkezett az első ülésre), eszerint Medgyessy Péter jószerivel egyedül állította meg a Pénzügyminisztérium épületének keleti sarkán az IMF-re törő KGB-s hordákat, majd visszament a tárgyalásokra, és haladéktalanul hazánk érdekeit kezdte szolgálni, szem előtt tartva persze az IMF, a NATO-országok és a nyugati demokráciák védelmének sarkalatos szempontjait is. A rejtett posztulátum szerint, ha lett volna még néhány darab Medgyessy Péterből, az oroszok már akkoriban tanácstalanul kivonulnak hazánkból, mondván, ilyen ördöngös emberek ellen nincs mit tenni.
Más szempontból ugyan, de a Mécs-bizottság működése is felér egy bohózattal. Itt titkárok nyitogatnak fel minősített anyagokat tartalmazó borítékokat, mobiltelefonon szólnak Mécs Imre után, hogy találtunk néhányat, micsoda? Persze hogy közülük, Imrém, ne aggódj. SZDSZ-es házi jogászok vélik úgy, hogy csakis ebben az esetben nem kell figyelembe venni az adatvédelmi biztos ajánlásait, amely megfontolás egyébként régen komolytalan, hiszen a bizottságból az első naptól fogva nem szivárognak, hanem zuhognak ki a hírek a sajtónak. Válogatás nélkül, suttogva érintettnek minősítve és összekeverve megfigyelésre szántat, megfigyeltet, ügynököt és tartótisztet.
Az pedig, hogy a Medgyessy- és az egykori Horn-kabinet tagjai hozzájárulnak ahhoz, hogy esetleges érintettségük nyilvánosságra kerüljön, az egész ön-agyonülésezés legkegyetlenebb tréfája. Hát persze, hogy nem voltak érintettek. Hát persze, hogy nem szervezték be őket. Hiszen a legtöbbjük párttag volt, megtaláljuk őket a kommunista államrezon különböző posztjain, fel egészen a Központi Bizottságig. Kinek jelentettek volna, és miért? Hiszen nekik készültek a dokumentumok, az általuk képviselt és megjelenített diktatúra hozta létre azt a hálózatot, amelynek alsóbb szintjeit megvert, megfenyegetett, megzsarolt emberek tömegeivel tették működőképessé. Most azzal védekeznek, hogy nem érintettek, mivel csak olvasták a jelentéseket. És ugyan készült-e volna akár egy jelentés, ha nem lett volna pártkáder, aki elolvassa? Persze, hogy nem. Ki a nagyobb bűnös? Aki létrehoz egy erőszakhálózatot, vagy aki kényszer hatására kiszolgálja? És vajon a legtöbb esetben honnan kellett embereket beszervezniük? Nyilván nem az MSZMP soraiból, az elvhűek maguktól is írtak, telefonáltak. Onnan kellett az információ, ahol idegenül mozogtak: a megsemmisülésre ítélt polgárság, középosztály és arisztokrácia soraiból. Az ellenségről kell jelentést íratni, nem az akolbéliekről.
A Medgyessy-bizottság holnaputánra elmúlik. A Mécs-bizottság még sokáig diktálja a neveket.
Berényi Szabolcs, Magyar Nemzet