Eperjes Károly a hogyan továbbról

Nem volt ott a Kossuth téren a két választási forduló között, alig hallottunk róla a kormányváltás óta. Eperjes Károlyt a Heti Válasz ez alkalommal nem a szerepeiről kérdezte.

Dátum: 2002-08-15 19:40:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=3375
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 17:40:32.982528, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Képes lelassulni, átszellemülni az ünnepre, vagy augusztus 20. egyszerű munkaszüneti nappá silányodik?

Szellemi és lelki létemnek minden nap ünnep. Mindennap szentmisére mehetek, és Isten kegyelméből, szabad akaratomból szentáldozáshoz járulhatok. Ennél nagyobb ünnepet nem tudok elképzelni. Már itt elkezdődött az örök élet. Van bőven kísértés, de igyekszem.

Ön szerint a kereszténység nem magánügy?

Közösségformáló morális feladat és kötelesség. Augusztus 20. a magyar nemzet számára szentebb minden más ünnepnél, mert azt az embert ünnepeljük, aki múlhatatlan érdemeket szerzett azzal, hogy Márián keresztül felajánlotta Istennek nemzetét, mert nem talált méltó utódot. Ilyenkor a pogány, a barbár, a neobarbár szidni kezdi az Istent. Szent István viszont elgondolkodott, magába nézett és azt mondta: "Uram, mi maradt nekem, hiszen a gyermekeim már mind nálad vannak? Mit kaptam még tőled? Hitemet, nemzetemet és hatalmamat." Ezen a hiten keresztül felajánlotta nemzetét, országát és hatalmát. "Te legszentebb közbenjáró, legyél a mi Nagyasszonyunk." Ezért kap ennyi megmérettetést ez a nemzet. Sokszor megtörve, de állja, így a törököt, tatárt, nácit, bolsevikot is kibírta, a többit is kibírja majd Isten kegyelméből. Hála Istennek, tavaly, a polgári kormány idején az ezeréves felajánlást megismételtük Esztergomban. Ugye észrevettük? Egyébként ennek az országnak kétharmada vallásosnak mondja magát, ebből jó, ha tíz százalék gyakorolja a hitét. Úgy gondolom, a hiszékenység még nem hit. Mert ha igaz a felmérés eredménye, akkor a jobboldalnak kellett volna hatalmon maradni. Azért nem így történt, mert azt hiszik, a baloldali érték összeegyeztethető a hívő léttel. Nem egyeztethető össze.

Miért?

Mert nem lehet két úrnak szolgálni. Mert jobboldaliság az, hogy az ember a jobbik részt választja, azaz a tízparancsolat-értékrendű morált. Tehát ennek a megméretésnek be kellett következnie. Nem elég például az ország korábbi vezetőjének hiteles jobboldalinak lennie, környezetének is fel kell ehhez nőnie.

Ez volt a választási vereség oka?

Számtalan oka volt. Például a másik oldal ügyeskedéseinél nem voltunk résen. De én elsősorban önmagunkban keresném a hibát. Ugyanis a másik oldal, a világi "mindent szabadot" kiáltja, de a mi jobboldali értékrendünkkel a "mindent lehet, de csak a jót szabad" teljességét kell megélnünk. Talán másfél évvel ezelőtt a jobboldalnak egy összejövetelén azt mondtam: testvérek, itt történt egy lelki, szellemi fordulat, aki nem tud ezzel tartani, az vagy lemarad, vagy áruló lesz. Felteszem a kérdést: a jó szándék mögött mindenütt jó cselekedet volt? Több hiteles jobboldali politikus kell. Valamit javultunk, mert most nem kétharmados a másik oldal, mint 1994 és 1998 között volt. Javultunk, de ez nem elég.

A választási vereség elősegítheti a jobboldal megújulását, hitelessé válását?

Remélem. Fáj, de ez a próba Isten ajándéka. Egyébként a radikális jobboldal analízise majdnem mindig jó, de a konklúzió sokszor helytelen. Az Isten, család, haza egységbe tartozásnál felcserélték a sorrendet. A haza előbbre került Istennél.

Volt a két forduló között egy sokak számára meghatározó élményt adó esemény a Kossuth téren. Nem emlékszem az ön arcára.

Sajnos nem lehettem ott, éppen játszottam, a színpadi kötelesség szólított.

A polgári oldal, amely eddig úgy érezhette, egyénekből áll, megtapasztalhatta a közösséghez tartozás élményét. Erre a rendszerváltozás óta nem volt példa.

Volt azért, Antall miniszterelnök úr ravatalánál. Öt órát álltam sorba, mire éjjel kettőkor bejutottam. Szerintem ez hasonló élmény volt, felemelő nemzeti megnyilvánulás egy nehéz helyzetben. Az is egy személy köré, ez is egy személy köré csoportosult.

És mindkettő után jött a kijózanodás.

A Jóisten, akit szeret, megméri. Minket pedig nagyon szeret.

Azt feltételezi, hogy a politika jó és rossz harca?

Így van.

Nem politikai pártok küzdelme?

Nem, mert ezek a politikai pártok és vezetőik megszemélyesítenek egy értékrendet. Ahogy volt Szent István és Koppány küzdelme, Széchenyi és Kossuth, Rákosi és Mindszenty vagy a későbbi Nagy Imre küzdelme, ugyanúgy világosan látható, hogy mindkét oldal kijelölte a maga első emberét. Most is két értékrend küzdelme zajlik.

