Orbán Viktor: A bajok gyökere a magas adókban keresendő

A bajok gyökere a magas adókban rejlik, amíg ez nem változik, addig a száz lépés programja sem lesz képes javítani az ország és az államháztartás helyzetén - mondta Orbán Viktor, a Fidesz elnöke a Kossuth Rádió Háttér című műsorában.

Dátum: 2005-05-10 12:31:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=37929
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 21:44:21.896828, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Nagyon meglepett, amikor múlt hétfőn egy tájékoztatón azt mondta, hogy arra kéri a Fidesz-frakciót, hogy támogassa a munkahelyteremtéssel kapcsolatos javaslatokat, még akkor is, ha azok a jelenlegi kormánytól származnak. Miért kéri ezt a frakciótól?

Föltéve, hogy ha értelmesek ezek a javaslatok, és az emberek érdekét szolgálják. Nagyon gyakran a mai közéleti vitákban az az érzése támad az embernek, hogy a vita arról szól, hogy kinek van igaza. Ezért van az, hogy visszafelé mutogatnak az Orbán-kormányra, ezért van az, hogy időnként részletkérdésekből is órákig tartó vita keletkezhet a parlamentben. Tehát, hogy kinek volt igaza, ki csinálta jobban, mennyi az annyi - ilyenfajta viták vannak. Szerintem a gazdaságban ma elég komoly bajok vannak, különösen azokon a területeken, amelyre befolyása van az államnak. Elég nagy a baj ahhoz, hogy ne arról vitatkozzunk, hogy kinek mikor volt, vagy nem volt igaza. Hanem legyen egyfajta összefogás - én ezt válságösszefogásnak nevezem -, és amiben tudunk, értsünk egyet. Jó volna egyetérteni abban, hogy a legnagyobb kihívás ma, a legnagyobb veszély, amely fenyegeti Magyarország polgárait, az egyre növekvő munkanélküliség. Ezt kellene megállítani. Tehát ha a kormánynak vannak jó javaslatai, akkor nem érdemes arról beszélni, hogy ezt már mi is benyújtottuk, hogy ez korábban így volt, csak ők megszüntették. Most ezt felejtsük el. Csak azzal foglalkozzunk, ha jó, akkor támogassuk.

Amikor Gyurcsány Ferenc elmondta javaslatait, a frakcióvezető, Áder János bírálta ezeket. Na most ez azt jelenti, hogy nincs egyetértés a Fidesz-frakció vezetője és ön között?

Én nem azt gondoltam, hogy mindenben értsünk egyet a kormánnyal, a meggyőződésünk ellenére is akár. Hanem azt, hogy mindenben, ahol értelmes javaslatokat találunk, amely kivitelezhető, amely szolgálja a munkahelyek megvédését, ott támogassuk a kormányt. Azért butaságokat ne szavazzunk meg, ahhoz ne adjuk a nevünket! Tehát azt, hogy mondjuk a pincéreket, meg a fodrászokat, meg a borravalós szakmákban dolgozó embereket újabb adósarcoknak vessük alá, azt például nem lenne helyes támogatni. Hiába van bennünk összefogási szándék, ez nem ok arra, hogy rossz javaslatokat szavazzunk meg.

Erre azt mondta egy vasárnapi interjúban a miniszterelnök, hogy ő sem úgy gondolta, tehát finomítja javaslatait a kivitelezés kapcsán. Ön többször is mondta, hogy nagy a baj. Mihez képest nagy a baj? Mit jelent az, hogy ilyen nagy a baj?

