Munkagödrök, sóderbányák ezrei csúfítják az országot
Legalább 4000 sóderbánya és vízzel teli munkagödör található az országban, ezek tulajdonjoga legtöbbször még az elhanyagolt vízpartoknál is rendezetlenebb. Környezetvédők és vízügyi szakértők országos helyreállítási programot és az azt finanszírozó ökobank alapítását sürgetik.
Dátum: 2005-05-03 17:14:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=37606
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 21:41:44.098258, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Környezetvédők már régóta kongatják a vészharangot, s a bányatavakra úgy tekintenek, mint sebhelyekre, melyeken keresztül nagyon könnyen bejut a szennyeződés a talajvízbe. A zöldek sohasem támogatták bányatavak nyitását, bár azzal maguk is tisztában vannak: ha összevetjük, hol okoz kisebb környezeti kárt a sóderkitermelés, a külszíni fejtéseken vagy a folyókban, akkor mindenképpen a bányák javára billen a mérleg nyelve. A sóderbányák nyitása ugyanis még mindig kevésbé kártékony, mert nem egy élő rendszert tesz tönkre. Emellett ahol a kavicsot kitermelik, ott előbb-utóbb úgyis új vegetáció jön létre. A környezetvédők mindenesetre azt szeretnék, ha a jövőben kizárólag szigeteket, mocsaras partszakaszokat hátrahagyva bányásznának sóder után a földeken. Azokon a helyeken, ahol már megszűnt a bányászat, a talajvíz "elfoglalja" a hátrahagyott mélyedéseket és egy idő után természetesnek tűnő tavak jönnek létre. Természetesen számtalan bányatavat találunk megyénk területén is, melyeket horgásztóként vagy strandként tarthatunk számon. Ilyen például a kisbéri téglagyári bányató, az ácsi Malom-tó, a bársonyosi bányatavak vagy a Kerékteleki-tó. Az Esztergomhoz legközelebb található Palatinus-tó a helyiek régóta népszerű strandoló helye.
A bányatavak a városnyi méretű szocialista lakótelepek építésének időszakában jelentek meg, mert igen nagy mennyiségű kavicsra volt szüksége az építőiparnak. E tavak többségének rekultivációja vagy hasznosítása azóta sem történt meg. A kérdés tehát az, hogy a természet adta új funkciókat hogyan lehetne gazdaságosan kihasználni környezet- és természetvédelmi, tájvédelmi, valamint nemzetgazdasági szempontból. A bányakapitányságok sajnos sok esetben hiába írták elő a területek tulajdonosainak, bérlőinek, hogy a haszonból mindenképpen el kell különíteni rekultivációra, mert a vállalkozások a kitermelés befejezésekor a legtöbbször csődbe mentek és végleg szem elől vesztek. A helyzet tarthatatlanságát mutatja, hogy az ország négy bányakapitányságán összesen tíz felügyelő dolgozik, miközben 1600 a jelenleg nyilvántartott bányatavak száma; a szakembereknek 6200 hektár összterületű, bányaművelés alól már kikerült tó utóhasznosítását kell felügyelnie, miközben több ezerre tehető a még kitermelés alatt álló művelési területek száma.
Szerencsére napjainkban az ország több pontján már gyors egymásutánban létesülnek rekreációs látványtavak, miután egyre több lovaglással, üdültetéssel, vagyis turizmussal foglalkozó vállalkozásnak van szüksége természetes vízre és vizes élőhelyre. Azokon a területeken például eleve kizárt új bánya nyitása, amelyeknél veszélybe kerülhet a felszín alatti vízbázis. Egyébként is csak úgy járulnak hozzá a hatóságok bányatavak létrehozásához, ha a kezelők számára pontosan megszabják: milyen feltételekkel üzemelhet a bánya, és a kitermelés után miként kell helyreállítani, vagy hasznosítani a területet, hogy esztétikai-turisztikai szempontból megfeleljen.
Ami az elhagyott munkagödröket illeti: megnyugtatóan csak akkor oldható meg hasznosításuk, ha a környezetvédelmi tárca országos programot ír ki a bányatavak rekultivációjára. (Amelyik bányató állami tulajdonban van, annak rekultivációját vagy rekreációs hasznosítását elvileg egyébként is az államnak kellene fedeznie.) Ráadásul ezek a gödrök legtöbbször lakott települések közelében fekszenek, ahol a szennyvízzel, vagy különböző vízfolyásokon keresztül könnyen szennyezőanyagok jutnak a tavak vizébe. Ezzel gyakorlatilag megölik a potenciális gazdasági erőforrást, pedig a bányatavak a turizmus fontos rekreáció csomópontjai lehetnének, és pénzt is termelhetnének. Ha valamiért, már csak ezért is át kellene alakítani a környezetvédelmi beruházások finanszírozását. A szakértők tanácsa úgy hangzik: a magántulajdonban lévő bányatavaknál kamatmentes hitelkonstrukcióra volna szükség, míg az állami tulajdonú tavak hasznosítását vissza nem térítendő támogatással lehetne elősegíteni. A magántavaknál a hatékonyság növelése érdekében öt év türelmi idővel kezdődhetne a hiteltörlesztés; átmenetre mindenképpen szükség van, míg a vállalkozás kitermeli azt a pénzt, amit az államtól kap.
Most már számolhatunk az európai uniós támogatási rendszer meglétével is. Akár a kohéziós alapból, akár más forrásokból, de már ma is lehívható volna több százmillió euró (több tízmilliárd forint) Magyarország számára - amennyiben már létezne országos program a bányatavak rekultivációjára. A feladat tehát adott, a magán- és állami tulajdonú tavak fejlesztésére projekteket kell kidolgozni, így az uniós támogatással munkahelyek is teremthetők. Emellett maradandó természetvédelmi értékek jönnének létre, és az állam végre kézzel foghatóan támogatná a turizmust, amely kiszámítható pénzbevételi forrás lehetne. Mindez "talált pénz", hiszen mindehhez Magyarországnak csupán egyharmad önrésszel kell rendelkeznie, a kiadások kétharmadát az Európai Unió adná.
Forrás: Hídlap, 2005. május 3.
fideszfrakcio.hu