A végjáték a legfontosabb

Jó az esély arra, hogy a szavazók a Fideszt és szövetségeseit újabb négyesztendős kormányzásra hatalmazzák fel a választásokon - nyilatkozta a Heti Válasznak Pokorni Zoltán. A Fidesz elnökét a parlamenti ciklusokon átívelő kihívásokról is kérdeztük.

Dátum: 2002-01-22 13:01:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=11
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 17:16:44.652846, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

- Ha "vasárnap lennének a választások", a Fidesz-MDF győzne. Tapasztal-e elbizakodottságot a pártban?

- Ez a veszély valóban fenyegeti a népszerűségi listák élén álló pártokat, s a nagyravágyás általában meg is bosszulja magát. Szerencsére a Fideszben nem tapasztalok ilyen jelenséget. A közvélemény-kutatások eredményét akkor sem vontuk kétségbe, amikor számunkra kedvezőtlenek voltak. Ugyanakkor a mostani eredmények bizakodásra adnak okot, hiszen folyamatosan nő a polgári oldal támogatóinak száma. Kézzelfogható az esély, hogy az egykori Szovjetunió által megszállt közép-európai országok közül elsőként ne az egymást váltó kormányok Kőműves Kelemen-történetét folytassuk, hanem egy kabinet több cikluson keresztül valósíthassa meg elképzeléseit.

- Mádl Ferenc köztársasági elnök április 7-re kiírta a választásokat, s megkezdődött a kampány. A Fidesz vezetőit sorozatosan lövi az ellenfél, önt azonban mintha elkerülné a golyózápor.

- Örülök, hogy az államfő kiírta a választásokat, mert ez talán nyugtatóan hat a politikai életre. A mostani, felfokozott hangulatban minél rövidebb a kampányidőszak, annál jobb, ezért is üdvözöltük a korai időpontot. A személyeskedésekkel, rágalmakkal úgy vagyunk, mint a gyerekek a verekedéssel: mindig a másik kezdte. Négy fiúgyermek apjaként azt tapasztalom, hogy a politikában sem az a kérdés, ki kezdte, hanem hogy ki az első, aki nem adja vissza.

- Az Országos Választási Bizottság tagjait az ellenzék elfogultsággal vádolja, ezért decemberben nemzetközi megfigyelők közreműködését szorgalmazták a választásokon. Hazánk ugyanakkor már eddig is kötelezettséget vállalt külföldi választási megfigyelők meghívására.

- Sajnálom, hogy az MSZP kikezdte Ficzere Lajos professzor urat és a bizottság többi tagját. Nem szolgáltak rá semmivel; tisztességes jogászok, akikkel szemben szakmai vagy emberi érvet nem tudtak megfogalmazni. Ugyanakkor megértem, ha néhány politikusnak rossz a lelkiismerete, hiszen a most megtámadottak között van, aki 1990-1994 között az OVB tagja volt, s 1994-ben Kuncze Gábor belügyminiszteri javaslatára nem hosszabbították meg mandátumát. Gary Linecker angol focista mondta egyszer: a futball olyan játék, amit huszonketten játszanak, és a végén mindig a németek nyernek. Valami hasonló élhet a szocialista párt vezetői fejében: szerintük a demokrácia nevű játékban mindig az MSZP jelöltje az igazán független. Végre el kellene viselni a valóban független emberek jelenlétét is. Nemzetközi megfigyelők egyébként minden korábbi választáson részt vettek, mostani meghívásuk tehát semmi újat nem hoz, inkább az ország lejáratására alkalmas, fölösleges akció.

- Az ellenzék talán azért támadja az OVB-tagokat, mert azt remélhette, hogy egy, az ő szája íze szerint létrejött testület a nem egyértelmű jogi szabályozás miatt kikezdhette volna a Fidesz-MDF közös listát.

- Szeptemberben néhányan felvetették, hogy a Fidesz és az MDF összefogása jogi eszközökkel ellehetetleníthető. Hogy az ellenzékben feltámadt-e a titkos remény az OVB ilyen értelmű állásfoglalására, s hogy most ez táplálja-e a csalódottságukat, erről felesleges vitatkozni. Csak remélni tudom, hogy nem.