Először is: félév elteltével, mióta mondjuk egy újabb időszámítás kezdődött a magyar közéletben - hiszen új miniszterelnök és új kormány lépett hivatalba -, azóta 42 ezer családdal kevesebb rendelkezik biztos bevételi forrással, vagyis munkalehetőséggel. 42 ezer ember veszítette el azóta az állását. Ennyivel nőtt a munkanélküliek száma, és ez a folyamat továbbra is emelkedő tendenciát mutat. Tehát meg kellene védeni a munkahelyeket, és újakat is kellene létrehozni. Ez nem történik meg. Mindannyian látjuk, hogy az államadósság elérte azt a szintet, ami már szinte kezelhetetlen, most már nem a szánk széléig ér, hanem inkább az orrunkig. Ki kellene ebből emelni a fejünket. Azt is láthatjuk, hogy a gazdasági növekedés - amelyre nézve elég jó reményeink lehettek még ezelőtt néhány hónappal is - lassulni látszik. Szóval az árak az elmúlt három-négy hónapban, azok az árak, amelyeket a kormány határoz meg, tehát villamosenergia, gáz, közlekedés, kötelező felelősségbiztosítás, nos ezeken a területeken az inflációt jóval meghaladó mértékű áremelések történtek, és ezek egyre nehezebben elviselhető terhet jelentenek az emberek számára. Tehát mindenki ebben az országban - szerintem tán a kormányt leszámítva - egyetért abban, hogy a baj nagy, ezt nem lehet folytatni, itt egy új korszakot kell elkezdeni, ha ez így megy tovább, akkor tömeges elszegényedés vár olyan családokra, amelyek ma még egyébként a szegénységi küszöb fölött tudják magukat tartani.

Vegyük ezt az újonnan keletkezett munkanélküliségi számot. Nyilván, ha itt nem ön ülne, hanem egy kormánypárti ember, akkor azt mondaná, hogy ez idényjellegű, ilyen és ilyen okai vannak. De azt vehetjük biztosnak, hogy az Unió tagországaiban körülbelül ugyanilyen a munkanélküliség aránya. Akkor miért mondjuk azt, hogy ez egy kiemelkedően nagy baj?

Valóban lehet vitatkozni a számokról, én nem tartom ezt különösebben okos időtöltésnek, a világban és a magyar statisztikai rendszerben is számos adat létezik, amelyek rokoníthatók egymással. Az képesség kérdése, hogy az ember ki tudja-e választani a legfontosabbat. Amikor a munkanélküliségről beszélünk, akkor én azt javaslom, hogy egyetlen számot emeljünk ki egy ilyen rövid beszélgetés erejéig, ez a szám arról szól, hogy mennyi az aktív álláskeresők száma ma Magyarországon, és az 10 százalék fölött van. A munkanélküliségi statisztika 7,1 százalékot mutat ki. De ezt most egy jól kimódolt statisztika adat, bonyolult módszertannal, még csak inkorrektnek se mondanám. A maga helyén, a maga összefüggésében megállja a helyét. De ha azt kérdezzük, hogy hány ember szeretne ma munkához jutni, akkor már jóval 10 százalék fölötti számot kaphatunk. Ez az igazi súlya a gondnak.

És ez eltér az uniós átlagtól?

Eltér. Azt tudom mondani, hogy ha azt a kérdést tesszük fel, hogy mondjuk a kifizetendő munkabéreket hol terheli a legnagyobb központi elvonás, akkor az újonnan csatlakozó országok esetében azt kell mondanom, hogy Szlovénia és Magyarország áll az élen. Az összes többi ország esetében ez egy kisebb teher. És Közép-Európa éppen attól lesz versenyképes az Európai Unió többi régi tagállamával szemben, hogy kedvezőbb adórendszert hoz létre, és az élőmunkát terhelő közterheket egyre inkább csökkenti. Ez a helyes irány. Magyarországon nem ez történik.

Ugyanakkor a miniszterelnök épp arról beszél, hogy ezeket a munkaadói járulékterheket szeretné csökkenteni különféle kedvezményes adózással egyfelől, másfelől pedig arról is beszél - ellentétben azzal, amit ön mondott -, hogy ugyan 10 százalék a munkát kereső emberek száma, de az a baj, hogy nem keresnek munkát az emberek. Tehát, hogy az a hit veszett el - mondja ő -, hogy jobban megéri dolgozni, mint nem dolgozni.

