Ki kit küld ki?

Öt külföldi magyar kulturális intézet élére nevezett ki új vezetőt a kulturális tárca. Némely döntésnél láthatóan előnynek számított, ha a jelölt Bozóki András miniszter barátja és szerzőtársa volt - derül ki a Heti Válaszból.

Dátum: 2005-06-09 13:23:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=39375
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 21:53:49.268099, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

A posztokat nem egy esetben baloldali háttér-értelmiségiek nyerték el. Némely döntésnél láthatóan előnynek számított, ha a jelölt Bozóki András miniszter barátja és szerzőtársa volt.

Hogy a magyar kulturális intézetek kevésbé szólnak a kultúráról, mint a politikáról, a rendszerváltás előtt világos volt. Klebelsberg Kunó kulturális expanziós elképzeléseit a II. világháború után elmosta a történelem. A szocializmus idején az intézetek a kommunizmus kirakatai és a "testvéri együttműködés" intézményei voltak (hogy a hírszerzési feladatokat ne is említsük), s az intézetek a rendszerváltás után sem tudtak megszabadulni a hatalom kísértésétől. A mindenkori vezetés kádertemetőként használja az intézeti megbízatásokat - Magyar Bálint például első miniszteri ciklusának záróakkordjaként 1998-ban a két választási forduló között írta alá a négy évre szóló intézetigazgatói kinevezéseket.

Személyesen utazgató szocialista kultuszminiszterek

Bár a politikai megbízhatóság az Orbán-kormány idején is szempont maradt, az intézetek az új országimázs-koncepció közvetítőiként jelentek meg. Az ágazatot a polgári kormány 2001-ben kétmilliárd forinttal stafírozta ki, nem annyira a kultúra, mint az idegenforgalom és az ország külföldi megítélésének szempontját tartva szem előtt. Az áttörés azonban elmaradt: a kulturális kormányzat nem tudta elérni, hogy a külföldi kulturális missziók az Országimázs Központtal összehangoltan működjenek.

A baloldali kormány hatalomra kerülése után aztán a kulturális missziók eddigi legnagyobb vállalkozásaként megszervezték a nagy-britanniai magyar évadot. A koncepció lényege az volt, hogy sok kis koncert és kiállítás helyett néhány nagyobb eseménysorozatot könnyebb eladni, mert ezek nagyobb tömegeket vonzhatnak, és a helyi médiába is könnyebben bekerülhetnek. Az első próbálkozás, a francia évad még a polgári kormány idejére nyúlik vissza. A MagyArt eseménysorozat még egy évig tartott, a nagy-britanniai Magyar Magic ellenben már csak fél évig, viszont így is kétmilliárd forintba került. A baloldali kulturális felső vezetők körében a magyar évadok ötlete nagy sikert aratott. A minisztérium irányítói számtalan alkalommal személyesen is "ellenőrizték" a helyszínen, hogy a kulturális megmozdulás jó ügyet szolgál-e.

Baloldali szellemi export

Nem zökkenőmentes a kulturális terjeszkedés új keletű tervének végrehajtása sem. A Horn-kormány idején merült fel az ötlet, az előző kormány indította el, s a mostani vezetés bukta el a New York-i Kulturális Intézet ügyét. A 90-es évek eleje óta működik hungarológiai intézet az amerikai nagyváros közelében. New Jersey állam 160 ezer magyarjának egyharmada New Brunswick környékén él. A város azzal is büszkélkedhet, hogy magyar nyelvű könyvtári könyvállománya a három legnagyobb között van az Egyesült Államokban. A New York-i központ azzal a céllal jött létre, hogy bemutassa a magyar kultúrát és segítsen megőrizni a hagyományokat az amerikai magyarság körében.

New Yorkban 2001 decemberében kezdte meg működését a kulturális misszió. Ideiglenesen a főkonzulátus épületében kapott helyet, de már eleve arra gondoltak, hogy végül a kinti magyarok által működtetett Magyar Házba kerüljön. Jogi helyzete a nyitás pillanatában nem volt rendezett, ám nem Márton András igazgatón múlt, hogy a hiányosságot két és fél éven át nem sikerült orvosolni. Végül mégis őt okolta a politikai vezetés, és menesztették.

Ugyancsak hosszú vajúdás után, 2004 decemberében nyílt kulturális központ Brüsszelben. Az uniós csatlakozáshoz igazított nyitás világossá teszi: ismét a Magyarország kirakata koncepció jegyében fogant vállalkozásról van szó. Az épületet a magyar állam kilenc évre bérli, a központ éves költségvetése 200 millió forint körül van. Az intézmény az összeurópai jelenlétet jelképező szerepe mellett regionális feladatokat is hivatott ellátni - s egyben a hazai kurzusértelmiség zarándokhelyévé is válhat.

