Kövér László: Az elmúlt három esztendő kormányzása milliárdok kisíbolásáról szólt

Az érettségi botrányról, a brókerüggyel összefüggő iratok megsemmisítéséről, a következő választási kampány várható hangneméről nyilatkozott kedden a HírTV-ben a nap vendégeként Kövér László. A Fidesz Választmányának elnöke egyebek között kijelentette: a kormánykoalíció tevékenységét az "Amit ma ellophatsz, ne halaszd holnapra!" jelszó vezérli. Az elmúlt három esztendő kormányzása nem szól másról, mint milliárdok kisíbolásáról. Kövér egyébként úgy látja, hogy az oktatásügyben botrányról botrányra bukdácsoló Magyar Bálintot a kormányfőnek sem mersze, sem nem érdeke leváltani.

Dátum: 2005-05-12 18:03:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=38058
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 21:45:01.524696, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

- Úgy terveztem, hogy a Nemzetbiztonsági Szolgálatokat felügyelő volt minisztert kérdezem először a lehallgatási jegyzőkönyvek megsemmisítésével és a Kulcsár-üggyel kapcsolatban, de az élet felülírta elképzeléseinket, ugyanis dagad az érettségi botrány. Magyar Bálint miniszter pedig azt mondja, hogy ez egy politikai bűncselekmény.

- Hát Magyar Bálinttal annyiban kétségkívül egyetértek, hogy akik ezt a - mondjuk így - kiszivárogtatást elkövették, azok bűncselekményt követtek el a szónak a jó értelmében is, és bűnt követtek el a gyerekeinkkel szemben, akiknek többéves munkáját tették tönkre azzal, hogy elhiteltelenítették az érettségi folyamatot. Hogy ez mennyiben politikai? Hát annyiban politikai, amennyiben Magyar Bálintnak köze van hozzá, és ha már bűnről meg politikáról van szó, akkor ami a politikai bűncselekmény kategóriájába tartozik, az megítélésem szerint Magyar Bálint egész hároméves tevékenysége. Tehát ha bűnözőket kell keresni, akkor azt keresse meg a rendőrség. Ha politikai bűnösöket, akiknek szemlátomást szisztematikus, előre kigondolt törekvése a magyar oktatási rendszer teljes vertikumának a szétverése, akkor azokat viszont a kormánykoalíció oldalán kell keresni. Egészen pontosan Magyar Bálint személyében, az SZDSZ holdudvarában, azok között a szakértők között, akik nemcsak 1994 és 1998 között tették azt, amit tettek, hanem ezt folytatják gyakorlatilag az elmúlt három évben is; dacára annak, hogy egyébként az MSZP annak idején szentül megígérte saját tagjainak és szimpatizánsainak: még egyszer az nem fordulhat elő, hogy az oktatási tárcát az SZDSZ-nek játsszák át. Hiszen azt is mondhatnánk, hogy ég és föld választja el a polgári oldalt az MSZP társadalompolitikai elképzeléseitől, de ha van valami, amiben egészen biztosan közel vagy közelebb állt mindig is az MSZP szakértőinek vagy szimpatizánsainak a véleménye a Fidesz táborának a véleményéhez, ez éppen a közoktatás volt. Mindez pedig messze nem volt köszönőviszonyban azzal, amit az SZDSZ-esek erről gondoltak.

- Igen, talán ennek is köszönhető - én ma reggel láttam egy televízió-műsorban Magyar Bálintot -, hogy bizony a vele szemben álló három újságíró, bár egyiküket sem nevezhetjük kifejezetten az ellenzékhez közel állónak, nagyon keményen támadta a miniszter urat. Mennyire volt kódolt dolog, hogy bekövetkezhet egy ilyen botrány az érettségik körül, hiszen már hónapokkal előtte a kétszintű érettségivel kapcsolatban nagyon nagy viták voltak.