Vagy fordítva. Az állapot ma az, hogy előfordul, hogy jobb nem dolgozni, mint dolgozni. Valóban ebben sok igazság lehet. Én úgy látom, hogy egyszerre szenved Magyarország két bajtól. Először is, ha a vállalkozók keresnek bizonyos szakmákban munkaerőt, munkásokat, akkor nem találnak. Máskor, mikor az emberek keresnek munkát, ők meg állást nem találnak. Ha egy gazdaságot egyszerre két irányból sújt a munkanélküliség, a vállalkozók megfelelő munkaerőhöz nem jutnak, az emberek, akik dolgozni akarnak meg megfelelő álláshoz, akkor ott komoly bajok vannak. Szerintem ez a helyzet ma Magyarországon. Ez nem volt mindig így. Ez a jelenség jelen volt már az elmúlt 10-15 évben is Magyarországon, de ilyen súlyos soha sem volt, mint amilyen most. Ennyiben a helyzet romló. A bajok gyökere a magas adózásban van. Tehát én azért nem értek egyet azzal, hogy újabb bőrt húzzanak le a vállalkozókról, meg a szolgáltatásban dolgozó emberekről, fodrászokról, vendéglátósokról, vagy éppen vidéken, az időseknek kerti munkát csekély pénzért elvégző fiatalokról, mert a bajok gyökere nem itt van. Ezek után a jövedelmek után eddig sem fizettek adót, mégsem álltunk olyan csehül, olyan rosszul, mint amilyen rosszul áll ma az államháztartás. Nyilvánvalóan rossz kormányzati döntések születtek, a gazdaságpolitika nem úgy működik, ahogyan kellene, én sohasem tartottam igazságosnak azt, hogy megfizetessük az emberekkel a vezetők hibás döntéseinek az árát. Most úgy tűnik, erről van szó. Ha valóban több munkahelyet akarunk, ha valóban azt akarjuk, hogy növekedjenek az adóbevételek, akkor bármilyen furcsa, először jelentős mértékben csökkenteni kell az adókat. A Fidesznek van is bent ilyen javaslata. Mi azt szeretnénk, ha a kis- és középvállalkozókat terhelő adót a felére vágnák, a vállalkozási nyereségadót 16 százalékról 8 százalékra csökkentenék a 100 millió forintnál kisebb forgalmat teljesítő kis- és középvállalkozások esetében. Ez sokkal több munkahelyet hozna létre, ez sokkal több bevételt eredményezne a költségvetés számára, mint ezek a fajta lépések, amelyeket a száz lépés keretében megismerhettünk. Ráadásul ez egy felmelegített csomag, tehát ez a száz lépésnek munkaügyre vonatkozó része, vagy részei, azok jól ismertek Németországból. Schröder kancellár egy évvel ezelőtt megpróbálkozott ezzel, de eredmény nélkül. A feketemunkát mintegy egy százalékkal sikerült visszaszorítani Németországban ezen lépések eredményeképpen, azaz egy százalékkal, úgy, hogy 9 ezerrel több bürokrata dolgozott, dolgozik most, mint korábban. Tehát 9 ezer ember állásba, hivatalnoki állásba mozgósításával sikerült elérni egyszázaléknyi feketemunka csökkentést Németországban. Érdemes körülnézni a világban, mielőtt az ember belevág máshol már megbukott tervek kivitelezésébe. Hogyha egyetértünk abban, hogy az adókat csökkenteni kell, akkor csökkentsük. Mi ebben partnerek leszünk. Nem fogjuk ezért megtámadni a kormányt, sőt mi több, támogatni fogjuk az ilyen irányú előterjesztéseiket. Egyébként tárgysorozatba vették a Fidesz indítványát, csak nem tárgyalja a parlament. Elő kéne venni, és a kis- és középvállalkozók máris levegőhöz jutnának.

De időről időre újabb pénzügyminiszterei vannak az országnak, és ezek az emberek mindig valamilyen módon gátat szabnak az adócsökkentésnek azért, hogy bevételük legyen.

Magyarország már kipróbálta azt a módszert, hogy adót csökkentett, és az eredménye nem az lett, hogy a bevétel csökkent volna. Ilyen az eva, de ilyen volt, amikor a vállalkozási nyereségadót 36 százalékról 18 százalékra csökkentettük. És ha körülnézünk a világban - én mindig azt mondom, hogy ne legyünk provinciálisak, ne találjuk azt ki, amit mások már kitaláltak, és ne vágjunk bele olyan programokba, amelyek máshol már megbuktak, de a jót mindig hozzuk haza. Szlovákia már előttünk jár egy évvel a radikális adócsökkentés tekintetében. Csökkentették az adókat, és a költségvetési bevételük nem lett kevesebb. Sőt, valamivel több lett, a gazdaságuk pedig kiválóan működik. Tehát érdemes ezeket a tapasztalatokat is ötvözni, mielőtt kormánydöntést hozunk, illetve elutasítjuk az adócsökkentési ellenzéki javaslatokat.