Régi-új káderek

A kultusztárca irányítója, Bozóki András például ragaszkodott barátja és szerzőtársa, Petőcz György brüsszeli kiküldetéséhez. Ám e döntésnek, mely nem a szocialisták érdekeit tükrözte, ára volt. Informátoraink ezzel magyarázzák, hogy a miniszter az ötfős hivatali bizottság szakértőinek javaslata ellenére is hajlandó volt a pártállami kultúrdiplomácia imázsemberének számító Gordon István varsói kinevezésére. A hírek szerint Gordonnak, aki a Jaruzelski-féle puccs idején, majd a rendszerváltás alatt is már betöltötte a bizalmi állásnak számító igazgatóhelyettesi pozíciót a lengyelországi intézetben, erős támogatói vannak. Az a Hárs Gábor lépett fel mellette, aki szintén többszörös (rendszerváltás előtti) varsói diplomata, majd (a Horn-kormány idején) varsói nagykövet, s ma is fontos szerepet játszik a szocialisták külpolitikájának alakításában. Közös emlékeiken túl a Józsefváros is összekötő kapocs a két szocialista káder között: e kerület országgyűlési képviselője Hárs Gábor, Gordon István pedig a Józsefvárosi Kulturális Központ vezetője.

A Heti Válasz úgy tudja, hogy a döntést előkészítő bizottság első számú varsói támogatottja Tischler János volt. A Lengyel Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével rendelkező Tischler minden irányból elfogadható jelöltnek számított: az 1956-os Intézet munkatársaként másfél évtizede kutatja az 1956-os lengyel-magyar kapcsolatokat. Az is indokolta volna kinevezését, hogy Bozóki nemrégiben villásreggelin tájékoztatta a hazánkban működő kulturális intézetek igazgatóit, hogy milyen fontos eseménynek tekinti 1956 jövőre esedékes félszáz éves évfordulóját. Ezek után különös, hogy a miniszter végül egy erotikus lap szerkesztésében (Playboy, Penthouse) járatos szakembert kíván kijuttatni a katolikus hagyományáról közismert partnerországba. (Rossz nyelvek szerint nem mellékes körülmény, hogy Gordon lánya Bozóki és Hiller hivatalos fotósa.)

Egyetlen kivétel

A megnevezett öt új igazgató közül csak egy, a Prágába készülő műfordító, az Antall-kormány idején volt prágai nagykövet, Varga György nem tekinthető politikai kinevezettnek - ő csakugyan azon terület szakembere, amelyre szánják. Erről húszkötetnyi cseh szépirodalmi fordítása és több díja is árulkodik. Négy másik kollégája azonban fele-fele arányban tekinthető a két koalíciós párt jelöltjének. Gordon mellett valószínűleg a szocialisták szimpátiája övezte a Külföldi Magyar Kulturális Intézetek Igazgatóságának eddigi igazgatóhelyettesét, Lázár Imrét, aki már az előző baloldali kormány idején is vezette a külföldi magyar intézetek osztályát. Őt az újdelhi intézet vezetői helye várja.

Az SZDSZ ugyanilyen arányban tudta stallumhoz juttatni híveit. A Brüsszelbe szánt Petőcz György ugyan két évet Moszkvában is végzett, ám később sorsa a Magyar Narancshoz, majd az Élet és Irodalomhoz vezérelte, s 2002-ben maga is részt vett az SZDSZ választási kampányában. De nem tekinthető független szakértelmiséginek a magát előszeretettel Balkán-antropológusnak neveztető Krasztev Péter sem, akit a miniszter Pozsonyba küld. Krasztev 1990 és 1991 között a Beszélő szerkesztője, a liberális Friedrich Naumann Alapítvány Délkelet-Európa-szakértője volt, aki az SZDSZ külügyi bizottságában többek között Szent-Iványi Istvánnal dolgozott együtt.

* * *

HOL VANNAK MAGYAR INTÉZETEK?

Ma a világ 18 városában működik magyar kultúrközpont: Bécs, Berlin, Brüsszel, Bukarest, Delhi, Helsinki, Kairó, London, Moszkva, New York, Párizs, Pozsony, Prága, Róma, Stuttgart, Szófia, Tallinn, Varsó.

A polgári kormány 2000-re tervezte a madridi központ megnyitását, de ez máig nem történt meg. A hosszú távú tervek között szerepel Zágráb, Krakkó, Kolozsvár, Jeruzsálem vagy Tel-Aviv, Stockholm és Canberra. Szóba került még mexikóvárosi és isztambuli intézet létrehozása is.

hetivalasz.hu - fideszfrakcio.hu