- Hát anélkül, hogy ebben most szakértőként akarnék megnyilatkozni, a kétszintű érettségivel kapcsolatban tartalmi viták is voltak. Nem a lebonyolításának a módjával, tehát ezt külön kéne választani, és erről beszéljenek azok, akik ezt jobban világossá tudják tenni, hogy ennek a vitának mi volt a lényege, mint jómagam. A lebonyolítás kapcsán azonban elég nyilvánvaló volt, hogy hol vannak ennek a rendszernek a buktatói. Tehát ha egyik oldalról fegyveres őrséggel kell őrizni a feladatlapokat, tesztlapokat a központi tárlóhelyen, akkor miből gondoljuk azt, hogy amikor kiszállítják az iskolákba, ott ennek az őrzésnek minden feltétele megvan. Vagy hogyan gondolta bárki is, hogy majd ott rácsos trezorokban vagy akár fegyveres őrséggel fogják az igazgatók is őriztetni azokat a feladatlapokat, amelyeknek a biztonságáról ezek szerint így kell gondoskodni. Megítélésem szerint tehát maga az egész rendszer arra lett kitalálva, hogy rajta keresztül vaskos milliókat húzzanak le azok az MSZP-SZDSZ közeli vállalkozók, akik az őrzésben, a nyomtatásban és a kiszállításban közreműködtek. És mindezt az internet világában, abban a világban, ahol a kormányzatnak talán az egyetlen, erősen vitatható, de mégiscsak pozitívumként feltüntethető eredménye az, hogy úgymond az utolsó tanyasi iskolában is van már internet. Akkor felteszem azt a kérdést, hogy mi a fészkes fenének kellett előre nyomtatni a feladatlapokat, amikor az interneten gyakorlatilag - a korábbi hagyományos módszerekhez hasonlóan - azon nap reggelén ki lehetett volna küldeni a tesztlapokat, és csak azt kellett volna megoldani, hogy ott a másolás-sokszorosítás feltételeit biztosítani tudjuk. Ez pedig nem egy olyan ördöngös dolog a XXI. században. Mondjuk egy gimnázium esetében talán még van egy olyan fénymásoló, amin ezt meg tudták volna oldani.

Mindezek után Magyar Bálint azzal indokolja, hogy nem mond le, mert a bűnözőkkel szemben harcolni kell, nem pedig gyáván meghátrálni.

- Én is azt gondolom, hogy ebben igaza van, és ebből nekünk is le kellett volna vonni a tanulságot, vagy le kellene vonni a jövőre nézve. Szóval az olyanféle alakokkal szemben, mint Magyar Bálint, nekünk is erőteljesebben kellene fellépni. Most nemcsak az ellenzéki politikusokról beszélek, hanem szülőkről vagy éppenséggel azokról a nem Fidesz-érzelmű, hanem az MSZP-re szavazó, az MSZP-vel szimpatizáló pedagógusokról, akiknek az elején azt kellett volna mondani, hogy Magyar Bálintot egyáltalán nem akarjuk látni az oktatási tárca élén. De amikor az első botránya kitört, akkor azt kellett volna mondani, hogy na eddig, és ne tovább, ezt tovább nem engedjük. De legalább akkor azt kellett volna mondani, mondjuk hangos szóval, a Szalay utcában, amikor a pedagógusi titoktartási követelményt beépítette az oktatási törvénybe, hogy ez olyan kultúrbotrány, ami után egy miniszter nem maradhat. Most már kicsit apatikusan, szkeptikusan szemlélem magam is Magyar Bálint politikai karrierjét, mert nem hiszem, hogy ennek az lesz a következménye, hogy Gyurcsány Ferenc leváltja, hiszen ha három-négy hasonló kaliberű botrányt túlélt, akkor miért pont a választások előtt egy évvel rúgná ki koalíciós partnerének erős emberét. Ehhez Gyurcsány Ferencnek sem mersze, sem különösebben érdeke nincsen.