Tehát akkor fehéren-feketén leszögezhetjük, hogy ha Gyurcsány Ferenc egy adócsökkentési javaslattal áll elő, akkor a Fidesz-frakció egy emberként támogatja?

Alig várjuk, hogy ez bekövetkezzék.

Értem. Akkor egy retorikailag gazdagabb témára lépjünk át, és ez legyen a köztársaságielnök-jelölés. Lezárult önöknél a szimpátiaszavazás, azzal a nem meglepő eredménnyel, hogy az első helyen Mádl Ferenc végzett, a másodikon Sólyom László, a harmadikon Szili Katalin. Mi most a Fidesz álláspontja akkor a köztársaságielnök-jelöléssel kapcsolatban?

Meghosszabbítottuk a szavazás lehetőségét, mert nagyon sokan vannak. Nagyon sokan vannak, akik szeretnék elmondani a véleményüket. Valóban, a mai napon Rogán Antal képviselőtársam már tartott egy nyilvános urnabontást, és eredményeket is ismertetett. 352 ezren adták le eddig a szavazatukat, amit én egy szép sikernek gondolok. Magyarországon van 352 ezer olyan ember, aki eddig úgy gondolta, hogy egy ügyben, amely fontos, bár nem ő dönt benne, mégis jó lenne, ha meghallgatnák a véleményét. Talán meg is lepődtek sokan, hogy van, aki megkérdezi őket egy ilyen, mindannyiunk számára fontos ügyben. Nos valóban, a sorrend úgy áll, ahogy ön is elmondta. Úgy döntöttek ma az akciót irányító képviselőtársaink, hogy meghosszabbítjuk - emlékeim szerint talán május 20-áig - a lehetőséget, hogy még többen elmondhassák a véleményüket.

Ön szerint változni fog a végeredmény?

Nézze, elég szoros ez a befutó. Mádl Ferenc úrra 140 ezren szavaztak, Sólyom Lászlóra pedig 132 ezren, és a szocialisták sem maradtak otthon, mert több mint 55 ezer szavazat jutott Szili Katalinra és ezt megközelítő Glatz Ferencre is. Jó dolog, hogy nemcsak a polgári, nemzeti, keresztény értékrenddel szimpatizáló emberek vettek részt a szavazáson, hanem a baloldaliak is.

Ez esetben, ha véget ér ez a szimpátiaszavazás, önök mitévők lesznek? A frakció létszáma lehetővé tenné, hogy javaslatot tegyenek köztársaságielnök-jelöltre. Tesznek?

A szabályok ma azt mondják, 50 képviselő már írásbeli javaslatot tehet, és ha a jelölt elfogadja a javaslatot, akkor köztársaságielnök-jelöltté válik. Ha megvan az eredmény, ezt meg fogjuk vitatni. Nyilván, előbb vagy utóbb lesz a polgári oldalnak is jelöltje, a kérdés csak az, hogy pontosan mikor. Most várunk ebben a pillanatban, mert még senki sem jelölt senkit. Tehát Szili Katalin sem hivatalos jelölt ebben a pillanatban, csak tudjuk, hogy van egy ilyen pártdöntés, de nem látom, hogy leadták volna a hivatalos jelöléshez szükséges aláírásokat. Úgy látom, hogy mindenki a végsőkig kivár.

Tehát akkor önök valakit fognak jelölni.

Én szeretném. Nem tudom megelőlegezni a szövetség álláspontját, de természeten minden eddigi alkalommal - emlékeim szerint '95-ben is és 2000-ben is - a polgári oldal felajánlott valakit az ország számára, egy olyan tekintélyes embert, akiről úgy gondoltuk, hogy megelégedésre, közmegelégedésre tudja szolgálni a magyar embereket, baloldaliakat és jobboldaliakat is.

Mádl Ferenc egyszer már értésre adta, hogy ő nem vállalná, pedig ön akkor is említette az ő nevét.

