"Gyurcsány, a dölyfös arrogancia megtestesítője"
Dr. Ángyán József, a Szent István Egyetem tanára szerint a magyar gazda még többre lenne képes, ha a választott vezetői is mellé állnának. Mint mondja Kormányzati és személyes felelősség terheli Gyurcsány Ferencet, aki a professzor szerint a dölyfös arrogancia személyes megtestesítője. A professzor a szentes.fidesz.hu-nak adott interjúban beszélt erről.
Dátum: 2005-04-14 12:47:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=36592
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 21:35:30.735547, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Professzor úr! A nemrégiben megjelent uniós táblázat ismeretében, Ön szerint mennyire alkalmas a magyar gazda arra, hogy pályázatokat írjon?
Folyamatosan azt az érvet halljuk a tárca képviselőinek szájából, hogy hibásak a magyar gazdák pályázatai, és emiatt nem tudják a kifizetéseket teljesíteni. Nos, az Európai Közösség Kutatóintézete valóban közzétett egy adatsort, amely szerint az a magyar gazda, aki a saját minisztériumától szinte semmilyen segítséget nem kapott, a huszonöt tagország sorrendjében a harmadik helyre került az érvényes, jó pályázatok tekintetében. Ez azt jelenti, hogy a benyújtott pályázatok több mint kétharmada mindenféle európai követelménynek megfelelt. Elképzelhető ugye, hogy mire lenne képes a magyar gazda, ha az urai, a vezetői - akiket azért küldött oda, hogy őt segítsék -, még mellé is állnának?! Tanulság ez arra, hogy mennyire más problémák vannak itt - és nem a gazdákkal van a probléma, hanem a vezetőinkkel.
Az a kósza hír járja, hogy az MVH első számú vezetőjét, hogy a gazdatüntetés körül kialakult anomáliák miatt továbbállítják. Lehet, hogy ő lett a bűnbak?
Igen, én is úgy gondolom, hogy nagyjából erről szól a történet. Azt a komoly politikai felelősséget próbálják ugyanis áthárítani a hivatalvezetőre, amit a tárca felső vezetésének kellene viselni abban, hogy nem készítette fel az intézményrendszert arra, hogy segítsen a gazdáknak. Nem készült fel arra, hogy lebonyolítsa a pályázatokat. Elképesztő, hogy egy éven keresztül az MVH munkatársainak még csak helye sem volt, ahová leüljenek. Ez nem az MVH-vezető felelőssége, ez bizony a politikai felső vezetés felelőssége, amelyik nem készült fel az uniós csatlakozásra. Enyhén szólva is furcsa, hogy annak az intézménynek a vezetőjét érik a támadások, aki - mert ismerem, mert belülről látom a munkáját - mindent megpróbált megtenni annak érdekében, hogy ilyen nehézségek ellenére is, megfeleljen a feltételeknek. Ez a felelősség nem áthárítható, ez a tárca vezetőjét és politikai vezetését terheli, illetve személyesen a miniszterelnököt, aki még a tárcának sem biztosítja azokat a feltételeket a költségvetésben - de máshol sem -, amik ahhoz kellenének, hogy a magyar gazda eredményesen tudjon csatlakozni az Európai Közösséghez.
Talán amikor Gyurcsány Ferenc kijelentette, hogy maximális támogatottságot élvez a minisztere és jól végzi a munkáját, akkor nem arra gondolt, hogy Németh Imre feltétel nélkül elfogadja azt, amit a pénzügyminiszter diktál?
Furcsa dolgokat mondott ő az FVM-mel kapcsolatban, például azt is, hogy ez a legeurópaibb minisztérium, ahol eddig járt. Annak fényében, hogy milyen módon sikerült megfelelni az EU elvárásainak, és hogyan folynak a kifizetések, ez enyhén szólva is furcsa. Az embernek az jut eszébe, hogy vagy nem tudja Gyurcsány Ferenc, hogy mit is jelent Európa, és ott hogyan szolgálják ki a gazdákat, vagy pedig nem is ott járt, amikor ezt nyilatkozta. Ez persze nem csökkenti a tárca vezetőinek felelősségét, mert egy mezőgazdasági miniszternek az lenne a dolga, hogy a gazdatársadalmat és a vidék értékeit, a kormányon belül maximálisan képviselje. Azt gondolom, és ez a tárgyalások során is számtalanszor kiderült, hogy bár kormány felhatalmazása megvolt Németh Imrének, de ő nem tudott túllépni a saját árnyékán.
Az MDF-et a kormányzása utolsó idejében mindig az a vád érte, hogy a vezetői dölyfösek. Ön szerint, ami a mostani kormányzatnál is helytálló ez a megállapítás?