- A "ne azt nézzük, ami elválaszt" gondolat jegyében hangolják össze a Fidesz és az MDF programját. Több, ami összeköt?

- Igen. Közel négyévnyi együttkormányzás után az ellenkezője lenne furcsa. A választók fogalmazták meg: ha olyan bonyolult kérdéseket meg tudtunk oldani, mint a minimálbér emelése, a családi adókedvezmények és a köztisztviselői életpályarendszer kialakítása, akkor tessék a közös lista kérdésében is közös nevezőre jutni. Hiszen a választó nem tudja szétszálazni, hogy melyik pártnak köszönje a tandíj eltörlését, a diákhitel bevezetését, a családtámogatási rendszert, melyiknek a Széchenyi-tervet, az otthonteremtési program sikerét vagy a kétszázezer új munkahelyet. Mindezt együtt hoztuk létre, s együtt kell a választók elé állni a következő megmérettetésen is. Az MDF a tavalyi év végére fogalmazta meg programtéziseit, a Fidesz pedig már májusban nyilvánosságra hozta az azóta harmincezer példányban elkelt vitairatát. Húszezer emberrel találkoztunk, több mint kétszáz rendezvényen vettünk részt. Sokan javaslatokkal tiszteltek meg, melyek némelyike már most bekerült a munkaanyagba.

- Például?

- Ilyen a vállalkozók, a kamara által javasolt Széchenyi-hitelkártya vagy a sokat emlegetett nagyipénz. Január végére fejezzük be az összehangolást, majd pontokba szedett, feszesebb választási programot hozunk nyilvánosságra, melyben már az MDF, az MKDSZ és a Kisgazda Polgári Egyesület szempontjai is szerepelnek.

- Lehet-e még ennél is szorosabb a két párt együttműködése, miként azt december közepén az MDF fővárosi elnöke felvetette?

- Egyelőre nagyon örülök a mostani eredménynek. Nem tartom kizártnak, hogy az idő meghozza a még szorosabb együttműködés lehetőségét, ám úgy gondolom, annak ütemét alapvetően az MDF szempontjai, érzékenysége szabja meg.

- Választási győzelem esetén milyen alapon osztozik majd a Fidesz és az MDF a közösen kapott szavazatokon, illetve a költségvetési támogatáson?

- Nem örülnék, ha a két párt súlyát a közvélemény-kutatási eredmények alapján méricskélnénk. Nem volna tehát helyes, ha azt mondanánk: a Fideszt 40 százalék támogatja, az MDF-et csak három, ezért az arány legyen egy a tizenháromhoz. Úgy gondolom, a két párt igazságos és hasznos megállapodást tud kötni a szavazatok és a költségvetési támogatás elosztásáról.

- Csurka István szerint a Fidesz-MDF választási lista harmadát kitevő konzervatív, kereszténydemokrata, kisgazda, roma jelöltek miatt népfrontosodik a Fidesz, mások szivárványkoalícióról beszélnek. Mi tartja egyben a csapatot?

- A Fidesz kis ellenzéki mozgalomból szakmailag felkészült nemzedéki párttá, majd mára egy generációkat összefogni képes nagy néppárttá alakult. Sokféle ember és számos érték található benne, s az európai néppártokhoz hasonlóan szövetségeseivel együtt integrálja a hazai polgári erőket. Nem tartok attól, hogy a párt irányíthatatlanná válik: megtanultuk, hogyan lehet mederbe terelni az egymást gyakran keresztező akaratokat. Miként egy jó tanár sem oldja meg a leckét a gyerekek helyett, úgy a jó vezetőnek is az a dolga, hogy észrevegye az emberekben szunnyadó képességeket, s olyan feladat megoldására is sarkallja őket, amire magukat nem gondolnák képesnek.

- A Fidesz elutasította, hogy koalícióra lépjen az MSZP-vel és a MIÉP-pel. És az SZDSZ?