A választási kampány idején a szocialisták pénzt ígértek a nyugdíjasoknak, a családosoknak, a diákoknak. A Fidesz többnyire elvekről beszélt. Úgy látszik, ez nem célravezető.

De igen. Még inkább az erkölcsi értékeket kell előtérbe helyezni. Hiteles jobboldali politikusokra van szükség nemcsak a tetejére, hanem mindenhova. A baloldal csak a világ dolgaival foglalkozik. A jobboldal megpróbálja a természetfölötti és természetes értékeket - a szív-agy harmóniával - összehangolni. Ez sokkal nehezebb: előrelépni az igazságban, és közben a valós világban is gyarapodni. A korábbi kormányfő valahogy így fogalmazott: nemcsak kormányozni akarunk, szellemi, lelki fordulatot szeretnénk a nemzetben. Ez helyes törekvés.

A polgári oldal morális veszteségként értékelte, amikor kiderült, hogy az ország miniszterelnöke a korábbi rendszer politikai rendőrségének titkos tisztje volt. Ön hogyan élte ezt meg?

Fájdalmasan. Erkölcsileg nem tudom helyeselni, de jogilag kénytelen vagyok elfogadni. A nemzet egész teste beteg ettől. Addig is marad az ima, a jó szó és a jó cselekedet.

Köztiszteletben álló jobboldali személyeket hoznak kapcsolatba a III-as ügyosztállyal. Ha bekapcsoljuk a rádiót vagy a televíziót, sosem tudhatjuk, mi következik. Mintha sodródnánk.

Maga reményvesztett ember, ha ilyeneket mond. Attól, hogy kormányváltás történt, az örök értékrendet nem cserélték le. A tízparancsolat értékrendjét kell tovább élni, még akkor is, ha másoknak ez smafu. A kétségbeesés a remény ellenpárja, a szereteté pedig a félelem. A másik oldal első eszközével, a félelemmel pont ezt akarja elérni, amit kérdésként nekem feltett. Ha úgy érzi, hogy sodródik, és ezt komolyan gondolja, akkor magában már működik az ő filozófiájuk hatása.

Nagyon keményen fogalmaz. A miniszterelnök múltja seb a nemzet testén. Nem fél?

Mitől kellene félnem?

Nem kap szerepeket, nem hívják filmezni.

Hol van az megírva, hogy Eperjes Károlynak színésznek kell lennie? Hogy nem lehet kétkezi munkás, hogy nincs egy általános vagy középiskola, ahol szükség lenne a tudására? A bűnöst el kell fogadjam, a bűnt soha. Világos beszéd, nem? A bűnös, ha sárba esik, feláll, és rendbe teszi magát. Mindannyiunknak van sara, tagadhatatlan. Szent Péter háromszor tagadta meg az Istent, és ő lett az első pápa. Ha bölcsen beszéltek volna, ha nem kendőzni akarták volna, hanem mea culpát alkalmaztak volna... A bűn már elkövetődött, rendbe kell tenni, és vezekelni kell érte. Addig is mi engesztelünk.

Miért van szüksége erre? Miért nem zárkózik be egy elefántcsonttoronyba a világirodalom legszebb műveivel? A nemzetépítő színész nem a XX-XXI. század, inkább a reformkor vándorszínészeinek ideája.

Minden ember zarándokúton van, vándorol valami felé. A XX. században sok cselekvő emberrel elfelejtették, és hagyták elfelejteni, hogy honnan és hová mennek. Elhitették, hogy például az orvos, a tanár, a színész szakember, és nem politizál. Független. Nincs független állapot. Aki független, az langyos, azt pedig az Isten kiköpi a szájából. Politizálok én akkor is, amikor felmegyek a színpadra, és ahogy fölmegyek a színpadra.

Mostanában már nemcsak politizál, hanem egyfajta prófétai magatartással szellemi irányt próbál adni a jobboldalnak.

Ez a feladatom. A keresztségben kaptam. Minden kereszténynek prófétának kell lennie a maga módján.

Nem avíttas a felfogása? A proféták a bibliai kor emberei.

És II. János Pál pápa, Batthyány-Strattmann László vagy Teréz anya példája?

Végigolvastam a Széchenyi-filmről írt cikkeket. Támadás mindenütt.

És? A Kossuth-díjtól a chicagói díjig, a Jászai Mari-díj, ez mind semmi lesz ott, amikor megjelenek az Úr Jézus előtt. De amit rám köptek, rám dobtak, az mind érdemjel lesz, és nem úgy, mint az aktivisták mellén a sok fityegő.

Legjelentősebb alakításai fontos társadalomkritikai vonatkozásúak. A szerepei alakították a személyiségét, vagy a személye miatt találták meg éppen ezekkel a filmekkel?

Igyekszem mindig értékre figyelve választani feladatot.

A megtérése óta van így?

Előtte is így volt. Ezt az értékrendet otthonról hoztam, csak nem voltam hozzá kellő hitelű. Szerepeim minőségét illetően már korábban megtértem, mint a magánéletben. A szerepeim is segítettek a megtérésben.

Lát esélyt arra, hogy még egyszer ilyen nagy filmszerepet kapjon, mint a Hídemberben?

A legnagyobb magyart például még nem játszottam el. Széchenyi csak Kossuth szerint a legnagyobb. Széchenyi szerint - és szerintem is - a legnagyobb magyar Szent István.

Élő Anita, Heti Válasz