Igen, ez egy elképesztő arrogancia. Egy dölyfös arrogancia ráadásul, amivel a gazdatársadalom felé fordulnak. Ennek tökéletes megtestesítője Gyurcsány Ferenc, aki elképesztő háromhetes kommunikációs kampányt folyatott a gazdatársadalommal szemben és valami megdöbbentő alacsony színvonalon, sarat dobott az után a gazdák után, akik a saját fővárosukat hagyták el, egy megállapodást követően. Nos, ha valami dölyfös arrogancia, hát ez éppen az! Azt gondolom, ha más kormányokat és más pártokat ilyen szavakkal vádolt ez a kör, akkor éppen itt lenne az ideje, hogy végre önvizsgálatot tartson. És ha más kormányzatoknak valóban ez pecsételte meg a sorsát, akkor ez elől a Gyurcsány-kormány sem lesz majd kivétel.
Amit pedig Szanyi Tibor képviselt korábban az FVM-ben, most meg továbbra is kormánytagként éppen másutt, azt inkább cinizmusnak lehetne minősíteni...
Sajnos ez is igaz. Mert éppen azok minősítik le a gazdákat, hogy nincs is rájuk szükség, akiket odajuttattak a hatalomba. Megdöbbentőek azok a megfogalmazások, amikor tudva, hogy több mint másfélmillió embert érint közvetlenül a magyar mezőgazdaság sorsa, akkor felelős államtitkár büntetlenül kijelentheti, hogy nincs is itt szükség csak nyolcvanezer gazdára. De mondok én mást: a kormány nincs egyedül ezzel a gondolattal. Az agrárkerekasztal ugyanis, mint programot határozza meg, hogy a többieknek menekülési útvonalat készítsen elő a kormányzat. Szóval, az agrárértelmiséget súlyos felelősség terheli, hogy ezt a stratégiát kész alátámasztani, úgynevezett "tudományos érvekkel". Itt az ideje, hogy az értelmiség, különösen az agrárértelmiség, újragondolja a szerepét a magyar társadalomban.
Amikor vidékfejlesztésről volt szó, a kertészet mindig szóba került. Ma meg szomorúan tapasztaljuk, hogy az ágazat a végét járja.
Az évszázados törekvést, a Kert-Magyarország koncepciót, valószínűleg újra kell gondolni. Már csak azért is, mert a kertészet munkát jelenthet. Nem csak újat teremtve, hanem a régit is megtartva. A kertészet, mint munkaintenzív ágazat és az érték, amit előállít, ez a többszöröse lehet, mint bármely tömegtermelő ágazat. Éppen ezért egy elkövetkezendő kormányprogramban sokkal komolyabban kellene szerepeltetni, egy újfajta struktúra kialakításával. Ennek ugyanis sokkal jelentősebb a funkciója és a szerepe mindazokban teljesítményekben, amelyek a vidék társadalma megerősítésében ránk várnak.
Persze ehhez a béreket sem a mostani terhekkel kellene sújtani...
Igen, ez is egy súlyos feladata lesz a következő kormánynak. Mert szerintem ez a jelenlegi kormány már teljesen alkalmatlan még arra is, hogy egyáltalán átgondolja ennek a jelentőségét. Valóban, ahhoz hogy munkát, megélhetést találjanak az emberek a gazdaságban, ahhoz az élőmunkához kapcsolódó terheket lényegesen csökkenteni kell, és egész máshová kell a közterhek súlypontjait áthelyezni. Ez egy átfogó adó- és támogatási rendszer reformot jelent, ahol mindezeket újra kell gondolni és a gazdaságnak - és ezen belül a mezőgazdaságnak is - azokat a teljesítményeit kell előhívni, amelyek az egész társadalom számára hasznosak. Tehát nem csak az egyes cégek tőkebefektető akcióiról kell beszélni, mint teszi ezt egy tőkéskormány, hanem a társadalom hatékonyságáról. A társadalom és a helyi közösségek, a családok hatékonyságáról és ehhez hozzátartozik ezeknek a közösségeknek a megerősítése. Olyan módon kell átalakítani a támogatási és elvonási rendszert, hogy az ne a tőkebefektetés egydimenziós hatékonyságának a növelését szolgálja. A közpénz nem arra való ugyanis, hogy a profitot extraprofittá változtassa. Hadd tegyem hozzá: minden európai tagállam megteremti azt a saját nemzeti szabályozást, ami a megmaradását az adott gazdasági területnek biztosítja. Ez jelenthet piacvédelmet éppen úgy, mint speciális szabályokat. Vagyis, a nemzeti politikának nagyon komoly szerepe van abban, hogy a közös argárpolitika által szabott téren belül, a megmaradásunkhoz szükséges eszközrendszert megteremtse. Épphogy egy ilyen közösségben válik fontossá a nemzeti politika, de ehhez egy olyan kormány kell, amelyik a nemzet saját érdekei mentén határozza meg a belső játékszabályokat.
Forrás: szentes.fidesz.hu, 2005. április 12.
fideszfrakcio.hu