Apor Vilmos portréja
Apor Vilmos 1892. február 29-én született Segesváron, neves erdélyi arisztokrata családban. Édesapja, Apor Gábor Háromszék megyei főjegyző, édesanyja gróf Pálffy Fidélia volt. Bécsben végezte az elemi iskola négy osztályát, mivel a család 1895-ben odaköltözött, mert apját a király személye körüli minisztérium államtitkárává nevezték ki. Gimnáziumi tanulmányait a kalksburgi jezsuitáknál kezdte, Kalocsán fejezte be. Az innsbrucki jezsuita teológián tanult, s doktorált.
Dátum: 2005-05-23 16:59:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=38532
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 21:48:28.179713, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
1915. augusztus 24-én szentelték pappá, ezután Gyulára helyezték káplánnak. Az első világháborúban, 1917-ben két hónapig egy kórházvonat lelkészeként teljesített katonai szolgálatot, majd a nagyváradi papnevelde prefektusa és dogmatikatanára lett. A lelkipásztori munka közelebb állt a szívéhez, ezért 1918 augusztusában visszakerült Gyulára, immár plébánosnak.
Működése a hitélet mellett a karitatív munkára és a magyar társadalom keresztény szellemű átformálására terjedt ki. Egyházközségi lapot indított, népmissziókat szervezett, a katolikus megújulás szolgálatában hitbuzgalmi és társadalmi egyesületeket hozott létre. Vallotta, hogy szociálisan szolgáló egyházat kell létrehozni, de ez csak a hit erősítése által érhető el. Legfőbb törekvése a szeretetre nevelés volt.
Az Anschluss, Ausztria hitleri bekebelezése után gyulai német híveit óvni igyekezett a szélsőjobboldali propagandától.
XII. Pius pápa 1941 januárjában nevezte ki győri megyés püspökké.
Főpásztorként "a szegények püspöke" lett, de nem csak a szegényeké, hanem minden bajba jutotté, üldözötté is.
1943-ban a püspöki kar megbízta a Katolikus Népszövetség alelnöki tisztségével. Elvállalta a tanácsadó szerepét a Magyar Katolikus Népmozgalomban, amelynek győri értekezletén rámutatott, hogy a Harmadik Birodalom győzelme kizártnak látszik, és a vesztett háborút Magyarországon is politikai és társadalmi átalakulás követi majd. Azt hirdette: a katolikus mozgalmaknak minden tőlük telhetőt meg kell tenniük azért, hogy az átalakulás valóban demokratikus szellemű legyen.
Erőteljesen tiltakozott a zsidótörvények bevezetése ellen, a II. világháború alatt több beadvánnyal fordult a kormányzathoz az üldözöttek megmentése érdekében. A gettó felállítása ellen a belügyminiszternél tiltakozott. Ő maga minden nála jelentkező üldözöttet oltalmába vett, szerzetesházakban, kórházban vagy a Püspökvárban helyezte el őket. Püspöktársait is egységes fellépésre akarta rábírni, a váci püspöknek ezt írta: "... az antiszemitizmust nem lehet helyeselni. A pápától le az utolsó püspöki karig el kell ítélnie ezt minden papnak."
Amikor a front elérte a Dunántúlt, Apor Vilmos, Mindszenthy József és Shvoy Lajos püspökökkel együtt nyilatkozatban követelte a kormánytól az esztelen vérontás, pusztítás azonnali beszüntetését.
1945. március 30-án, amikor szovjet katonák a Püspökvár óvóhelyéről el akarták vinni a fiatal nőket "munkára", tárgyalt a szovjet kapitánnyal, és azt ajánlotta, a lányok helyett férfiak és idős nők menjenek dolgozni a kaszárnyába. Vita közben a tiszt rálőtt. A püspök április 2-án belehalt sérüléseibe.
Ideiglenesen a győri karmelita templom kápolnájába temették. A székesegyházban 1948-ban elkészült végleges vörösmárvány sírhelye, de a hatóságok nem engedélyezték újratemetését. Ezt csaknem négy évtizeddel később, 1986-ban tartották meg.
Apor Vilmost 1997. november 9-én II. János Pál pápa boldoggá avatta. Ünnepe azért május 23., mert vértanúsága: március 30., illetve április 2. többször is a húsvéti időszakra eshet, s hamvait 1986-ban május 23-án szállították át a győri székesegyház kriptájába.
MTI - fideszfrakcio.hu