Kétszer fizetjük meg az elrabolt autó árát?
Újabb küzdelem körvonalai kezdenek kibontakozni a hazai biztosítóintézetek és a biztosítottak között. Ezúttal a tét a korábbiaknál is nagyobb: nem néhány százezer forintos káresemény elismerése körül parázslik a vita, hanem a 10-15 milliós luxusautók erőszakos elrablásának körülményei megítélésében és a biztosítói fizetési hajlandóságban mutatkozik kibékíthetetlennek tűnő ellentét.
Dátum: 2005-05-03 17:28:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=37608
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 21:41:44.682854, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Amíg korábban évente csak alig néhány esetben fordult elő, hogy például egy nagy értékű személyautót járó motorral loptak el egy garázs elől, a biztosítóknak nehezebb dolguk volt kibújni a kártérítési fizetési kötelezettség alól. Miután azonban megszaporodtak a gépjárművezetők megfenyegetésével, fizikai erőszakkal járó autórablások, a biztosítótársaságok mindinkább szeretnék kitolni azt a határt, amelyen belül nem ismerik el a vezető vétlenségét az ügyben. Ez azért különösen fontos, mert ha bebizonyosodik, hogy a gépkocsi vezetője súlyosan gondatlanul járt el az autó elrablását megelőzően (mert például magára hagyta járó motorral a járművet, amikor becsukta a kertkaput, és nyoma sincs az erőszaknak), akkor a biztosítási szerződés alapján nem jogosult kártérítésre a kárvallott tulajdonos. A helyzet azonban minden újabb rablással veszélyesebbé válik, mert a biztosítók egyre inkább súlyos gondatlanságnak szeretnének tekinteni minden olyan körülményt, ami lehetővé tenné számukra a kártérítés megtagadását. Az erőszak kockázati tényező a casco-szerződésekben, így amennyiben valakit kivernek az autójából, netán fegyverrel fenyegetnek meg, jogosult a kártérítésre. Feltéve persze, ha az óvatoskodó biztosítótársaság nem talál valami kapaszkodót, bizonytalanságot sugalló támpontot a kárvallott rendőrségi feljelentésében ahhoz, hogy kétségbe vonja az erőszak tényét, s így súlyos gondatlanságra hivatkozva megtagadhassa a kártérítést. Jogi szakértők szerint aggályos, hogy az újfajta bűncselekmény-típus elterjedésével párhuzamosan a biztosítók tágítják azt a kört, amelyen belül egyszerűen nem fizetnek az ügyfeleknek.
Persze fontos kérdés, hogy hol húzható meg az erőszakos és a súlyos gondatlanság következtében előálló bűncselekmény (autórablás) határa. (Jellemző a bizonytalanságra, ha valaki 20-25 méterre távolodik el a járó motorú autótól, hogy bezárja a garázsajtót, biztos lehet benne, hogy a keletkezett kárát nem fizeti ki a biztosító.) Sajnos a tendenciák abba az irányba hatnak, hogy előbb-utóbb már az is súlyos gondatlanságnak fog számítani a biztosítóintézeteknél, ha valaki nem veszi ki a gyújtáskulcsot, amikor kilép a kocsiból. A visszás helyzetre jellemző, hogy nem csak a viták, de a bírósági perek száma is robbanásszerűen szaporodik a biztosítók túlzott (ám nem ritkán megalapozott) óvatossága miatt. Sajnos jelenleg még nem mindegyik biztosítónál tartják tipikusnak a gépkocsirablásokat, s úgy értékelik, Magyarországon továbbra is a lezárt és riasztóval ellátott autók feltörése és ellopása a jellemző. A biztosítótársaságok védelmében persze azt is meg kell említeni: nem mindig állapítható meg egyértelműen, mi is történt valójában az autó körül. Az ügyek nem kis részében ugyanis az a keserű valóság, hogy valaki telefonálás vagy újságvásárlás miatt hagyja felelőtlenül magára a járó motorú autót. Erre utal, hogy sok rendőrségi jegyzőkönyvet utólag kiegészítenek, amelyben már erőszaknak állítják be az autólopást a kárvallottak - noha ez önmagában kimeríti a biztosítási csalás tényállását. A biztosítók szakértői mindenesetre állítják: a jogkövető polgároknak a mai világban illene tudnia, hogy az olyan életszerű cselekmények, mint a kapu- vagy garázsajtó-nyitás is komoly kockázati tényezőt jelentenek a nagy értékű járművek tulajdonosainak.
Forrás: Hídlap
fideszfrakcio.hu