- Térjünk át a lehallgatási jegyzőkönyvek megsemmisítésére. Mintha a szokásosnál is jobban feldühített volna több fideszes politikust. Áder János egyenesen bűnpártolással vádolja a kormányt, ugyanakkor Tóth András nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő államtitkár azt mondja, hogy ez is egy politikai vita, amiben felhasználják a szolgálatokat, illetve tönkreteszik azok jó hírét. Szekeres Imre egyenesen azt mondta, hogy amennyiben a Fidesz tudja, márpedig tudnia kellett róla, hogy ez törvényesen történt, akkor olyan módon rongálja a Nemzetbiztonsági Szolgálatok hírnevét, hogy ez hazaárulás.

- Szeretem, amikor egy ex-kommunista oktat ki bennünket a hazaárulás témakörében. Tehát Szekeres Imréről ne is ejtsünk több szót, legfeljebb annyit, hogy ahogy tiszti körökben volt járatos az a szóhasználat még boldogult ifjú korunkban, amikor katonák voltunk, hogy ha valami hibát követtek el valamilyen konkrét dolog megítélésében, arra mondták, hogy nem vagyok én poliészter. Úgyhogy maradjunk annyiban, hogy Szekeres Imre egy poliészter, aki mindenhez ért és mindenbe belebeszél anélkül, hogy egyébként fogalma lenne arról, amiről beszél. De nem az ő személye itt most az érdekes, hanem Tóth Andrásé, aki bizonyos értelemben nagyon hasonlít Magyar Bálint személyéhez - legalábbis annyiban, hogy nincs olyan botrány, ami az ő székét megingatná. Megértem saját frakciótársaim felindultságát és felháborodását, és már kezdek önvizsgálatot tartani, hogy vajon nem kerültem-e valamiféle olyan apatikus állapotba, hogy már semmi nem tud kihozni a sodromból. De ugyanazt tudnám elmondani Tóth Andrással kapcsolatban is, mint Magyar Bálinttal. Azok után, hogy ő egy már feldolgozás alatt álló, bűncselekménnyel erősen gyanúsítható személlyel ült le négyszemközt kvaterkázni, és ezt követően még ott maradhatott, ahol maradt, a titkosszolgálatok élén; azok után, hogy ezt az embert gyakorlatilag díszkísérettel kiengedték Bécsbe, ahol heteket-hónapokat töltött el, ahelyett, hogy itthon élvezte volna a nyomozó hatóságok vendégszeretetét; azok után most, hogy megsemmisítették a jegyzőkönyveket, miért gondoltuk, hogy fog történni valami vele? Tehát még azt sem kérdezzük igazándiból, hogy az ügyészség megkapott-e minden olyan telefonlehallgatási jegyzőkönyvet, amelyet a szakszolgálat készített.

Azt azért meg kell kérdeznem - és akkor vissza kell térnem Szekeres Imrére -, de lehet, hogy rosszul emlékszem, hogy éppen ő indokolta pont azzal, hogy törvényesen semmisítették meg a jegyzőkönyveket, hogy Kövér László is azt mondta volna, ez törvényes volt. Mondott ilyet?