Én nem vagyok hivatott, hogy értelmezzem az elnök úr szavait. Én egy kicsit több reményt olvasok ki azokból talán, mint ön. Most nem látok olyan kényszerítő körülményt, amely korábbi elhatározásom megváltoztatására kényszerítene, megtanultam - ezt mondta az elnök úr.

Köszönöm szépen. Na most akkor abból milyen reményt merít, hogy nagy előnnyel győzött a párt jelöltje a soproni időközi országgyűlési választáson, nomen est omen? Firtl Mátyás kétharmaddal győzött ezen a választáson.

71,77 százalékot kapott, ami lehet, hogy példátlan az elmúlt tízegynéhány év történetében. Ez azt jelenti, hogy valóban sokszorosan utasította maga mögé a többieket. Nehéz dolog volt ez a soproni választás, mert az emberek többször is nekirugaszkodtak, hogy képviselőt válasszanak, és ez talán csak másodjára vagy harmadjára sikerült. Úgyhogy először is örüljünk annak, hogy van végre Sopronnak képviselője. Méltatlan dolog lett volna, ha épp egy ilyen híres városnak, a hűség városának nincs hangja, nincs szava a parlamentben. A képviselő urat, most már mondhatjuk, Firtl Mátyást, jól ismerem, derék ember, én bízom benne, hogy mind az ország szempontjából, mind Sopron szempontjából jó döntést hoztak a soproniak. Én azt tudom mondani önnek a soproni választástól függetlenül, mert több helyütt megfordultam az elmúlt napokban, hetekben, hónapokban, hogy nem is mondhatjuk azt, hogy a jobboldal győzött a baloldal fölött. Ugyanis az a közvélekedés ma már általános Magyarországon, hogy a mostani kormányzatnak semmi köze a baloldalhoz. Ezért én azt látom, hogy azok az emberek, akik baloldali értékeket keresnek, azok most kicsit elbizonytalanodtak, otthon maradnak talán, vagy nem is tudom, mit csinálnak, mert nyilvánvaló, hogy mindaz, ami most történik - a magas áremelések, a képtelenség arra, hogy megvédjük a munkahelyeket, újabb adóterhek, a privatizáció folytatása - ezek méltatlanok, vagy semmiképpen nem illenek egy baloldali gondolkodásmódhoz, értékrendhez, észjáráshoz. Ez magyarázza szerintem. Örülnék, ha csak a Fidesz sikere magyarázná a szocialisták kudarcát a soproni választáson, de szerintem mi nem vagyunk olyan jók, hogy egy ilyen nagyarányú győzelmet a magunkénak tulajdoníthassunk. Itt valami másnak is lennie kell.

Valójában én is úgy gondolom - bár ez e tekintetben semmit nem számít, hiszen ön a Fidesz elnöke -, hogy bizony kell az ellenfél gyöngesége is.