- Úgy látjuk, a Fidesznek és szövetségeseinek elegendő mandátuma lesz ahhoz, hogy ismét kormányt alakítson. Csak ismételhetem: nem szükséges, de nem is lehetséges, hogy a kormányzati munkába bevonjuk a MIÉP-et, az SZDSZ-t vagy az MSZP-t.

- Hamarosan hatpárti megállapodás jöhet létre, melyben leszögezik: a kampányt megkímélik az EU-csatlakozás feletti vitáktól, s az integrációról szóló népszavazás kérdésében is egyetértésre kívánnak jutni. Ma 2003-ban tartandó referendumról lehet hallani, ám annak izgalmát csökkentheti, hogy a magyarok kétharmada a csatlakozást pártolja, illetve a szavazás időpontjában talán már alá is írtuk a csatlakozási szerződést.

- Jó lenne, ha a csatlakozás ügyében a pártok egységesen lépnének fel. Miként a sakkban, itt is a végjáték a legfontosabb: nemcsak a föld és a munkaerő szabad áramlásának kérdése van még hátra, hanem tisztázni kell a csatlakozás sikerét szolgáló felzárkózási alapok összegét és azok kezelésének módját is. Valamennyi politikai erő közös célja, hogy Magyarország a lehető legtöbb uniós támogatást kapja. A népszavazás pedig akkor eredményes, ha valódi, mérlegelhető kérdést tartalmaz - annak megfogalmazásához azonban el kell érkezni a tárgyalások végére. A 2003-as időpontot megfelelőnek tartom, mert amikor még nyitott ügyek állnak előttünk, nem lehet népszavazást kiírni.

- Nagy pofon lenne a csatlakozás népszavazáson történő elutasítása egy olyan politikusnak, aki évek óta az integrációért dolgozott?

- Azt hiszem, ezzel a lehetőséggel nem kell számolni, mert a válasz igenlő lesz. Gazdasági és politikai ereje miatt az unió mindenképpen meghatározza életünket. Ha nem csupán elszenvedni akarjuk ezt, hanem részesei kívánunk lenni a döntéshozatalnak és élvezői a nyereségnek, akkor csatlakoznunk kell. Azt is figyelembe kell venni, hogy nincs más esélye az elszakított nemzetrészek újbóli egymásra találásának, mint hogy belépünk az egységes európai hazába. Ezért valamennyi közép-európai ország uniós csatlakozása nemzeti érdekünk. Bár az államok különböző felkészültségi szinten állnak, nem szeretnénk, ha bármelyik tagjelölt hátrányt szenvedne, mert társai közül valaki még nem tudta teljesíteni az összes feltételt. Nem zárjuk ki azonban, hogy lesz egy olyan időszak, amikor Magyarország már az unió tagja, ám valamelyik szomszédos, jelentős számú magyar kisebbségnek otthont adó ország még nem. Ez kockázatot rejt magában, hiszen az elmúlt tíz esztendőben a magyar közösségek fiataljai, szakemberei odahagyták szülőföldjüket, és Magyarországra jöttek dolgozni. Márpedig ha megelőzzük szomszédainkat az integrációban, akkor az akár több millió embert késztethet az anyaországba való áttelepülésre. A parlament azért alkotta meg a kedvezménytörvényt, hogy a határokon túli magyarokat szülőföldjükön tudjuk segíteni. Ha ezt nem tesszük meg, azok a városok, amelyek évszázadokon keresztül magyar települések voltak, talán éppen az uniós csatlakozás előtti években néptelenednek el.

- Most, hogy megszületett a törvény életbe léptetéséről a megállapodás a román féllel, az MSZP a románok tömeges munkavállalása miatt aggódik.

- Ez a pont nem tartozik a törvény legjelentősebb passzusai közé, egyébként pedig továbbra is munkavállalói vízumhoz kötött, három hónapot meg nem haladó idénymunkáról van szó. A felvetés súlyát híven jelzi, hogy hazánkban már eddig is létezett egy nyolcezer fős munkavállalói kvóta, s Románia ennek a felét sem használta ki.