- Nem emlékszem rá, de nem kizárt, hogy mondhattam valami olyasmit, amiből Szekeres Imre némi csúsztatással, ferdítéssel kiolvashatta, vagy kihallhatta. Ugyanis kétségkívül vannak olyan jogszabályi kötelezettségek, illetve lehetőségek a magyar jogrendben, amelyek arra vonatkoznak - egyébként éppen a személyiségi jogok védelme okán -, hogy ha valami titkos adatgyűjtés nyilvánvalóan érdektelen információkat szerez be egy emberről, akkor azt ne lehessen a végtelenségig tárolni, mondván hátha valamire jó lesz. Tehát ha nem célhoz kötött az információ vagy éppenséggel a feldolgozó munka befejeződött, akkor ezeket az információkat meg kell semmisíteni. Ebben is különböznek a nemzetbiztonsági szolgálatok a korábbi kommunista állambiztonsági szervezetektől, titkosszolgálatoktól. De egy jogszabály általában mozgásteret teremt a jogalkalmazó számára. Ha nem így lenne, akkor komputerek alkalmaznák a jogot, nem pedig emberek. Tehát erősen értelmezés kérdése, hogy mikor érkezik el az a pillanat, amikor egy ügyfeldolgozó munkát befejezettnek tekinthetünk. Megítélésem szerint ezt a konkrét ügyet egyáltalán nem lehetett befejezettnek tekinteni egyfelől. Másfelől pedig - maradván még mindig az ügyészség és az NBH kapcsolatánál - azt mondták, hogy az ügyészség tízszer-hússzor átvizsgálta a jegyzőkönyveket, és amikre szüksége volt, azt elvitte. Először is erős a gyanúm, hogy nem minden jegyzőkönyv került az ügyészség elé, tehát nem tudott valóságos válogatást végezni. Másodszor éppen a többszöri átvizsgálás mutatja azt, hogy egy adott, konkrét szituációban releváns információ vagy információmennyiség nem azonos azzal, mint amit a nyomozás következő egy-két hetének eltelte után tekint relevánsnak a nyomozó. Közben ugyanis születnek tanúvallomások, közben keletkezhetnek újabb információk, amelyek éppen ebben a telefonlehallgatással összegyűjtött információtömegben bizonyos információkat más megvilágításba helyeznek, vagy más összefüggésekkel hoznak kapcsolatba. Tehát én azt gondolom, hogy mindaddig, amíg a nyomozás le nem zárult, ezeknek az információknak meg kellett volna lenniük a Nemzetbiztonsági Hivatalnál, hozzáférhető módon a nyomozó hatóságok számára. És ha igaznak fogadnánk el - én persze erősen kételkedem és szkeptikus vagyok, már régen nem hiszek abban sem, amit kérdeznek az MSZP-sek, nem hogy abban, amit állítanak -azt az állítást, hogy ezekben a jegyzőkönyvekben nem volt semmilyen jogilag vagy politikai értelemben releváns információ, akkor ennél nagyobb politikai hibát elkövetni nem is lehetett volna. Hiszen minden olyan gyanút, ami megfogalmazódott a közvéleményben, az újságírók egy részében, az ellenzéki politikusokban, ez az akció tulajdonképpen igazolt, aláhúzott, megerősített. És innentől kezdve már morális értelemben nincs mivel védekezniük Tóth Andráséknak.

- Van még mivel védekeznie... Ő azt is mondta - megpróbálom idézni -, hogy a parlamenti vizsgálóbizottság tisztázhatta volna ezt az ügyet. Hát elég cinikusnak tűnik ez a megjegyzés, de hát végül is egy minimális kormányzati többség esetében lehet - úgy tűnik - törvényeket hozni, lehet fölhasználni azt, hogy egy bizottságban mindig megvan a minimális többség, és úgy néz ki, a demokráciában a törvényesség erősebb az igazságnál. Ugyanez vonatkozik az Orbán családi vagyont vizsgáló bizottság, illetve a Gyurcsány-vagyont vizsgáló bizottságra.

- Természetesen.

- Arról tárgyalnak a kormánytöbbségnek a tudatában, amiről akarnak, és úgy tárgyalnak, ahogy akarnak. Ezt mennyire kell tudomásul venni, illetve mennyire kell belemenni ilyen helyzetekbe, ilyen vizsgálóbizottságosdikba, amiknek utána majd föl lehet mutatni az eredményét, amit úgy alakítanak, ahogy akarnak.