Én nem a gyöngeségről beszélek. Nem az a kérdés, hogy gyenge vagy erős az ellenfél, hanem az ellenfél más, mint amilyennek lennie kellene az emberek szerint. Azért mégis 2002-ben - mindegy, hogy ez jól esett nekünk vagy nem - a jóléti rendszerváltás programjára szavaztak az emberek, ami egy baloldali program volt. Se a miniszterelnök, aki meghirdette, se a program nincs már sehol. Joggal érzik úgy az emberek az egész országban, de a baloldalon is, hogy elveszett az a közös cél, ami mellett ők hitet tettek 2002-ben, és ami történik, az sok ponton éppen az ellenkezője annak, mint amire ők szavaztak, és akkor azt mondják: bocsánat, a demokrácia nem erről szól. Az ő bizalmukkal ne éljenek vissza! Ha meg a kormány más irányba akar menni, mint amire felhatalmazást kapott, akkor ideje figyelmeztetni. Tehát én nem feltétlenül azt olvasnám ki ebből az eredményből, hogy a kormány gyengén teljesít, erről lehet vitatkozni. Én hajlok erre a véleményre, de nem feltétlenül csak erről van szó, hanem hogy alkalmatlan arra, hogy közös célokat adjon az országnak. Márpedig az emberek azt várják el a kormánytól - még akkor is, hogy ha nem az ő ízlésük szerint való kormány alakult -, hogy legyenek az országnak közös céljai. Egy ország nem lehet céltalan, ha céltalan, akkor sodródik. Ha van célja, akkor világos lépéseket tud tenni. Így kanyarodunk vissza a száz lépéshez is. Az embereknek nemcsak a lépések konkrét tartalmával lehet bajuk, hanem hogy nem is értjük, hogy most akkor egyszer erre megyünk, egyszer arra megyünk, egyszer lendületben vagyunk, aztán leszállunk a robogó gépkocsiról vagy buszjáratról, és most gyalog teszünk száz lépést. Most akkor mi a fontos? Most valóban az volna a baja a magyar gazdaságnak, hogy a pincérek meg a fodrászok nem fizetik be a borravaló után az adójukat? Valóban az volna a baj, hogy a vidéken a szomszédnak a kertjét felásó, fáját megmetsző emberek nem fizetnek tb-járulékot azután a pénz után, amit ezért adnak neki? Szóval itt van a baj a magyar gazdaságban? Mindenki tudja, hogy nem itt van a baj. Tehát nincsenek célok, nincs világos helyzetértékelés, és ilyenkor az emberek el szoktak fordulni a kormányzattól. Sajnos, nemcsak a kormányzattól szoktak ilyenkor elfordulni, ha az ellenzék nem figyel oda, akkor az egész közélettől is elfordulhatnak az emberek.

Amikor ön azt mondja, hogy adóemelés, amikor azt mondja, hogy munkahelyteremtés hiánya, az mind kormányoldali vitapartnerrel másik oldalról alátámasztódik, de mi van akkor, amikor ön azt mondja, hogy az emberek szerint? Hiszen ön valószínűleg inkább Fidesz-szimpatizánsokkal találkozik. Honnan teríti ezt a képet Magyarország lakosságának összvéleményére?

Természetesen senkinek sincs a zsebében a bölcsek köve. Tehát olyan ember ma nincs Magyarországon, aki a másik 10 millióval beszélt volna. Élményeink vannak. Most már hónapok óta olyan fórumokon veszek részt, olyan rendezvényeket szervezünk, ahol bizony jelentős számban vannak jelen baloldaliak. Sokkal kevesebb azon embereknek a száma, akik egy-egy párt elkötelezett hívének tekinthetők, mint azt gondolni szoktuk. Az emberek nem az MSZP-é, meg nem a Fideszé, meg nem az MDF-é, meg a MIÉP-é. Az emberek szabadok. Élik az életüket, gondjaik vannak, és azt nézik, hogy melyik közéleti erőtől remélhetnek több segítséget, vagy lehetőséget ahhoz, hogy megoldhassák a gondjaikat. És így fordulnak egyik vagy másik párthoz. Ha nem így volna, akkor nem lehet mindig más eredménye egy-egy választásnak. Tehát én most nem arról beszélnék, hogy mit mondanak a szocialisták, hanem azt, hogy olyan emberek, akik néhány évvel ezelőtt a szocialistáktól várták, hogy több segítséget kapnak, vagy több lehetőséghez juthatnak, azok ma azt mondják, hogy nem váltotta be a mostani hatalom azokat a reményeket, amiket ők fűztek hozzájuk és szeretnének más utakat keresni, szeretnének változtatni. A fórumok, amiken részt veszek, nagyon sok véleményt hoznak felszínre, és meglepődne, ha egyszer eljönne, hogy hány olyan ember is részt vesz ezeken a fórumokon, akik egyébként megmondják, hogy nekik eddig sem jutott eszükbe a Fideszre szavazni, és azért majd ezután is jól meg fogják gondolni, hogyha véletlenül errefelé terelődnék a szándékuk. Tehát ezek a fórumok a nemzeti konzultáció fórumai, ezek az összefogás jegyében jönnek létre, ezek a közös célkeresés reményében jönnek létre, és azt látom, egyre több ember hiszi el, hogy van értelme pártállásra való tekintet nélkül beszélnünk arról, hogy milyen közös célok jegyében lehetne egyesíteni Magyarországot.

Forrás: www.radio.hu, 2005. május 9.