- Az EU-csatlakozásig hátralévő időszak feladatai közül talán a legnehezebb a cigányság helyzetének rendezése. Mit lehet néhány esztendő alatt tenni e több száz éve megoldatlan kérdésben?

- Az utóbbi tíz esztendőben azon ágazatok - például az építő-, az élelmiszer- és a könnyűipar -, amelyekben a cigány férfiak és nők dolgoztak, tönkrementek vagy átalakultak. Mostanra ugyan a magyar gazdaság sok tekintetben meghaladta a rendszerváltozás előtti teljesítményt, ám a korábbi helyzettel ellentétben a kevésbé kvalifikált emberek nehezebben találnak munkát. Ezért kulcskérdés az oktatás, a felnőttképzéssel egybekötött foglalkoztatáspolitika. Az elmúlt négy évben 750-ről több mint tízszeresére növeltük a cigány fiataloknak nyújtott ösztöndíjak számát. Miként pedig az elmúlt tíz esztendő a magyar nemzeti azonosságtudat újraéledését hozta, úgy ez az idő megszülte a cigány büszkeséget is, s hamarosan létrejön a többdiplomás, a maga jogait érvényesíteni tudó cigány középosztály is. A kérdés ma az, hogy ők a helyenként kétségkívül érzékelhető megkülönböztetést rosszindulatú törekvésnek tartják-e, s ezért egy etnikai alapon elkülönülő, követelő, sérelmi politikát folytató pártba tömörülnek, vagy felismerik, hogy a cigányság bajainak jóval mélyebb gyökerei vannak, s helyzetükön összefogással lehet segíteni. Fontos, hogy a polgári oldal kezet nyújtson a roma büszkeség szószólóinak; s azért tudtunk választási egyezményt aláírni a Lungo Drommal, mert olyan partnernek ismertük meg őket, akik képesek a közös munkára. Ugyanakkor örülök, hogy - miként az MSZP és a Roma Parlament megállapodása is mutatja - a Fidesz példát tudott mutatni más pártoknak. Fontosnak tartom, hogy a romák ne cigányságuk okán terelődjenek politikai gettóba, hanem világnézetük alapján álljanak a polgári, szocialista vagy liberális pártok mellé.

- Ugyancsak több cikluson átívelő, az ország mindennapjait évekre meghatározó kihívás az olimpiai pályázat ötlete. Komoly politikai erő nem engedheti meg, hogy a rövid távon választási népszerűséget is hozó tervet nyíltan ellenezze.

- Bízom abban, hogy az olimpiai készülődés pártállástól független polgári mozgalom lesz, s hogy a parlament februárban nagy többséggel elfogadja a rendezési szándékról szóló kormányjavaslatot. Az olimpia gondolata már a múlt században, a reformkor idején fölvetődött, fél évszázaddal Coubertin báró előtt. Nemeskerekes Mihály 1838-ban azt javasolta Széchenyinek, hogy az ország a régi görögökhöz hasonlóan minden szökőévben rendezzen olimpiai sportjátékokat, Berzsenyi Dániel, a testi erejére joggal büszke költő pedig az olimpiai gimnasztika szokásának felelevenítését szorgalmazta. Nem véletlen, hogy a magyar újjászületésnek ebben az időszakában olyan közös ügyet keresett a nemzet, mely az egyéni és csoportos törekvések középpontjában állhat. A mai magyar gazdaság vezető szakemberei úgy ítélik meg, hogy összefogással megszerezhető a lehetőség, s Budapest, az ország, sőt a régió is hosszú évekre az érdeklődés homlokterébe kerülhet. Az Európai Unió számos szakembere nagy rokonszenvvel támogatja elképzeléseinket, mert úgy látják: a csatlakozás előtt álló országok egyik gondja, hogy nem eléggé fejlettek azok az intézményrendszerek, amelyek az uniós támogatásokat felhasználhatnák. Az olimpia pedig felgyorsíthatja Magyarország integrációját, jelképesen lezárhatja a rendszerváltozást, s megkoronázhatja visszatérésünket az erős, szabad országok sorába.