- Hát a Tocsik-ügyre, boldog emlékezetű Tocsik Márta időszakára visszagondolva, ahol még 800 millió forintból botrány kerekedett, jellemző a fejlődésre, negatív irányba, hogy ma már, ha valami nem tízmilliárddal kezdődik, akkor egy ellenzéki politikus csak némi félsszel, szégyenkezéssel hozza szóba, mert a kákán is csomót kereső, akadékoskodó ember szerepében tűnik föl. Abból a 800 millióból azért óriási botrány lett, egy miniszter belebukott, Suchman Tamás egész pontosan. Ügy lett belőle, és egy viszonylag korrekt vizsgálóbizottsági tényfeltáró munka. Azért mondom, hogy viszonylag korrekt, mert amikor a jelentéstervezet elkészült, akkor természetesen annak az elfogadását már az akkori kormánykoalíció megakadályozta. De legalább a tényfeltáró munka elindulhatott. A K&H-botrány ügyében - azon túlmenően, hogy itt most már tízmilliárdokról van szó - az volt a különbség a Tocsik-üggyel összefüggésbe hozva, hogy itt már a munka elején úgy döntöttek az MSZP-sek és az SZDSZ-esek, nem hagyják, hogy itt bármilyen konkrét tényfeltáró munka folyjék. Mindjárt a legeslegelején egyszerűen obstrukcióval elrekesztették a munkát. A bizottság gyakorlatilag érdemi tényfeltáró munkát nem végzett. Ezért többek között valóban vérlázítóan cinikus Tóth Andrásnak a kijelentése, hiszen már a jegyzőkönyvekhez sem férhettek hozzá a vizsgálóbizottság tagjai. Ezekhez a lehallgatási jegyzőkönyvekhez. Ebből még jogi vita is kerekedett, ami a magyar jogrend vagy jogalkalmazás jelenlegi állásánál a kormánykoalíció győzelmével ért véget. De nincs az ellenzéknek eszköze. Az a kérdés...

Igen, hát jelenleg úgy tűnik, hogy szélmalomharcot folytat...

- Így van. Az a kérdés, hogy a közvélemény-formálók, a média milyen következtetést von le ebből, illetve milyen következtetést sulykol, sugároz a közvélemény számára. Vagy azt, hogy ez botrány, ez tűrhetetlen, ilyet nem lehet csinálni egy jogállamban, amit mondjuk nemcsak tőlünk nyugatabbra, a Lajtától nyugatra, hanem tőlünk akár északabbra, Szlovákiában, Csehországban, Lengyelországban is sugallna a sajtó; de uram bocsá' még Romániában is, mert azt gondolom, hogy a sajtóviszonyok bizonyos értelemben ott is egészségesebbek, mint Magyarországon. Vagy pedig azt sugározza, aminek sajnos elszenvedői vagyunk, hogy hát ilyenek vagyunk, illetve ilyenek a politikusaink: egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz; egyik kutya, másik eb; egyik tolvaj, másik gazember. Tehát maga a botránykezelés is abba az irányba folyik a sajtó, a médiamunkások elévülhetetlen érdemének is köszönhetően, hogy az embereket apátiába, közönybe taszajtsa, ingerküszöbüket egyre magasabbra és magasabbra emelje. Szóval az az igazság, hogy ebben az országban nehéz botrányba keveredni,.

- Ebben a helyzetben jó-e az, ha Áder János azt mondja erre, hogy első dolgunk lesz, hogy megbüntessük a felelősöket. Mert ugye felmerül egyrészt az, mikor és milyen helyzetben lesznek képesek arra, hogy valóban megtalálják a valódi felelősöket. A másik pedig - ez bizonyos mértékig fenyegetésnek tűnhet azok számára, akik esetleg valóban érintettek ebben magas politikai körökből - ami viszont nagyon eldurvíthatja az előttünk álló választási időszakot. Még a jelenleginél is jobban, hiszen ha valóban vaj van a fejükön, akkor a bőrüket féltve bármeddig elmehetnek.

- Nézze, 2002-ben is életre-halálra küzdöttek. Ez a kampány durvaságán meg is mutatkozott. Azért mégis csak baloldali szimpatizánsok vertek meg jobboldali aktivistákat az utcán, nem egy esetben. Mégis csak ők írogattak mindenféle mocskos könyveket a mostani ellenzék politikusairól, és aztán ünnepelték díszvendégként a saját kongresszusukon ezeknek a szennyiratoknak a szerzőit. Mégis csak ők vádoltak meg minden elképzelhető dologgal bennünket a választási csalástól kezdve, amit aztán ők elkövettek, egészen extrém dolgokig, a saját családi életünket, magánéletünket sem kímélő rágalmakkal. Nem hiszem tehát, hogy 2002 után bárkinek illúziója lehetne, 2006-ban aztán végképp életre-halálra megy a küzdelem az ő szempontjukból. Pontosabban nem is feltétlenül életre-halálra, hanem igazándiból milliárdokra. Az elmúlt három esztendő kormányzása nem szól másról, mint milliárdok kisíbolásáról. Amit ma ellophatsz, ne halaszd holnapra! Ez a jelszó vezérli a kormánykoalíció működését. Ha innen le lehet csippenteni néhány tízmilliót, mondjuk ilyen-olyan-amolyan ünnepi rendezvények kapcsán, ha amonnan, mondjuk az érettségi sajátos megszervezése kapcsán, annak a pénznek is megvan a helye. És ezt a törvényesség látszatával egyébként el lehet fedni. Nem gondolom tehát azt, hogy minden esetben olyan törvénytelenség van, amire - ahogyan Áder János utalt - utólag majd fényt lehet deríteni. Ezért azt gondolom, az nem baj, ha azok, akik még arra is hajlandók, hogy a törvényesség határát is átlépjék - nem a tisztességről beszélek, hanem a törvényességről -, azok egy kicsit visszarettennek attól, hogy nemsokára választás van, és talán annak a választásnak a másnapján más időszak kezdődik.

Na, most ahhoz, hogy felelősségre lehessen vonni a felelősöket, nyerni kéne a választásokon. Hol tart a felkészülésben a Fidesz? Most gondolok itt arra, hogy ugyan a közvélemény-kutatók szerint országosan jelentős az előnye, de a fővárosban éppen a kormánypártok erősödnek. És az utóbbi években mindig az nyert... Nem az utóbbi években, a rendszerváltás óta mindig az nyert a választásokon, aki a fővárosban, Budapesten nyerni tudott. Mit tudnak például ebben az ügyben tenni?

- Nézze, nem szívesen kommentálnám szakmai értelemben a közvélemény-kutatók számait, és nem nagyon vitatkoznék velük, hiszen nem az az érdekes, hogy egy konkrét napon, adott időszakban mit mutatnak, hanem a tendencia az érdekes meg az összesített számok. Számomra azért kicsit furcsa, hogy egyik pillanatról a másikra minden különösebben látható ok nélkül 12 százalékot nőjön egy pártnak a támogatottsága mondjuk Budapesten, és ekkora előnyre tegyen szert. Ráadásul úgy, hogy ez az országos összesített számokon ne nagyon látszódjon, hiszen a Fidesz előnye nem csökkent ugyanezen felmérő cég szerint. Ezzel együtt is azonban azt gondolom, hogy Budapesten koránt sincsen olyan komoly bázisunk, előnyünk, mint amilyen az ország más területein. Ennek megvannak az okai, a 2002-t megelőző négy esztendő elhibázottnak is tekinthető politikájából fakad, amibe most...

- Nem hibáznak? Gondolok megint arra - és nagyon kevés időnk van, azért kapkodok egy kicsit -, hogy Cselovszki Zoltánt nem hagyják magára az Új Budapest Központ vezetésével? Ő maga mondja, hogy ő maximum főpolgármester-helyettes szeretne lenni, hiszen ő egy szakember, aki előtt kéne, hogy legyen egy karizmatikus, egy szimpatikus ember, akit megszerethetnek a budapestiek - és egyelőre nem találnak ilyet.

- Bizonyára elérkezik majd a pillanat, hogy megjelöljük a főpolgármester-jelöltet, de azt megelőzően rengeteg munka van még, amit el kell végezni annak érdekében, hogy a budapestieket a magunk oldalára, vagy - bocsánatot kérek - a saját oldalunkra állítsuk. Hiszen ebben a városban, aki itt él, vagy itt dolgozik, azt tapasztalhatja nap mint nap, hogy egyre lakhatatlanabb a város, egyre élhetetlenebb az élet. Tehát változtatni kell itt is, és végre egy olyan kormánynak és egy olyan városvezetésnek kell majd lennie, amelyik Budapestet valóban az ország szívének és agyközpontjának tekinti, és ehhez méltó megbecsülést ad úgy, hogy egyébként ez nem megy a vidéki emberek rovására.

hirtv.net - fideszfrakcio.hu